BPMK

Az 5%-os ÁFA és az épületfelújítások

Az építőipar különleges helyet foglal el a nemzetgazdaságban. A nemzetközi és a hazai gyakorlat, valamint a tudományos kutatások igazolják, hogy az építőipari termelés hozzájárul: a gazdaság növekedéséhez, a környezet formálásához, a szegénység csökkentéséhez, a többgenerációs munkanélküliség felszámolásához és nem utolsó sorban a lakosság életkörülményeinek javításához, elégedettségéhez.


Az építőipar olyan gazdasági ág, amelynek tevékenységét, eredményességét a nemzetgazdaságban bekövetkezett változások alapvetően befolyásolják. Így az állami, az önkormányzati beruházásokra fordítható pénzeszközök mennyisége, a vállalkozások pénzügyi helyzete, a lakosság életkörülményei, megtakarításai, lakásépítési kedve alapvetően meghatározzák az építőipar teljesítményét. Az építőipar nem telephelyhez kötött, hanem változó helyen és időben végzi tevékenységét. Mindezek alapján az építőipar érzékeny jelzőrendszerként működik, statisztikai mutatói a gazdasági konjunktúra fontos jelzőszámai.
Az építés az egyik legősibb alkotó emberi tevékenység, mely a társadalom és a szűkebb közösségek igényeit valósítja meg. Az épített környezet alakítása, gondozása és védelme jó szervező, mozgósító célkitűzés, a jó irányú közösségi szerveződések eszköze, a nemzeti kultúra hordozója.
Az építési tevékenység produktumaként létrejött építményvagyon a nemzeti vagyon jelentős és tartós eleme. Az épületvagyon, mint ingatlanvagyon, műszaki-gazdasági értékén túl is alkalmas jelentős értékképzésre, fejlesztések beindítására. E hatalmas nemzeti vagyonrész értékeinek megőrzése és növelése rendkívül fontos nemzetgazdasági cél.
Ebből adódóan az építőipar munkaellátottságát, teljesítményét alapvetően az ipari gazdálkodó szervezetek és a lakosság jövedelmi helyzete, az állam és az önkormányzatok szerepvállalása, azaz a mindenkori gazdasági helyzet határozza meg. Ugyanakkor az építés produktuma elősegíti a működő tőke beáramlását (infrastruktúrafejlesztéseken keresztül), munkahelyet teremt, illetve javítja a polgárok életkörülményeit (lakásépítéssel és felújítással, a települési környezet alakításával) következésképpen a munkavállalók szélesebb körű foglalkoztatását segíti elő.
Az építőipar egészére általánosan igaz, hogy szemben a telepített iparágakkal, tevékenysége nem helyhez kötött, térben és időben mobilizálható. Ugyanakkor az építőipar produktumát, az építményt adott helyen, a helyi adottságok figyelembe vételével hozza létre.
Az építés, nemcsak igényeket elégít ki, hanem értékteremtőként jelentősen hozzájárul a nemzeti jövedelemhez és fontos tényezője a makró és mikró környezet alakításának.
Az építési kereslet a többi iparág fejlesztési igényeiből, infrastruktúra-fejlesztésekből, intézményi és kereskedelmi építmények építéséből, lakásépítésből és a meglévő lakás és épületállomány felújításából, átalakításából, korszerűsítéséből is összetevődik. 
2013-ban 7536 új lakás épült az országban, 31 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A kiadott lakásépítési engedélyek száma 27%-os csökkenést jelent a 2012. évi adatokhoz képest. A lakásépítésben 2008-ban bekövetkezett fordulat óta évről évre egyre kevesebb új lakás épül. 2013-ban már csak egyötöde az újonnan épült lakások száma a 2008. évinek és a megelőző, 2012. évhez viszonyítva is 30,9%-os a visszaesés mértéke. 2013-ban a vállalkozások lakásberuházásainak visszaesése lelassult. Így 2013-ban már főképp a lakossági építtetők tevékenységének visszafogása okozta a lakásépítések további hanyatlását. 
Az új építési engedélyek 2014. évi száma némi optimizmusra adhatott okot, mert jelentősen növekedett a 2013. évihez képest, de még nem érte el a kívánatos mértéket.
A KSH adatai szerint 2015. I.III, negyedévben 4657 új lakás épült, ami 9,5%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. A kiadott lakásépítési engedélyek száma 8616 volt, ez viszont 24%-kal több 2014 év szeptember-januári adataihoz képest.
Nem szabad elfelejteni, hogy egy lakóépület átlagos kivitelezési ideje két év, az engedély kiadásától a használatba vételig pedig átlagosan 2,7 év telik el, ezért az új lakások építésének statisztikája később érzékeli a változást.
A hazai építőipar szerződésállománya jelentős módon beszűkült. Egyre sürgetőbb feladattá vált a magánmegrendelői piac élénkítése. A Kormány felismerte, hogy a lakásépítés élénkítése eminens feladat a nemzetgazdaság érdekében. 
Ezért az építésben érintett érdekvédelmi szervezetek régóta tartó javaslatait figyelembe vette és az új lakások építésének ÁFÁ-ját 5%-ra.csökkentette. a sertéshús ÁFA csökkentése mellett.
A jövőre vonatkozóan meghatározó döntés volt a bejelentett ÁFA csökkentés, amelynek hatására a már régóta várt fejlesztések elindulhatnak, és így végre lábra kaphat az új lakások kínálati oldala. Egyben fehéríti is ezzel a döntéssel az építési ipart is. Az „öt százalékosként” elhíresült áfa-csökkentést és az ügyintézések egyszerűsítését azonban érdemes a rendszer egésze felöl körbejárni. Az építési kereslet alakulása – beleértve az új lakások építését is – tehát döntő gazdasági és társadalmi nézőpontból. 
Üdvözöljük a Kormányzat építésigazgatási és hatósági ügyintézésre vonatkozó egyszerűsítési törekvéseit is.

