Több mint 1000 milliárd forint uniós forrást használtunk fel erre a célra

2014. május 1., csütörtök 20:20 , forrás: MTI, szerző: WA

Az európai uniós csatlakozás óta eltelt 10 év alatt a foglalkoztatási és felnőttképzési szakterületen csaknem 900 ezer embert érintően több mint 1000 milliárd forint uniós társfinanszírozású forrást használtak fel eddig az állami, civil, érdek-képviseleti szervezetek és vállalkozások Magyarországon – közölte a Miniszterelnökség fejlesztési sajtóosztálya az MTI érdeklődésére.

A sajtóosztály tájékoztatása szerint 2004 és 2006 között a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program, a Regionális Operatív Programok, az EQUAL Közösségi Kezdeményezés, valamint 2007 és 2013 között a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) és a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP) keretében foglalkoztatási célokra 293 milliárd uniós forrást fizettek ki, a szak- és felnőttképzés fejlesztéseire pedig 207,8 milliárd forintot.

Az első Nemzeti Fejlesztési Terv és az EQUAL kísérleti foglalkoztatási program kereteiből összesen 116,79 milliárd forintot használtak fel, míg a TÁMOP-ból eddig már 353,3 milliárd forint kifizetése történt meg.

A TIOP-ból 30,74 milliárd forint szakképzési és foglalkoztatási célú beruházási forrást használtak fel ténylegesen. Ezenkívül további, közel 150 milliárd forintnyi támogatás kifizetésére van lehetőség a jelenlegi programozási időszak lezárásáig, a megvalósítás alatt álló fejlesztési programokban.

A programokban több mint 800 ezren vettek részt: mintegy félmillióan a foglalkoztatási programokban, és mintegy 310 ezren a szak- és felnőttképzési programokban.

A Miniszterelnökség fejlesztési sajtóosztálya kiemeli, hogy a különböző gazdaságfejlesztési programok keretében is rendelkezésre álltak foglalkoztatást támogató források. A Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP) keretében 2004 és 2006 között csaknem 37 ezer munkahelyet hoztak létre vagy őriztek meg, ami kétharmadával meghaladja az eredeti GVOP-célértéket. A kifizetések összege 147,7 milliárd forint volt.

A Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP) keretében 2007–2013-ban a tavalyi év végéig összesen 575,37 milliárd forintot fizettek ki munkahelyteremtésre és megőrzésre, 2014 márciusáig pedig 45 milliárd forintot.

"Az EU és Magyarország között valódi szerelem szövődött"

2014. május 01., csütörtök, 07:00 
Szerző: Orosz Márta

http://twitter.com/home?status=http://hvg.hu%2fitthon%2f20140501_Az_EU_es_Magyarorszag_kozott_valodi_szere

A 2000-es évek elején a színfalak mögött már látszott, hogy Magyarország, amely Brüsszel kedvence volt, komoly strukturális problémákkal küzd, de 2004-ben inkább Lengyelország felvétele okozott fejfájást – mondta a hvg.hu-nak Günther Verheugen, az EU egykori bővítési biztosa az uniós belépésünk tizedik évfordulója alkalmából adott interjúban. Az egyetemi professzor szerint egyébként Orbán politikája nem Európa-ellenes, csak épp nem osztja az európai föderalisták nézeteit.

hvg.hu: Emlékszik még, mivel foglalkozott a 2004. május elseje előtti napokban, hetekben?

Günter Verheugen: A bővítéssel kapcsolatban tulajdonképpen minden készen állt már, nem emlékszem, hogy lettek volna még tisztázatlan kérdések. Akkor már csak azon dolgoztunk, hogy ezt a napot kellőképpen megünnepeljük. Én ebben az időben már a szomszédsági politikával foglalkoztam.

hvg.hu: Számos politikusi háttérbeszélgetésből ismert, hogy a régi tagországok rendkívül eltérően látták egyik-másik csatlakozó állam helyzetét. Amelyik országra például az olasz szakértői csoportok azt mondták, hogy jöhet, az a svédek számára elfogadhatatlannak tűnt. Melyik csatlakozó ország körül merült fel a legtöbb kérdés?

