Felsőgallán született, Tatán és Tatabányán járt gimnáziumba, majd a miskolci Nehézipari Egyetem Kohómérnöki Karán tanult. A Tatabányai Alumíniumkohóban írta meg diplomamunkáját az alumínium rafinálásának témakörében, 1957-ben. Miután a kohóban éppen felvételi zárlat volt, az egyetem elvégzése után az Almásfüzitői Timföldgyárban helyezkedett el. 56-os múltja miatt – miskolci egyetemistaként részt vett a forradalomban – csak munkásként alkalmazták. Szivattyúkezelői munkakörben kezdte, innen léphetett csak lassacskán előre. 1960-ban már mérnökként dolgozik a műszaki fejlesztési részlegnél. 1969-től foglalkozik a különleges timföldek gyártásával s értékesítésével. Műszaki főtanácsosi nyugdíjazásáig ez maradt elsődleges szakterülete. A speciális timföldek gyártásának témájában számtalan szabadalma volt. A csiszoló- és polir-timföldek, a kerámiai és oxdkerámiai timföldek üzemszerű gyártásának megvalósítása, a speciális timföldek termelésének felfuttatása fűződtek nevéhez.

Mindezek mellett számtalan más területen is megállta a helyét: genealógus, helytörténeti kutató, önkormányzati képviselő, egyházközségi vezetőségi tag, OMBKE-aktivista, könyvek, tanulmányok, szakcikkek írója, előadások szervezője.

A tudományos és közéleti aktivitás párhuzamossága haláláig jellemezte életét.

(Radnai Józsefnek a Mi Múzeumunk – 2009. áprilisi számában megjelent nekrológja alapján)