Reményeink szerint, egyszerűsítést és nem a lovak közé dobott gyeplőt jelentenek az új jogszabályi keretek. A jogszabályokat ezután is be kell tartani, terveket továbbra is készíteni kell, de kockázatokat rejthet magában az új szabályozás.
Elemzők szerint: „Az ÁFA csökkentés élénkíti majd az újlakás-építéseket, de a használtlakás-piacra is hatást gyakorolhat. A befektetési célú használt lakás vásárlók aktivitása valószínűleg csökkeni fog, de számottevő jelenlétükre továbbra is számítani lehet. Az ÁFA csökkentés a használtlakás piacon is éreztetni fogja kis mértékben a hatását. Árcsökkenésre azonban nem valószínű, hogy számítani lehet a használtlakás piacon. Ha több ezer új lakás is kerül a piacra jövőre, valamint talál gazdára, a teljes piaci adásvétel számnak így is csak töredékét fogja kitenni. Az ÁFA csökkenés inkább csak a növekedés ütemét mérsékelheti.”
De mi legyen a meglévő lakásállománnyal? Különös figyelmet kell szentelnünk ennek a hatalmas nemzeti vagyonnak, föl kell javítanunk a műszaki állapotát!
Éppen ezért nem hagyhatjuk figyelmen kívűl a meglévő lakásállomány műszaki állapotát sem.
A gazdasági válság előtt 2007 évben mintegy 36 000 új lakás és 250 000 lakásfelújítás volt. Ma Magyarországon megvan az igény a 2015 évinél lényegesen magasabb számú új lakás vásárlására és az érdemleges lakásfelújításokra is, az ehhez szükséges tervezői és kivitelezői kapacitás, rendelkezésre áll ma Magyarországon.
A fenntartható fejlődés, városfejlesztés alapvető feltétele az energiahatékonyság, a természeti erőforrások gazdaságos kihasználása, melyhez elengedhetetlen az épületek energiahatékonyságának javítása. A hazai mintegy négymillió lakást kitevő állomány legalább fele nem felel meg a korszerű funkcionális- műszaki, illetve hő-technikai követelményeknek; a középületek esetében az arány sajnos még rosszabb, ez érvényes családi házakra, társasházakra és panelépületekre egyaránt.  
Magyarország energiafelhasználásának közel 40%-a az épületeink energiaellátására fordítódik, melynek kétharmada a fűtés és a hűtés számlájára írható. Az Európai Unióban és így Magyarországon is egyre fontosabb, hogy a megtermelt energia minél hatékonyabban kerüljön felhasználásra.
Hazánk gazdasági növekedését hátráltatja az alacsony energiahatékonyság, amely legkisebb költséggel és legnagyobb társadalmi és éghajlatvédelmi haszonnal az épületek energiatakarékos, fenntartható építése és felújítása terén javítható. .
Az elmúlt évtizedekben az épületenergetikai célok megvalósítására egységes stratégia nem került megfogalmazásra, helyette a különböző minisztériumok irányítása alatt, egymástól elszigetelt akciók valósultak meg. Az alacsony lakásépítési ütem, az elégtelen felújítási források azt eredményezték, hogy a lakosság jelentős részének nincsen valódi esélye életkörülményeinek javítására, valamint azt, hogy veszélyesen növekszik a lakásviszonyok egyenlőtlensége.
A változtatás szükségességét és halaszthatatlanságát felismerte a politika is. Ennek eredményeként megszületett a Nemzeti Energiastratégiáról szóló 77/2011. (X. 14.) OGY határozat és a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégiáról szóló 18/2013. (III. 28.) OGY határozat. Az Energiastratégia legfontosabb tézisei a versenyképes, fenntartható és biztonságos ellátásáról szólnak. Az ellátásbiztonság növelésének leghatékonyabb és legeredményesebb – rövid távon is megvalósítható módja – a fogyasztás csökkentése az energiatakarékosság és az  energiahatékonyság javításán keresztül valósulhat meg. 
Az energiahatékonyság javításának kiemelt részét képezik az épületenergetikai fejlesztések. 
A jól tervezett és kivitelezett szigetelés, klíma-és fűtés rendszerekkel kevesebb energiát használunk és kisebb környezetterhelést érünk el. Mint tudjuk az el nem fogyasztott energia a legjobb energia-megtakarítás. Autós hasonlattal élve: ha vásárolunk egy autót minden esetben tudni akarjuk az autó fogyasztását. Ez lakások esetében is „húsbavágó” kérdés.
Az épületek felújítását, tehát az akadálymentesítésen, a liftek javításán túl egységes egészben kell elvégezni. Ez nem kis kihívást jelent a mérnökök részére is, hisz’ minden építés alfája és omegája a jó, minőségi „tervezés-előkészítés”. 
Az épületenergetikai felújításokat csak komplexen szabad elvégezni, beleértve a hőszigetelésen túl a gépészeti, épületgépészeti berendezések felújítását, korszerűsítését is. Ezek célja a kevesebb energia-felhasználás. Ezáltal szolgálva a környezet védelmét és nem utolsó sorban a lakásokban élők életkörülményeit.


