A síremlék a felújítás előtt (Fejér László felvétele)

A hátfal állapota 2007 nyarán (Fejér László felvétele)

Dr. Kováts Gábor és Kóthay László (Vizy Zsigmond felvétele)

A koszorúzáson részt vevők egy csoportja (Vizy Zsigmond felvétele)

A felújított síremlék (Vizy Zsigmond felvétele)

Vásárhelyi halálának 125. évfordulóján, 1971-ben egy méltó síremléket is állíttattak neki, amelynek építészeti tervét Zilahi István Ybl-díjas építész készítette, az ülő kőszobor pedig Grantner Jenő szobrászművész alkotása volt. A márványlapokkal burkolt síremlék fala az 1990-es évek elején kezdett töredezni, s bár akkor a Vízügyi Múzeum ezt kijavíttatta, de az utóbbi másfél évben immár olyan időjárás okozta rongálódások történtek az emlékművön, amelyek csak egy átfogó felújítással voltak megszüntethetőek.

A Magyar Mérnöki Kamara a síremlék rendbehozatalára gyűjtést indított, amelyet a magánszemélyek adakozásán túl a Kamara Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozata, a KvVM Vízügyi Hivatala, valamint az ÖKO Rt. és több más vállalkozás is támogatott.

Az ünnepélyes újraavatásra 2007. november 22-én került sor. A Himnusz hangjai után dr. Kováts Gábor, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd felkérte Kóthay László vízügyi szakállamtitkárt a felújított Vásárhelyi síremlék avatására. Kóthay László beszédében utalt arra: Vásárhelyi Pál és társai szerencsés korban éltek. Számukra adatott meg a lehetőség, hogy tudásuk legjavát nyújtva a „vadvízországból” civilizálódó országot teremtsenek. A magyar reformkor ugyanúgy az Európa nyugati feléhez történő felzárkózás kora volt, mint a mi 21. századunk elejének kora. S, hogy közte eltelt több mint másfél évszázad? – ezt nemcsak a történelemnek lehet felhánytorgatni szemrehányólag! Mindezek ellenére a magyar nemzet a nagy kérdésekben, – mint például a Tisza- és mellékfolyóinak átfogó szabályozása – egyetértett. Persze sokan sokféleképpen kritizálták Vásárhelyi terveit, de egy dolgot a politikai, gazdasági és tudományos közéletben senki sem tett kérdésessé: a hazai folyókat szabályozni kell! A módszert vitatták, de az alapkérdést nem. Kár tehát napjainkban számon kérni a Tisza-szabályozás művén mindazt a tudást és tapasztalatot, melyet a vízmérnöki szakma a természet- és társadalomtudósokkal karöltve az elmúlt másfél évszázad alatt felhalmozott. Tudomásul kell vennünk, hogy a 19. századi, ill. a 20. század eleji mérnököknek még nem álltak rendelkezésére széleskörűen a tervezéshez ma szükségesnek tekintett adatok, és  a természetben lejátszódó folyamatok számítógépes modellezésére sem volt lehetőségük. Természetesen, aki ma azt mondja, hogy a Tisza-szabályozás hibátlan műszaki alkotás, az ugyanúgy elveti a sulykot, mint aki szerint a hátrányok vannak nagyobb súllyal a mérleg serpenyőjében. Vásárhelyi Pál sorsa, az úttörőknek sorsát is példázza, azt hogy a vállalkozásokhoz elszántság és bátorság kell, nem egy esetben nagy ellenállással szemben kell létrehozni olyan műveket, amelyek aztán évszázadokon át megmaradnak, s életünkbe alapvető változásokat hoznak. Kóthay László végezetül felhívta a figyelmet Vígh Tamás szobrászművész Vásárhelyi szoborcsoportjára, amit november 30-án a Tiszalöki Vízlépcső arborétumában fognak felavatni.

Ezt követően a vízügyi szolgálat koszorúját, Kóthay László, dr. Kováts Gábor és Fejér László helyezték el, a Közlekedési Múzeum nevében Kaján Imre és dr. Mészáros Balázs koszorúztak, valamint elhelyezték a koszorújukat a csepeli Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskola tanulói is. Az ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget.

A felújítás kiviteli munkáit a TUMBA Kft. (Csömör) végezte, a műszaki ellenőr Forstner Miklós volt.

                                                                                  Fejér László

Képfeliratok:

1377 A síremlék a felújítás előtt (Fejér László felvétele)

0221 A hátfal állapota 2007 nyarán (Fejér László felvétele)

4135 Dr. Kováts Gábor és Kóthay László (Vizy Zsigmond felvétele)

4185 A koszorúzáson részt vevők egy csoportja (Vizy Zsigmond felvétele)

4209 A felújított síremlék (Vizy Zsigmond felvétele)