herényi Gotthard Jenő

Herényi temető – B parcella 10. sor 1. sír

pallini Inkey Béla

Sorkifalud – Taródházi temető, családi sírkert

Beszédes József

Dunaföldvár – Fehérvári úti temető – I parcella 175. sír

A fenti mérnökök munkásságáról a következőket kell tudnunk:

Gotthard Jenő (Herény, 1857. május 31. – Herény, 1909. május 29.)

A bécsi Politechnische Hochschulé-n gépészmérnöki oklevelet szerzett. Közben geodéziai és csillagászati tanulmányokat is folytatott. Hazatérve herényi birtokán – 1891-ben – obszervatóriumot rendezett be. 1895-ben a Vasvármegyei Elektromos Művek Részvénytársaság műszaki igazgatója lett. Igazgatósági tagja volt haláláig a szombathelyi Mayer-gépgyárnak is. Javaslatára Ikervárnál építették fel az első magyar vízerőművet. Döntő szerepe volt a városi villamosvasút létrehozásában. Csillagászként asztrofizikával, főként az üstökösök spektroszkópiájával és égi fotográfiával foglalkozott. Így fedezte fel a Lyra gyűrűs ködének központi csillagát. Több csillagászati és fényképészeti műszert talált fel. Többek között a Londoni Royal Astronomical Society, a német Astronomische Gesellschaft tagja volt. Róla nevezték el a szombathelyi gimnázium épületében 1949-ben létesült csillagvizsgálót, amely 1969-től Herényen működik.

Forrás: www.szombathely.hu/hu/varosunk/nevezetes+polgaraink

Inkey Béla (Pozsony, 1847. december 1. – Szombathely, 1921. augusztus 31.)

Geológus, az MTA l. tagja (1887). A freibergi bányászati akadémián szerzett bányamérnöki oklevelet. 1891-ben a Földtani Intézetben megszervezte az agrogeológiai osztályt, amelynek vezetője lett mint az Intézet főgeológusa. 1897-től birtokán gazdálkodott. Főként síkföldi geológiával, elsősorban az Alföld geológiai felvételezésével foglalkozott.

Beszédes József (Magyarkanizsa, 1787. febr. 13. – Dunaföldvár, 1852. febr. 28.): vízépítő mérnök, az MTA l. tagja (1831). Tanulmányait Egerben és Pesten a Mérnöki Intézet-ben végezte, 1813-ban szerzett oklevelet. 1819-ben filozófiai doktorátust nyert. Gyakorlati tevékenységét 1811-ben a Sárvízi Nádor Csatorna Társulatnál kezdte, majd uradalmi mérnökként Tolna, Veszprém Komárom, Pozsony és Nyitra vm.-kben végzett vízrendezési munkálatokat (1814-1816 ). 1816-tól a Sárvíz-szabályozás ig. mérnöke, majd a Sárvíz, Sió és Kapos szabályozási munkálatainak s e folyóvölgyek vízrendezésének irányítója (1816-1825). A Sárvíz szabályozásával kapcsolatban építette meg 1820-1825 között a Duna baja-bátai szakaszának egységes árvédelmi töltéseit. A korában páratlan méretű munka 120 000 hold ármentesítését biztosította s a Sárköz gazdasági felemelkedésének alapjává vált. 1827 28-ban meghívták az ausztriai linz-budweissi vasútvonal kitűzésére és a környék vizeinek rendezésére. Harmadik legjelentősebb munkája az Arad vm.-i fehér-körösi Nádor-malomcsatorna, első kizárólag ipari célú csatornánk. Elsőként vetette fel az Al-Duna-szabályozás gondolatát, s tervet készített egy mély bevágású, több célú Duna–Tisza-csatornára. Széchenyi kezdeményezésére 1840-ben az ogy. törvényt hozott a csatorna építéséről, s részvénytársaság alakult kivitelezésére. (A tervet ért támadások miatt azonban a vállalkozó tőke megvonta támogatását, s a csatorna építése lekerült a napirendről.) Számos terve közül jelentősebb még a Balaton vízszínének leszállítására, a Fertő és a Hanság vízrendezésére vonatkozó terve, valamint a Felső-Tisza-völgy árvédelmét szolgáló kerecsen-komorói átmetszés terve, 1848-49-ben a pest-szolnoki központi vasút mérnöke volt. ~ a vízierőhasznosítás és a mezőgazdasági vízépítés (öntözés, lecsapolás, kopárfásítás stb.), sőt a komplex vízgazdálkodás nemzetközi viszonylatban is korai úttörője, a m. nyelvű műszaki irodalom egyik megteremtője.

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon