Ha a mérnöki munka szóba kerül valahol, legyen az szakmai vagy laikus környezet, azonnal felmerül a terv, a tervezés, a szakembereknél a tervkészítés folyamata. A mérnöki munka egyik legfontosabb része a tervezés fázisa. A nagyszerű műszaki létesítmények létrejöttének feltétele, azok elgondolása, majd aprólékos, minden körülményt számba vevő, körültekintő az igények és a lehetőségek összevetésén alapuló megtervezése, amely után- és csakis azt követően – jöhet a gondos és szakszerű kivitelezés, a gondolat valóra váltása. A tervezés ideje tehát különösen fontos eseménye a mérnöki munkának, mert a tervezésen múlik végső soron, hogy mi jön létre fizikailag valamely elgondolásból, hogyan valósul meg egy-egy kormányzati, önkormányzati vagy éppenséggel befektetői beruházás. Nem szabad elfelejteni, hogy a tervezés folyamata hosszú időt igényel, de sokszorosan megtérül a kivitelezés és a későbbi üzemeltetés költségeiben.

Ez azért jutott az eszembe, mert hamarosan megkezdődik az Európai Unió új költségvetési ciklusának tervezése, tehát már a 2014 és 2020 közötti periódus idejére kell gondolnunk, arra kell fölkészülnünk. Ahhoz, hogy sikeres legyen nemzetgazdasági és társadalompolitikai szempontból egy költségvetési ciklus, előre kell tervezni. Előre kell tervezni a mérnöki munkát is.

Ha szükségesnek látszik, akkor föl kell hívni a döntéshozók és a közvélemény figyelmét arra, hogy a nemzetgazdaság felvirágoztatásához rendelkezésre álló óriási tudáskapacitás,a magyar mérnöki „szürkeállomány”, ma meglehetősen kihasználatlan. Ez nagy pazarlás a fölhalmozott, a helyi ismeretekkel rendelkező tudással szemben! Úgy érzem, új látásmódra van szükség ahhoz, hogy az ország vezetése észrevegye, hogy mekkora, minőségileg és mennyiségileg is számottevő szellemi erőt birtokol a magyar mérnöktársadalom. Fájó, hogy a világszerte elismert magyar mérnöktudást az elmúlt két évtizedben ismeretek hiányából eredően többször a végrehajtó hatalom szintjéről leértékelték és megfricskázták. Például akkor, amikor az egyik előző kormányunk felelős politikusa azt nyilatkozta, hogy „nincs magyar kapacitás” az elővárosi közlekedési vasút megtervezésére. A tájékozatlanság senkit sem ment fel a valótlanságok hirdetésének hibája alól! Tessék megnézni nívós tervezőintézeteinket, nagyszerű közlekedési mérnökeinket, hídtervezőinket, kiket a világrendre megbecsül, idehaza meg semmibe vesznek.

Mindannyian láttuk/látjuk, hová vezetett az elmúlt időszakban az állami és uniós források pazarló, koncepciótlan felhasználása, az önkormányzatok dilettáns, műszaki kontroll nélküli fejlesztés-politikája, a riasztó méreteket öltött korrupció, a közbeszerzési eljárások elhibázott gyakorlata, és mit jelentett a gazdaságra nézve az állam által generált, döbbenetes összegű lánctartozások jelensége, vagy a válság nyomán leginkább érintett honi építőipar szinte teljes leállása. Itt jegyzem meg – számításokkal alátámasztva –, hogy minden építésre szánt 100 forintból 39,4 forint visszaáramlik a költségvetésbe Áfa, járulékok és adók formájában, tisztességes vállalkozás esetében, nem beszélve a húzóhatásról, melyet az építőipar generál más ipari ágazatok termékeinek beépítésével.

Bízom abban, hogy a hibás, hiányos ismereteken alapuló szemléleten már túlléptünk.

Azt szeretnénk, hogy a magyar mérnökök racionális gondolkodása, alkotóképessége az egész társadalom számára hasznosuljon.

