Magyarország gazdasági eredményeihez a legfontosabb hozzájárulások egyike az uniós pénzek jó és célszerű felhasználása, amely optimális esetlen azt jelentheti, hogy a rendelkezésre álló európai forrásokat megpróbáljuk maradéktalan kiaknázni. Ez nem könnyű feladat, mert amióta az Európai Unió teljes jogú tagjai lettünk, föl kellett volna építeni egy olyan rendszert, mely hatékonyan és olajozottan működik. Ez eddig, sajnos, nem sikerült, vagyis ebben a hosszú tanulási folyamatban -- az elmúlt éveket látva azt mondom --, nem vizsgáztunk túlságosan jól, és sok az adósságunk önmagunkkal szemben is.  A változtatás, a pályázati szisztéma följavítása és becsületes korrigálása most a következő, 2014 és 2020 közötti uniós költségvetési ciklus közeledtével sorsdöntő lehet. Helyes elképzelés a kohéziós alapok védelme is a kormány részéről. Ez a fölzárkóztatás pénzalap önmagában jó és hasznos, de csak akkor, ha értelmesen tudjuk a magunk javára fordítani.

A legfájóbb tehát az -- mert ez igazán csak rajtunk múlott --, hogy jóval saját lehetőségeink és adottságaink alatt teljesítettünk. Az unió által rendelkezésünkre álló pénzek ott vannak, várnak ránk, a mi felkészültségünkön és ügyszeretetünkön múlik, hogy mennyit, mikor és hogyan sikerül belőle az ország javára fordítani. A továbblépéshez tudni kellene, hogy az egyes régiókban, azok városaiban, kistérségeiben és más településein az EU támogatásával milyen fejlesztési munkák folynak, ezekből mi valósult meg, s milyen hatással van az ott élő polgárok mindennapjaira. Ezen túlmenően az Európai Uniós pénzek ésszerű és gyorsabb felhasználása a GDP növekedését is szolgálja.
Az a tapasztalatom, hogy szinte minden szinten, a politikától az irányító hatóságokig, az önkormányzatokig, a kifogásokat keresünk a hibákért és sikertelenségünkért, ez pedig nem gyógyír a bajokra, hanem inkább elmélyítik azokat. Vagyis szembe kell nézni az eddigi gyakorlatunk sarkalatos hibáival: javítani kell a pályázatok és az eljárások hatékonyságát, világos célokhoz világos eszközöket kell rendelni kiérlelt patrióta gazdaságpolitika mentén, hogy a közösségek szempontjából hasznos projektek valósuljanak meg.
Korábban is többször megállapítottuk, hogy a pályázatok előkészítésétől azok bírálatig, a kivitelezések engedélyezésétől a megvalósulásukon keresztül a támogatások kifizetéséig a programokban igen sokan vesznek részt, az anyagok sok kézen mennek keresztül, ami lassúvá, nehézkessé és költségesebbé teszi a rendszert. Tisztában vagyunk azzal, hogy az ellenőrzés a folyamat minden pontján kiemelt fontosságú, de meggyőződésünk, hogy a rendszer egyszerűsíthető, ezen keresztül a lebonyolítás gyorsítható és hatékonyabbá tehető.

A jelentések részletesen leírják az irányító hatóság, a közreműködő szervezetek és a pályázati menedzsment szervezeti és működési rendjét, de nem minősítik a rendszer működését, annak előnyeit és hátrányait, így következtetéseket, tanulságokat sem tudnak levonni, amelyek visszahathatnának a rendszer jobbítására.

A potenciális pályázók és a közreműködő szervezetek között nincs élő kapcsolat, ebből következik, hogy egyes területeken a pályázati lehetőségek kihasználatlanok maradnak, más területeken pedig nem jut elegendő forrás az igények kielégítésére.

A közreműködő szervezetek szakmailag nem kellően felkészültek, így a tanácsok és döntések nem születnek meg a megfelelő szinten, azok feljebb tolódnak, és ez lassítják az eljárásokat.

A közreműködő szervezetek szerepe tévesen értelmezett és túlzott, ezáltal egyes előkészítő munkákra indokolatlan idő- és költségfelhasználás jelentkezik, ami a műszaki előkészítéstől veszi el az időt; számos esetben a projektmenedzseri feladatok ellátására magasabb a költség-előirányzat, mint a beruházás műszaki előkészítésének (geodéziai felmérés, talajmechanikai feltárás, műszaki szakvélemények, megvalósíthatósági- és hatástanulmányok stb.) és tervezésének költsége.

A pályázatok elbírálása engedélyezési tervek alapján történik, és mivel ezek a tervek még nem tartalmazzák a kivitelezés során igen fontos minőségi paramétereket (beépítendő anyagok és szerkezetek minősége, garanciák, I. osztályú kivitelezés, minőség-ellenőrzés stb.), ezért előfordulhatnak hibás döntések és hibás kivitelezések, amelyek utólag jelentenek majd többletköltséget. A tervezési munka és az ennek eredményeként előálló terv az egész fejlesztési munka, a beruházás legfontosabb része: ez mutatja meg, hogy milyen létesítmény készül, az hogyan illeszkedik a környezetébe és mennyibe fog kerülni. Megállapítható, hogy a tervezés nincs kellően megbecsülve, nincs a helyén az egész eljárás során. A tervezésnek időben meg kell előznie a pályázatot A közreműködő szervezetek útján a potenciális pályázókat arra kell ösztönözni, hogy tervezett beruházásaikra előre készítessenek terveket, még ha azok átmenetileg a fiókban maradnak is.

Hiányolom, hogy a megkésettségért, a nyilvánvaló hibákért szinte senki sem vállal személyi felelősséget, csak másra, egymásra, mutogat, jóllehet a rendszer hibáit kell feltárni és sürgősen kijavítani. A rendszert is emberek építették föl, vagyis a teljesítmények elmaradása, a rossz hatékonyság számon kérhető. Ezzel visszaállítható lenne az irányító hatóságok tekintélye.
 
Vészintézkedéseket sürgetek, hogy még a hátralévő időben jussanak nekünk az uniós pénzekből. A 2014-2020 közötti tervezési periódusban a legfontosabbnak azt tartom, hogy a programok az országos és a megyei, illetve a helyi fejlesztési koncepciók alapján kerüljenek meghatározásra.
A 2013-ig hátralévő időszakban pedig a KKV-k – mint potenciális pályázók – önrészének állami garanciával történő segítését tartom szükségesnek.

A szerző a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara elnöke

A cikk a Magyar Nemzetben jelent meg 2012. július 9-én.