Csaba László: nincsenek meg a növekedés alapjai

2014. 1. 7. 10:03|Utolsó módosítás: 2014. 1. 7. 11:15|Gazdaság » Gazdaságpolitika

Ötletszerű irányba tolódott el a magyar gazdaságpolitika, de ennek nem nagyon vannak pozitív növekedési hatásai - mondta Csaba László az InfoRádiónak adott interjújában.

Nagy szerepe van a rögtönzésnek. Amikor van egy ötlet, kiküldenek egy munkacsoportot, de ezekből az ötletekből ritkán áll össze üzleti terv - mondta az egyetemi tanár. A döntések pedig inkább növelik a költségvetési hiányt, mert inkább politikai, mintsem gazdasági döntések. Csaba László szerint ezért az nehezen képzelhető el, hogy idén is úgy alakul a költségvetés hiánya, mint 2013-ban.

A rezsicsökkentés és más jóléti intézkedések valószínűleg csak nagyon kis részt tudnak visszahozni a növekedésben, miközben egy olyan gazdaságban, mint a magyar, az energiaárak nem fő meghatározói a növekedésnek - fogalmazott.

Csaba László szerint az idei költségvetést amúgy optimistán tervezte meg a kormány. Nem látni, hogy mitől lehetne az idén vártnál magasabb a növekedés, nem látjuk a hiány garanciáit, de a növekedés gyorsulását sem - mondta.

Szerző: InfoRádió - VG Online

A magyarok tartanak a külföldi munkaerőtől

2014. 1. 7. 11:06|Utolsó módosítás: 2014. 1. 7. 15:03|Gazdaság

Bár Dél- vagy Nyugat-Európához képest kevésbé érzik a külföldi munkaerő beáramlásának következményeit a magyarok, mégis elutasítóbbak az idegen nyelvű kollégákkal szemben - derült ki a Randstad Workmonitor 2013-as év végi kutatásából.

A külföldi munkaerő megjelenésének hatását a magyar munkavállalók közül kétszer annyian gondolják negatívnak, mint kedvezőnek a felmérés szerint. Csak a magyarok harmada mondta, hogy kifejezetten örül a külföldi munkatársak jelenlétének, míg a nálunk jóval nagyobb bevándorlási hullámmal szembenéző olaszok majdnem fele, a spanyolok és görögök közül pedig több mint 60 százalék dolgozik együtt szívesen más országokból érkezőkkel.

"A nemzetközi kutatás adataiból az látszik, hogy általában ott ítélik meg negatívabban a külföldi munkavállalókat, ahol nőtt miattuk a munkaerő-piaci verseny. Magyarországon és Közép-Európa több országában, például Csehországban azonban nem ez a helyzet: a külföldiek viszonylag kis nyomást gyakorolnak az álláspiacra, mégis inkább negatív a megítélésük" - idézi a cég MTI-hez eljuttatott közleménye Baja Sándort, a Randstad Hungary ügyvezető igazgatóját, aki szerint a probléma gyökere nagyrészt az ismeretlentől való félelem: Magyarországon még viszonylag alacsony a külföldi munkaerő aránya, ezért gondoljuk, hogy a változás rosszat hozhat.

A külföldi munkát kereső magyarok körében népszerű célországok közül az Egyesült Királyságban is csak 39 százalék mondta azt, hogy örül, ha külföldivel dolgozhat együtt, itt azonban közel azonos azok aránya, akik pozitívan, illetve negatívan ítélik meg a bevándorlókat. Németországban ugyanakkor már többen fogadják kedvezően a külföldieket, mint ahányan elutasítanák őket. Ráadásul a németek közül 46 százalék vallja, hogy plusz értéket jelent a munkájában a multinacionális környezet.

Magyarországon a KSH 2013-as adatai szerint 141 ezer külföldi állampolgár él, ami a lakosság kevesebb mint másfél százalékát teszi ki, ráadásul számuk az elmúlt két évben csökkenésnek indult - ismerteti a cég közleménye.