G. V.: Eredetileg az volt az elképzelés, hogy első körben Észtország, Szlovénia és Magyarország fog csatlakozni. Ami Magyarországot illeti, akkoriban európai kedvencnek számított, sőt az EU és Magyarország között valódi szerelem szövődött. Úgy tekintettek a magyarokra, mint akik saját maguktól teljesítik a követelményeket, hiszen a szükséges reformokat is elsőként vezették be.

Én már akkor láttam, hogy a színfalak mögött vannak problémák, ami a gazdaságszerkezetet vagy a szociális támogatások rendszerét illeti. Javasolnom kellett azonban egy másik forgatókönyvet is, hiszen tudtam, hogy a bővítések első köre Lengyelország nélkül politikailag lehetetlen lett volna. Az, hogy valóban minden tagállam megért-e a csatlakozásra, mindig Lengyelországgal kapcsolatban vetődött fel.

Bár az országról alkotott általános kép alapjaiban helytelen volt, a kérdések alapvetően a lengyel mezőgazdasággal kapcsolatban merültek fel, főként, hogy mennyire alkalmas a központi adminisztráció a fejlesztési források közvetítésére, és hogy a kedvezményezettek mennyire költik majd el hatékonyan a pénzeket. A lengyelek sokáig abban a hitben éltek, hogy nem nagyon kell komolyan venniük a csatlakozási felkészülést, hiszen Helmut Kohl és Jacques Chirac nyilvánvalóvá tette, hogy nélkülük nincs bővítés. (Az 1998-as lengyel-német-francia csúcson Chirac és Kohl a német-francia-lengyel háromszöget Európa fő motorjaként emlegette, Lengyelországot pedig biztosították arról, hogy támogatják a NATO-tagság után az EU-tagság mielőbbi elnyerését – szerk.). A későbbiekben viszont már a megállapodások szerint működtek együtt.

hvg.hu: Ehhez képest Lengyelország fejlődött a leggyorsabban a csatlakozó országok közül, míg Magyarország nem igazolta maradéktalanul az elvárásokat.

G. V.: 1990 után Magyarország nagyon vonzó helyszín lett a befektetők számára, miközben arra nem figyeltek oda, hogy a város és vidék között már akkor is létező különbségek egyre nőnek. Az ország mindazonáltal nagyon gyorsan fejlődött, ami viszonylag rövid időn belül vezetett a bérek és az árak emelkedéséhez. Emiatt viszont a 2000-es évek elején már bajok voltak az ország versenyképességével, az uniós csatlakozás idejére pedig Magyarország gazdasági szempontból nehéz helyzetbe került.

hvg.hu: Ha a jelenlegi EU-ellenes politikai megnyilvánulások gyökereit keressük, akkor valahol errefelé kell nyomoznunk?

G. V.: Nem nevezném Orbán politikáját Európa-ellenesnek, és nem is látok olyan tendenciát a magyar politikában, amely az EU-ból való kilépésre irányulna, vagy hogy bármilyen hajlandóság mutatkozna eltérni a csatlakozási szerződésben vállalt kötelezettségektől. Magyarország nagyon rossz utat követne, ha ebbe az irányba haladna, hiszen nagy haszonélvezője ezeknek a szabályozásoknak.

Azt ugyanakkor nem tekintem Európa-ellenesnek, ha egy ország nem osztja az európai föderalisták nézeteit. Én sem értek egyet egy európai szövetségi állam létrehozásával, mert ez egyszerűen történelmietlen. És egyébként is minden állam szabadon dönt ezekben a kérdésekben, ha tetszik, ha nem. A magyar kormány politikája valóban szkeptikus az integráció bizonyos állomásaival kapcsolatban, nagyon visszafogott további integrációs lépésekkel szemben, de ezzel más országok is vannak így.

Pillanatnyilag biztosan nem számíthatunk Magyarországra, ha arról van szó, hogy bizonyos hatáskörök áttevődjenek a nemzeti feletti szintre. De itt nem kell Orbánnak különösebben pozicionálnia magát, mert megteszik ezt helyette a britek vagy a hollandok. Azt viszont riasztónak tartom, ha a nacionalizmus vagy a sovinizmus populizmussal és idegenellenességgel társul. Van ilyen párt Magyarországon, amelynél ez érzékelhető, de ez nem a jelenlegi kormánypárt.

hvg.hu: Az EU-val kapcsolatos frusztráció mennyire vezethető vissza a kisebb tagországok esetében arra az általános vélekedésre, hogy a szavuk úgysem nyom annyit a latban, mint a nagyobb tagállamoké, és hogy a fontos kérdéseket úgyis Németország és Franciaország dönti el?

G. V.: Nem létezik másodosztályú uniós tagság. Az EU-ban nem azon múlnak a döntések, milyen nagy hatalommal rendelkezik egy ország, hanem inkább azon, hogy egy-egy állam uniós biztosa mennyire konstruktív és együttműködő-képes, és van-e elegendő tudása az adott integrációs kérdésről, amiről éppen szó van.

hvg.hu: 2004-es felmérések azt mutatják, a kelet-európaiak elsősorban a gazdasági előnyöket tartották szem előtt az uniós csatlakozáskor, miközben hasonlóan fontos kérdések – mint a jogállamiság megerősödése, az intézmények és közpénzek átláthatósága – a háttérbe szorultak. Tényleg csak a nagyobb jólét reményében szavaztunk a csatlakozásra?

G. V.: Sehol nem elsősorban a jólét volt a kérdés, hanem az, hogy jobb jövő vár-e a tagállamokra az EU-n belül, mint azon kívül. A csatlakozás sorskérdés és minden nemzet így is értelmezte. Az emberek azt remélték, hogy jobban megy majd az országnak, amelyben élnek.

hvg.hu: A régi tagországok többsége féltette a munkaerőpiacát a nyolc kelet-európai csatlakozó országtól, miközben első pillanattól kezdve világos volt, hogy korlátozni fogják a munkavállalást. Mégis miért riogatták az embereket a beözönlő olcsó munkaerővel?

G. V.: Ez színtiszta populizmus volt. A munkavállalást korlátozó szabályozások nem gazdasági okok miatt kellettek, én csak azért támogattam ezeket, mert tudtam, hogy különben Ausztria és Németország részéről nagyon alacsony lesz a keleti bővítés lakossági támogatottsága. A szabályozást akkor nagyon rugalmasra terveztük (három alkalommal lehetett felmentést kérni (derogáció) a munkaerő és a szolgáltatások szabad áramlását lehetővé tevő uniós elv korlátozására – szerk.), és mai napig rossz néven veszem, hogy Németország kihasználta a teljes hét évet. Az olcsó keleti munkaerő körüli vitát mindig is álszentnek tartottam, ennek ellenére újra és újra előjön.

hvg.hu: Románia és Bulgária sem csatlakoztak túl korán az unióhoz?

G. V.: Ami Romániát és Bulgáriát illeti, különböző felfogások voltak. 1999-ben azok közé tartoztam, akik stratégiai okokból, Délkelet-Európa stabilitása érdekében fel akarták venni a csatlakozási tárgyalásokat, de ezúttal nem a német, hanem a francia politikai nyomás volt erős. A franciák elégedetlenek voltak a keleti bővítéssel, mert azt hitték, ezáltal is a német befolyási övezet erősödik, és hogy a Németország és Franciaország közötti hatalmi egyensúly az előbbi javára tolódik el. Románia és Bulgária csatlakozása lényegében azt a célt szolgálta, hogy ezt a vélt eltolódást visszabillentse, a két frankofónnak tartott állam csatlakozási tárgyalásait 2004-ben francia nyomásra le is zárták.