Ugyanakkor napjainkban egyre több mérnökcég sodródik a teljes ellehetetlenülés felé a „nemfizetés” miatt. Sokan elbocsájtják dolgozóikat, menekülnek egykor megélhetést és elismerést biztosító hivatásukból. Külföldiek vásárolják fel a tervező mérnökirodákat, melyek nem képviselik a magyar érdekeket, nem érvényesül a patrióta szemlélet, gondolkodás. Különösen nagy a veszélye a KKV-k ellehetetlenülésének, mert elesnek a pályázati lehetőségektől, nem jutnak munkához, pedig ezek a mérnökirodák tudnák a felsőoktatásból kikerülő pályakezdőket felvenni, részükre a felgyülemlett tapasztalatot átadni és velük együtt folytatni a magyar alkotó tudás hasznosítását nemzetünk javára, a gazdaság fellendítésére. Példaként említem meg a magyar agrárgazdaság problémáját; eladtuk, kiárusítottuk, szétforgácsoltuk mezőgazdaságunk feldolgozóiparát – a növényipari feldolgozást, malomipart, egyebet – mára maradt az alapanyag termelése, kiszolgáltatva a mindenkori felvásárlók manipulációinak.

Ha nem állítjuk meg a mérnökirodáink felvásárlását, akkor a magyar mérnök, a híres magyar szürkeállomány segédmunkára lesz kényszerítve, vagy munkanélkülivé válik, mert EU tagságunkból adódó lehetőségek folytán a külföldi mérnökök fogják elvégezni esetenként – a helyi ismeretek hiányából adódóan – rosszabb minőségben, a műszaki feladatokat.

Láttuk, hogy milyen következményekkel jár, amikor fejlesztési kérdésekben – legyenek azok nemzetgazdasági vagy helyi szintűek –, nincsen világos elképzelés, és mivel jár, ha a döntéshozók csakis a piac mindenhatóságát hirdetik.

Vagy ha az ország érdekét fölülírják a különféle lobbi csoportok parciális érdekei. Ezt a luxust nem engedheti meg Magyarország!

Ahogy mondani szokás, a huszonötödik órában vagyunk. A reálértelmiség szakértelmének igénybevétele nélkül nem lehet gazdasági kibontakozásról, vagy országépítésről beszélni. A mérnöki munkát pedig egyetlen beruházásnál, egyetlen fejlesztésnél sem célszerű megspórolni, mert akkor fals eredmény születik, kontármunkával.

Amikor Magyarország legfőbb programja - helyesen – a költségvetési egyensúly megőrzését szolgálja, tervezéssel, projekt-előkészítéssel szükséges foglalkozni, figyelemmel az EU-s lehetőségekre is. Ha időben, még a finanszírozási kérdések tisztázása előtt elkészülnek a vonatkozó műszaki tervek/tervváltozatok (amelyek már tartalmazzák a mérnökárat a leendő létesítmény várható üzemeltetési/fenntartási költségeit is), elkerülhető lenne a kapkodás, a kivitelezés során keletkező minőségromlás.

Hozzáteszem: a magyar mérnöktársadalom mindeddig igen toleránsan viselkedett ebben a kérdésben, mert az a meggyőződése, hogy ismereteit, szakmai hitelét a patrióta magyar gazdaság számára akarja kamatoztatni. Ezért szeretne új időszámítást átvitt és valóságos értelemben is a tervezésben!

A mérnöki munka pedig jó terveket, magas szintű tervezést jelent mindenekelőtt. Ahogy az élet minden területén először el kell gondolni, meg kell tervezni a lépéseinket, úgy az ország javát szolgáló műszaki beruházásokhoz is jó elgondolások, jó tervek kellenek!

Még egyszer aláhúzom: új időszámítás kell a tervezésben! Erre az elodázhatatlan feladatra emlékeztetni kell naponta!

A szerző a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara elnöke

(Magyar Nemzet, 2011. október 12.)