A Randstad Workmonitor egy 32 országra kiterjedő felmérés, elsősorban a munkavállalói attitűdöket vizsgálja. A negyedévente végzett kutatás a globális és helyi trendek mellett egy-egy speciális témakörrel is foglalkozik, a 2013. október 25. és november 12. között felvett, negyedik negyedéves kérdéssor többek között a külföldi munkaerővel kapcsolatos attitűdöket vizsgálta. A felmérés során Magyarországon összesen 6477, legalább heti 24 órában fizetett alkalmazottként dolgozó, 18-65 éves munkavállaló válaszolt a kérdésekre.

Szerző: MTI Eco

Biztató jelek a világgazdaságban

2014. január 11., szombat 
Szerző: Nagy Gábor

Címkék: világgazdaság; gazdasági fellendülés;

A rózsaszín szemüveg már megvan a világgazdasági folyamatok szemléléséhez, ám hogy 2014 a nagy válság utáni első pozitív év legyen, ahhoz még számos feltételnek teljesülnie kell. Főleg annak, hogy az USA a konjunktúra motorjaként ne tévesszen ütemet.

A világgazdaság működését „befolyásoló” jegybankelnökök tevékenységét a kortársak hajlamosak alul- vagy túlértékelni, megalapozott ítéletet viszont csak az utókor mondhat róluk. Amikor a Watergate-ügyet kirobbantó újságírópáros egyik tagja, Bob Woodward 2001-ben Maestro címen megjelentette Alan Greenspan életrajzát, a Fed elnökének mandátumából még öt év hátravolt, és az amerikai monetáris politika irányítóját egy kivételes konjunktúra építőmestereként ünnepelték, akinek mundérján az internetlufi kipukkadása csak apró foltot ejtett. Ma viszont mind többen úgy vélik, a pénzügyi szektor szabályozásának lazításában játszott szerepével Greenspan – másokkal együtt – megágyazott a 2007-ben a jelzálogpiaci származékos papírok iránti bizalom eltűnésével és hitelszűkével indult, egy évre rá a Lehman Brothers amerikai brókerház összeomlásával felpörgött, majd az európai adósságkrízissel kiteljesedett, az 1929–1933-as időszak óta példátlanul nagy gazdasági válságnak.

 A hivatalából január 31-én távozó utód, Ben Bernanke feladata lett a válságkezelés, amire nyolcéves elnökségének csaknem az egésze ráment. A gyors bizonyítvány jó érdemjegyeket tartalmaz, hiszen a zéróra levitt kamatláb és a csúcsra járatott bankóprés kettősét alkalmazó, rendkívül laza, ortodoxnak semmiképpen nem nevezhető monetáris politika meghozni látszik az eredményt. A korábban akadozó amerikai gazdasági növekedés beindult, és az USA ismét maga után húzhatja a világgazdaságot. Az IMF is optimista, és szinte mindenki azt vizionálja: a válság végére ki lehet tenni a pontot, az idei már a globális fellendülés első éve lesz, beindulnak a beruházások, növekszik a fogyasztás.

Az viszont már a Bernanke helyére lépő Janet Yellenen, a Fed első női elnökén múlik, hogy a biztató várakozások elsősorban az USA-ban, azon keresztül pedig globálisan is teljesülnek-e. Ha ugyanis az amerikai gazdaságba pumpált pénz hatására elszabadul az infláció, vagy megtorpan a GDP gyarapodása, az kedvezőtlen világgazdasági következményekkel járhat, így utólag Bernanke bizonyítványába is szekunda kerülhet. A kulcskérdés az, miként vezetik ki a válságkezelés harmadik eszközvásárlási programját, amellyel a Fed mérlegfőösszege példátlan módon 4 ezermilliárd dollárra, a krízis előtti szint több mint négyszeresére hízott a piacra öntött likviditás fejében begyűjtött államkötvények és jelzálog-fedezetű értékpapírok felhalmozásával.