Én nem örültem különösebben ennek, egy évvel elhalasztottam volna a felvételüket. De őszintén szólva, ez sem segített volna sokat, miután azok a problémák, melyekkel Románia és Bulgária küzd, nem olyan jellegűek, melyeket további csatlakozási tárgyalásokkal meg lehetett volna oldani. Amikor politikai kultúrával vagy a demokrácia érettségével vannak gondok, azokat jobban lehet az unión belül kezelni.

hvg.hu: A szegénység miatti tömeges elvándorlás problémája akut módon akkor jelentkezett, amikor az uniós munkaerőpiac Románia és Bulgária számára is megnyílt. Nem látták előre, hogy ezekben az országokban tömegében élnek olyanok, akiket a társadalmi integráció hiánya előbb-utóbb a nyugati országokba visz?

G. V.: Abban bíztunk, hogy az uniós tagsággal az emberek számára a hazájukban nyílnak jobb perspektívák. Nem számítottam arra, hogy nagy népvándorlás tanúi leszünk, de véleményem szerint ez nem is következett be. Ismertük a romákat érintő problémákat, de ezeket nem lehetett a bővítési folyamat során megoldani. Egy dolog törvényben tiltani a diszkriminációt, és egy másik a társadalmi valóság. A romák helyzetének megoldását ma már összeurópai kihívásnak tekintem, de az én hivatali időmben nagyon kicsi volt az érdeklődés, egyszerűen nem akartuk látni, hogy micsoda társadalmi probléma ez. Máig nagy hiányossága ez az európai politikának és szolidaritásnak.

hvg.hu: Ha már a tanulságoknál tartunk, mit tett volna mai szemmel másként 2004-ben?

G. V.: Utólag túl fölösleges makacsságnak tartom, hogy az EU ragaszkodott a közösségi jog feltétlen és teljes körű átvételéhez. Ezt tulajdonképpen nem is tárgyalások alapozták meg, hanem inkább olyan jó szándékú diktátumnak nevezném, ami arról szólt, hogy mikor és mennyi időn belül veszik át a csatlakozó országok a közösségi jogot. Semmiféle nagyvonalúságra nem voltunk hajlandók. Én ezt akkor sem tartottam helyesnek, de az Európai Bizottságban és a régi tagállamokban is jelentős ellenállásba ütköztem.

Ma már azt mondanám, hogy rugalmasabban kellene kezelni ezeket a folyamatokat és nem kellene kezdettől fogva ragaszkodni ahhoz, hogy minden egyszerre teljesüljön. Bizonyos esetekben megengedőbbek lehettünk volna a nemzeti megoldásokkal szemben, persze anélkül, hogy a tagállamok kimazsolázzák a számukra kizárólag előnyös feltételeket. A teljes közösségi jogot egyfajta szent tehénnek tekinteni, amin nem szabad semmit sem változtatni, ezt mai szemmel egy kicsit szűklátókörű hozzáállásnak tartom.

hvg.hu: Mi lepi meg leginkább, ha visszatekint tíz évvel ezelőtti elvárásaira, félelmeire?

G. V.: Sokan attól tartottak akkoriban, hogy az új tagállamok az unión belül saját, nagy befolyású blokkot alkotnak majd, de ez nem így történt, ami magyarázható a csatlakozó országok eltérő fejlettségi szintjével és érdekeivel. Az azonban meglep, hogy a kelet-európai új tagállamok még közös energiapolitikában sem tudtak megegyezni, miközben mindannyiuknak nagy szükségük van az ipari növekedésre, de ezzel párhuzamosan nagy az energiafüggőségük. Van tehát közös érdek, de furcsa módon, a tíz kelet-európai tagállam nem képes ezt hatékonyan képviselni.

Varga: nem lesz megszorítás

2014. április 30., szerda, 10:37 • Utolsó frissítés: 2014. április 30., szerda, 13:00
Szerző: hvg.hu

Nem kell megszorító csomagokkal számolni a következő években – mondta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a 2014-es konvergenciaprogram bemutatóján. A programot és a nemzeti reformprogramot ma délelőtt 10 óra után küldte ki a kormány Brüsszelbe. A kormány által kiküldött dokumentum gyenge forinttal, erősödő gazdasággal és csökkenő adósssággal számol 2017-ig. A programhoz tartozó konkrét megvalósítás részleteiről Varga viszonylag keveset tudott mondani. A program alapján nem várhatóak újabb rezsicsökkentések.