A mérnökök célja az, hogy elősegítsék az épületenergetikai szempontok előtérbe kerülését, és a tervezők, kivitelezők, és a tulajdonosok szemléletét abba az irányba tereljék, hogy az épületenergetika kiemelt hangsúlyt kapjon minden létesítménynél. Ezáltal növekszik a komfort, télen jobb lesz a helyiségek fűtése, a nyári túlmelegedés pedig csökken. A kiugróan magas szolgáltatói számlák pedig nem terhelik sem a családi kasszát, sem az intézmények költségvetését.  Korántsem elhanyagolható nemzetgazdasági érdek az sem, hogy az épületek energetikai állapotának a javítása munkát jelent az építőiparban dolgozóknak, de jelentősen növelheti építőanyag-ipar, épületgépészeti és gépipari – területek foglalkoztatottságát is. 
A lakásfelújítások forgalmi adójának csökkentése nem pusztán a kereslet élénkítését eredményezné, hanem az építőipar akut problémáját is oldja, ami a számla nélküli vállalkozásokból adódik. 
Ma a lakossági megrendelők nagy többsége nem hajlandó, nem képes megfizetni a 27%-os ÁFA összeget. Ezért írásos szerződések nélkül szóbeli megállapodásokkal rendel és rákényszeríti az építési mikro- és kisvállalkozókat, hogy a munkájukat számla nélkül, ÁFA felszámítása nélkül végezzék. 
Ezért megfontolásra ajánljuk a kormányzatnak, hogy az épületfelújítások ÁFÁ-ját is csökkentse 5%-ra.
Kassai Ferenc
(Megjelent a Magyar Építéstechnika 2016. márciusi számában)