Eddig nincs baj, a pénzpiacok nyugodtan fogadták, hogy a Fed januártól 10 milliárd dollárt lecsíp a 85 milliárdos havi eszközvásárlásokból, amelyek az év végére fokozatosan meg is szűnhetnek. A monetáris lazítás hívének tartott Yellen ugyanis szenátusi meghallgatásán megerősítette, hogy a másik pillér, a zéróra vitt irányadó kamatláb mindaddig érintetlen marad, amíg szükséges. Vagyis amíg a jelenleg 7 százalékos munkanélküliség nem csökken legalább 6,5 százalékra. A munkahelyteremtést ugyanis Yellen a jegybank számára elsődleges fontosságúnak nevezte a monetáris politika meghatározásában. Ez a kijelentés egyáltalán nem meglepő, hiszen – eltérően az Európai Központi Banktól (EKB) – a Fednek kettős mandátuma van: nemcsak az inflációt kell figyelnie, hanem monetáris politikájával törekednie kell a foglalkoztatás bővítésére, azaz a gazdasági növekedés élénkítésére, ez pedig az Európában megszokottnál sokkal szorosabb együttműködést feltételez a kormánnyal.

Mario Draghi, az EKB elnöke is derűlátó, de neki is tartogat próbatételeket az idei év. Az EU tavaly lényegében már nem küzdött az eurózóna létét fenyegető egzisztenciális válsággal, de megtette a szimpla krízis is. A piacok még nem tesztelték igazán Draghi eltökéltségét, hogy ha kell, tényleg mindent elkövet-e az eurózóna védelmében. Így nem tudni, szükség esetén a szándék mögé tehető-e egy olyan eszközvásárlási program, amit a Fed – illetve kisebb mértékben a Bank of England – végez, ám amire az EKB-nak elemzők szerint se igazi ereje, se valódi mandátuma nincs.

 Az eurózónában szeretnék úgy látni, hogy beindult a növekedés, de egyelőre csak a recesszió és a fellendülés közti senkiföldjén toporognak. A közös valuta kényszerzubbonya a tagoknak nem ad önálló mozgásteret a konjunktúra élénkítésére, a megszorítások sorába minden közvélemény-kutatás szerint belefásuló, egyre ingerültebb lakosság pedig a májusi európai parlamenti választáson az euroszkeptikus pártok felé fordulhat. Ez éppen akkor fenyeget, amikor az új berlini nagykoalíció élén Angela Merkel kancellár talán elmozdulhat a költségvetési kiadások csökkentésének és az államadósság lefaragásának megszorításokkal járó receptjétől.

Nem jött be a válság etatista kezelése sem. Francois Hollande francia elnök az újévi beszédében jelezte: ezentúl nem központi intézkedésekkel és adóemelésekkel próbálja leszorítani a makacsul magas munkanélküliséget, valamint állami intervencióval felpörgetni a kiábrándító teljesítményt nyújtó ipart. Ehelyett paktumot ajánl a munkáltatóknak, amiben a munkaerő költségeinek – különösen a társadalombiztosítási terheknek – a csökkentéséért cserébe munkahelyteremtést kér.

Az eurózónában és peremvidékén elsősorban a defláció miatt aggódnak, amikor az árcsökkenési várakozások megbénítják a gazdaságot, és stagnálás, rosszabb esetben recesszió alakul ki, mivel a befektetők a beruházásaikat, az egyének a vásárlásaikat halasztják el. Az emiatt elvesztegetett évekről bőséges tapasztalata van Japánnak, ahol Kuroda Haruhiko jegybankelnöknek vajmi kevés önálló mozgástere maradt. A posztjára is leginkább azért került, mert késznek mutatkozott arra, hogy végrehajtsa a kétharmados többséget élvező Abe Sinzo miniszterelnök gazdaságpolitikáját, és amerikai mintára a zéróra vitt irányadó kamatláb és a bőkezű eszközvásárlási program elegyét menedzselje.

Látványos sikerrel járt Abe válságkezelése. A recesszióba két évtizeden keresztül vissza-visszaszédülő japán gazdaság – amely így az USA mögötti második helyét kényszerűen átengedte Kínának – tartós növekedési pályára látszik állni. A lakosság újra rákapott a vásárlás ízére, és lelkesek a befektetők is: a tokiói tőzsde Nikkei árfolyamindexe 57 százalékot emelkedett, amire négy évtizede nem volt példa. Ám nem véletlenül mondta a közgazdasági Nobel-díjas Paul Samuelson, hogy „a tőzsdék a legutóbbi öt recesszióból kilencet előre jeleztek”, vagyis a befektetők ösztöne korántsem tévedhetetlen, a japán gazdaság nagy menetelése is megtorpanhat. Ez akkor következne be, ha az áfa 5-ről 8 százalékra emelése a 2014-es pénzügyi év április 1-jei kezdetén éppen úgy recessziót generálna, mint az előző, 1997-es növelés, amikor a kormány belebukott a lépésbe. Abe semmit nem bíz a véletlenre, a konjunktúra félt lefékeződését újabb nagy állami megrendelésekkel próbálja kivédeni (ezek egy része a 2020-as tokiói nyári olimpia megrendezéséhez kapcsolódik), még ha ezzel tovább duzzad is a fejlett világ legnagyobb, a GDP 230 százalékát meghaladó adósságállománya.

Az Abenomics néven emlegetett japán gazdaságpolitika – különösen mert nacionalista külpolitikával párosul – nemigen tetszik Kínának, mivel a jen árfolyama tavaly 30 százalékot gyengülve 15 éves mélypontra süllyedt a jüannal szemben. Ez pedig nemcsak a két, egymás fontos kereskedelmi partnerévé vált ország között írja át a cserearányokat, hanem a világpiacon is, ahol ugyancsak egymás riválisai. Kínának azonban az idén odahaza akad főleg tennivalója, és a kommunista párt tavaly őszi plénumán született döntések azt ígérik, hogy az 1980-as évek eleje óta nem látott reformok indulnak.

A konjunktúra táplálásában az export túlsúlyának mérséklése érdekében a belső fogyasztást kell élénkíteni. A kínai gazdaságot az úgynevezett árnyékbanki rendszerben, ellenőrizetlen módon, gyakran önkormányzati presztízsberuházásokra elfolyt hitelek befagyásának veszélye is fenyegeti. A probléma kezelése a legfontosabb feladat a jegybankot 2002 óta kormányzóként irányító Csou Hsziao-csuan számára. A fő cél, hogy a gazdaság növekedési üteme ne süllyedjen 7,5 százalék alá. Ez nemcsak ahhoz szükséges, hogy a Kínában évente a munkaerőpiacra érkező tízmillió munkavállaló állásra leljen – ez a Tienanmen téri tüntetés 1989-es véres eltiprása óta a társadalmi béke záloga –, hanem ahhoz is, hogy a világ második legnagyobb gazdaságának lassulása ne fékezze le az USA lokomotívja által húzott világgazdaság szerelvényét.

NAGY GÁBOR

Népszabadság: oroszok bővíthetik Paksot

2014. január 11., szombat, 09:47 
Szerző: hvg.hu

Címkék: Orbán Viktor; moszkavi látogatás; államközi szerződés; atomenergetikai együttműködés;

A közeljövőben Moszkvába utazik Orbán Viktor kormányfő, ahol valószínűleg aláír egy államközi szerződést az orosz féllel az atomenergetikai együttműködés meghosszabbításáról, a paksi atomerőmű bővítéséről – tájékoztatták a Népszabadságot kormányközeli forrásból.

Részleteket nem árultak el, de emlékeztettek Lázár Jánosnak a parlament gazdasági bizottsága előtt nemrég elmondott beszámolójára - írta a lap. A Miniszterelnökséget vezető államtitkár itt azt közölte, hogy a kabinet „előrehaladott tárgyalásokat folytat” az atomenergetikai együttműködés meghosszabbításáról és a 2037-ig szóló „kapacitásfenntartásról”. Szerinte így biztosítható az olcsóbb áram és a rezsicsökkentés.
 
Lázár János már itt megemlítette, hogy a következő lépés egy orosz–magyar államközi szerződés megkötése lesz, amelyet az Országgyűlésnek kell jóváhagynia. A tervek egyébként nem a kapacitás fenntartásáról, hanem új blokkok építéséről, a kapacitás megduplázásáról szólnak. Az ellenzők szerint a beruházás – a magas költsége miatt – inkább emelné a rezsit, mint csökkentené.
 
Nem kormányzati számítások szerint Paks II kilowattóránként 30 forintért tudná megtermelni azt az áramot, ami sokkal drágább a mai piaci áraknál. Ezzel viszont az állam újra a saját kezébe venné a hazai áramellátás túlnyomó részét. A kormányzati remények szerint az új blokkok 4-5 év múlva termelni fognak, ám szakértők ebben is kételkednek: a tervezés és az engedélyezés önmagában is hosszabb időt igényelhet. Ráadásul nem is sürget az idő (nem kellene most dönteni): a régi blokkok üzemidő-hosszabbítása miatt a következő 20-25 évre meg van oldva az áramigény biztosítása – állították nevük elhallgatását kérő szakértők.

Varga: tartható lesz a 2014-es költségvetés

Figyelő Online

2014.01.10  10:34   

http://figyelo.hu/ajanlat_kuldes.php?cid=varga--tarthato-lesz-a-2014-es-koltsegvetes

http://figyelo.hu/cikk_print.php?cid=varga--tarthato-lesz-a-2014-es-koltsegvetes

Varga Mihály szerint tartható lesz a 2014-es költségvetés, ha a külső feltételekben nem következik be jelentős romlás. Kedvezőnek tartja, hogy a gazdasági növekedést már nemcsak az export, hanem a lakossági fogyasztás növekedése is ösztönzi, miközben a megtakarítások is gyarapodnak.

A Hír TV Magyarország élőben című műsorában a nemzetgazdasági miniszter elmondta, hogy helyesnek tartja a kormány által követett adópolitikát, amely inkább a fogyasztási típusú adókra helyezi a súlyt, miközben csökkenti a munkából származó jövedelmek közterheit.

Az egy számjegyű személyi jövedelemadó bevezetéséről szerinte először 2014 őszén lehet komolyan elgondolkodni, és 2015-ben vagy 2016-ban válhat valósággá. Akkorra a gazdasági növekedés megteremtheti a fedezetét annak az 500 milliárd forintos bevételkiesésnek, amivel az intézkedés járna - mondta Varga Mihály.

A devizahitelesek ügyében nagy valószínűséggel még a választások előtt döntést hoz a kormány, ha addig megszületik az Európai Bíróság állásfoglalása az árfolyamrésről és az egyoldalú szerződésmódosításról - mondta a miniszter, hozzáfűzve, maga sem értette, miért fordult a Kúria az Európai Bírósághoz.

Arra kérdésre, a Raiffeisen Bank esetében lesz-e újabb ajánlattétel, kifejtette: abban az esetben, ha valamit egy euróért - 300 forintért - akarnak eladni, biztos, hogy többe kerül majd a leves, mint a hús, vagyis pénzt kell még betenni. 

Ha pedig egy olyan kisbank vásárol meg egy nagybankot, amelyben állami tulajdon van, az államnak is felelősen kell ezzel a kérdéssel foglalkoznia, és háromszor meg kell gondolnia, hogy az adófizetők pénzéből egy ilyen tranzakcióban részt vesz-e vagy sem - mondta.