Az elmúlt négy év eredményeire építettük a programot – mondta a miniszter az idei konvergenciprogram ismertetésén. A programot minden évben április végéig kell elküldeni Brüsszelbe. A kormány úgy számol, hogy 2014-ben tovább gyorsul a gazdasági növekedés, és 2017-ben a növekedés ismét meghaladhatja a 3 százalékot. A program azzal számol, hogy a költségvetési hiány fokozatosan 1,9 százalékra csökken 2017-ig, az idei 2,9 százalékról.

2017-ben a bruttó államadósság 75,2 százalékra csökken – mondta Varga. A kormány arra is törekszik, hogy az államadósság devizaarányát csökkentse. A kormány várakozásai szerint a gazdaság szerkezete is egészségesebb lesz, és növekedni fognak a háztartások fogyasztási kiadásai is. A növekedést támogatják az uniós források, és az Eximbank exporttámogató hitelei is.

A kormány arra alapozza a prognózisát, hogy az európai gazdaság is növekvő pályára áll. Ezért számol az export bővülésével, emellett arra is számít, hogy a keleti nyitás támogatja a növekedést a következő időszakban. A háztartások reáljövedelmének emelkedését számos kormányzati intézkedés segítette elő – mondta a miniszter. Azzal érvelt, hogy 400 ezer devizahitelesen segített a kormány, emelte a pedagógusok bérét, és a munkahelyvédelmi akciótervvel is sok emberen segített.

Arra a kérdésre, hogy ha nem lesznek megszorító lépések, akkor mégis milyen intézkedésekre lehet számítani, Varga Mihály azt mondta, jelenleg folyik a munka a minisztériumban, és nem tud részletekről beszámolni. Ehhez azt is hozzáfűzte, hogy a kormány még meg sem alakult. "Összességében arra számítunk, hogy a régió növekedni fog, és Magyarország a régión belül visszanyeri azt a pozícióját, mint a kétezres évek elején."

A devizahitelesekkel kapcsolatos kérdésre azt mondta, hogy amikor a Kúria jogegységi döntése megszületik, akkor léphet a kormány, de a költségvetésben nem számol többletkiadással az intézkedés miatt.

Varga az adózással kapcsolatos kérdésekre sem tudott részletekkel szolgálni, de azt mondta, nem számol drasztikus változásokkal a fogyasztási és jövedelmi típusú adók arányában. Az egykulcsos adó első “tiszta éve” a miniszter szerint 2013 volt, így az idei adóbevallásokból derül ki, milyen eredményei lesznek az  új adórendszernek.

A konvergenciaprogramban a kormány alacsonyabb inflációval számol az idei évre, mint a 2014-es költségvetésben. A program gyenge forinttal, 307,9 forintos euróval számol a következő években.

A nyugdíjrendszerrel kapcsolatban a konvergenciaprogram azzal számol, hogy pótlólagos költségvetési forrást nem kell átcsoportosítani a nyugdíjkiadásokra, és a nyugdíjak minden évben az infláció mértékének megfelelően fognak emelkedni.

A konvergenciaprogramban látható inflációs prognózis alapján feltételezhető, hogy nem lesznek újabb rezsicsökkentések, a fogyasztói árindex prognózisa a következő években ugyanis 3 százalék környékére emelkedik az idei 0,8 százalékról. Ezzel kapcsolatban Banai Péter Benő, a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára a sajtótájékoztatón azt mondta, a programban csak az eddigi intézkedésekkel számoltak, további tervek még nincsenek, hiszen kormányprogram sincs.

Némethné: nem kell vízlépcsőt építeni a paksi bővítés miatt

2014. április 29., kedd, 12:44 • Utolsó frissítés: 2014. április 29., kedd, 12:45
Szerző: MTI

A paksi erőmű tervezett bővítése miatt nem számol a Duna torlasztásával az MVM Magyar Villamos Művek Paks II. Atomerőműfejlesztő Zrt. - derül ki Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszternek Szél Bernadett LMP-s képviselő írásbeli kérdésére adott válaszából.

