Gábri Mihály

(Budapest, 1915. január 29. – Budapest, 2007. szeptember 1.)

Okleveles mérnök. 1937–1939 között a Műegyetemen tanársegéd, majd 1939–1952 között a miskolci, a kassai és budapesti Kultúrmérnöki Hivatal munkatársa (közben 54 hónapon át katona). 1952–1953-ban az FM Vízügyi Főosztályán csoportvezető, majd az OVH-ban a Vízhasznosítási Osztály vezetője. 1960-tól (46 év aktív szolgálat utáni) nyugdíjba meneteléig a VIZITERV osztályvezetője, ill. főtechnológusa, az exporttervezések egyik szakértője. Fő munkaterületei: öntözőrendszerek, -fürtök, -telepek tervezésével-létesítésével kapcsolatos kérdések, a számítástechnika bevezetése a műszaki tervezésbe. Különösen jelentős nemzetközi munkássága, (Kambodzsa, India, Líbia és több európai állam) aktív szakértői tevékenysége (többek között közel 1 ½ év Szudánban, 4 év Nigériában). Szakirodalmi munkásságát több mint 60 szak- és tankönyv, jegyzet, beszámoló, cikk stb. dokumentálja, mely közül több külföldön is megjelent. Kiemelkedő még hosszú, aktív szakoktatói munkája is. 1998-ig a BME meghívott előadója. Mint nyugdíjas 3 évet PHARE szolgálatban töltött minisztériumi főtanácsosként. A Magyar Hidrológiai Társaság rendezvényeinek aktív résztvevője, 1985 óta tiszteletbelii tagja volt.