Az atomerőmű hűtővízzel való ellátását jelenleg egy nagyjából 1,4 kilométer hosszú hidegvíz-csatorna biztosítja - írta a miniszter a parlament honlapján kedden közzétett levél szerint arra a kérdésre, hogy épül-e vízlépcső a paksi bővítés miatt.

A megfelelő mélységű és keresztmetszetű csatorna kialakításával a szükséges vízmennyiség természetes hozzáfolyással, biztonságosan eljuttatható a Dunából a hűtővizet kiemelő szivattyúállomásokig. A tájékoztatás szerint ez a hidegvíz csatorna szolgálja majd ki a tervezett új blokkokat, ezért a mélyítése szükséges, a tervezett bővítés és mélyítés során figyelembe veszik a folyómeder "belátható időn belüli" mélyülési ütemét is. 

A meglévő és a tervezett új blokkok előreláthatólag 5-6 évet fognak együtt üzemelni. Az időszakban a Dunából kiemelt frissvíz mennyisége nagyjából a jelenlegi 2,3-szorosára nő, a jelenleg üzemelő blokkok leállítása után pedig ez a mennyiség a jelenlegi vízkivételi mennyiségnek körülbelül 1,3 szorosát teszi majd ki. Így az új blokkok önálló üzeme során a Dunából kiemelt frissvíz-mennyiség nem jelent jelentős többletet a mostani mennyiséghez képest.

A miniszter szerint a hatályos hazai és nemzetközi szabályozás értelmében az erőművek biztonságos hűtővízellátását konzervatív módon kell tervezni, ezért a meglévő hidegvíz-csatornát csak úgy lehet bővíteni és mélyíteni, hogy az a Duna bárminemű duzzasztása nélkül képes legyen a létesítmény biztonságos hűtővízellátására.

A Dunából kiemelt hűtővíz hőmérséklete az atomerőművi blokk kondenzátoraiban 8 fokkal emelkedik meg, a felmelegedett hűtővíz a melegvíz-csatornán jut vissza a Dunába.

Az új blokkok hűtővizének visszajuttatásához olyan intenzív elkeveredést biztosító vízbevezetési létesítményt alakítanak ki, amelynek feladata a visszavezetett hűtővíz hőmérsékletét az előírt határértékek között tartani, így a hőmérséklet emelkedés jóval az ökológiailag tolerálható küszöbérték alatt marad az új és a meglévő blokkok esetében egyaránt - olvasható a levélben.

444.hu: Brüsszel minden Magyarországnak járó pénzt befagyasztott

2014. április 28., hétfő, 12:48 • Utolsó frissítés: 2014. április 28., hétfő, 20:10
Szerző: hvg.hu

Minden Magyarországnak járó uniós forrást befagyasztott Brüsszel, írta hétfő délelőtt a 444.hu. Az Európai Bizottság hamarosan reagált: figyelnek, nincs minden rendben, de befagyasztásról nincs szó.

Brüsszel minden Magyarországnak járó pénzt befagyasztott a pályázati pénzeket kiosztó intézményrendszer április elsejétől hatályos átszervezése miatt – írja a 444.hu. A portál cikke szerint az Európai Bizottság április 16-án írt egy két és fél oldalas levelet a magyar illetékeseknek. Ennek a másolatához jutott hozzá a 444.hu, és a levél a következőt írja: “További információkra van szükségünk, mielőtt teljesítenénk a következő kifizetéseket, amelyeket már az új intézményi rendszer nyújt be.”

A 444.hu szerint ez azt jelenti, hogy ameddig a bizottság nem fogadja el az új magyar pénzosztási rendszert, addig nem fizetik ki a számlákat. Csepreghy Nándor fejlesztési programokért felelős helyettes államtitkár irodáján a hvg.hu-nak későbbre ígértek választ a cikk állításaival kapcsolatban. Egy neve elhallgatását kérő forrás a Miniszterelnökségen a hvg.hu kérdésére úgy reagált, nem igaz az egész.

A portál szerint most valószínűleg semmilyen uniós pénz nem érkezik Magyarországra, mert a levél nem utal konkrét operatív programra. Ugyanakkor a levélről hivatalosan sem az Európai Bizottság, sem pedig a magyar kormány nem adott tájékoztatást. Azt egyik helyen sem tagadták, hogy 16-án érkezett egy levél, amely kifogásolja a magyarországi szervezeti átalakításokat, és további egyeztetések szükségességét írja elő.

A nagy átalakítás

A magyar uniós forrás kiosztás nagy átalakítása január 1-jén megtörtént. Akkor szűnt meg a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, melynek feladatait szétdobták az egyes minisztériumokhoz kerültek. A központi koordináció a Miniszterelnökséghez került, a piramis csúcsán Lázár János áll. Ezt az átalakítást még lenyelte Brüsszel.

Április 1-től újabb intézmények kerültek az egyes minisztériumokhoz, az úgynevezett közreműködő szervezetek. Ezek eddig formailag önálló cégek voltak, nonprofit kft. vagy éppen zrt. formában működtek, az NFÜ felügyelete alatt. Ezek egyengették a konkrét pályázatok útját: ellenőrizték a számlákat, az elvégzett munkát, igazolták a teljesítéseket. E szervezetek áprilistól megszűntek, munkájukat szétdobták a minisztériumok között. Ez az az átszervezés, amivel Brüsszel annyira elégedetlen, hogy egyelőre nem ad több pénzt – írja a 444.hu.

Az Európai Bizottság hamarosan reagált a 444.hu hírére, és közölte: figyelnek, nincs minden rendben,de befagyasztásról nincs szó.

Uniós program segíti a hátrányos helyzetűek foglalkoztatását

2014. április 30., szerda 16:32     InfoRádió / MTI

A hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatását 700 millió forint európai uniós támogatással, több mint 160 szervezet közreműködésével segíti az Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. (OFA Nkft).

2014. 4. 30. 05:00|Utolsó módosítás: 2014. 4. 30. 14:31|Gazdaság » Gazdaságpolitika

A csatlakozás óta eltelt tíz évben közel 6200 milliárd forint uniós fejlesztési forrás (beleértve a 15 százalékos hazai társfinanszírozást is) jutott el a nyertes pályázókhoz.

Ebből mintegy 670 milliárd forintot a 2004–2006 közötti ciklusban hívott le az ország, amivel szinte száz százalékos mértékben sikerült felhasználni az ország rendelkezésére álló kohéziós támogatásokat. A kormányzat szerint ez a 2007–2013-as ciklus, mintegy 8200 milliárd forintos kereténél is megvalósul majd. A 2007-2013-as forrásokból eddig 5500 milliárdot, vagyis a keret 67 százalékát sikerült lehívni, így a következő több mint másfél évben – a 2007-2013-as ciklus forrásainak lehívására ugyanis 2015 végéig van lehetőség – még mintegy 2700 milliárd forint kiosztásáról kell gondoskodnia a hazai pályázati intézményrendszernek.

A források maradéktalan lehívásának fontosságát jelzi, hogy az utóbbi években a Magyarországon megvalósuló közberuházások több mint 90 százalékát uniós támogatásokból fedezték, vagyis szinte alig volt olyan közútfejlesztés, közlekedési, környezetvédelmi beruházás vagy kórházfelújítás, amely ne a Brüsszelből érkező források, illetve azok 15 százalékos hazai kiegészítéséből valósult volna meg.

Ha az uniós fejlesztési források elköltésének hatékonyságát abból a szempontból értékeljük, hogy 2004 óta mennyiben sikerült az ország gazdaságának felzárkóznia az uniós átlaghoz, akkor nem túl kedvező képet kapunk. 2004-ben az egy főre jutó GDP tekintetében az uniós átlag 63 százalékán állt az ország, amit 67 százalékra sikerült feltornászni.

Szerző: