Az alábbi összeállításból kiválogattam azokat a jeles mérnököket, akiknek emlékezetét sírjuk már nem, csak az utókor kegyelete őrzi!

Fejér László

© Tóth Vilmos, Zsigmond János, 2003 ▪ © Budapesti Negyed, 2003

Ponticulus Hungaricus ▪ IX. évfolyam 12. szám ▪ 2005. december

olvasható a következő internet címen: members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/limes/farkasret.html - 90k -

Kommentár nélkül                                              

A Farkasréti temető felszámolt síremlékeinek [tovább]válogatott jegyzéke[1]

"Szeretem a temetőket. Egyszerűen és közönségesen szeretem a színeit, az őszi sárgáját, a haragoszöld tónusait, a csendjét... kezemben egy becsukott könyvvel sétálok és csodálkozom, milyen csendesek egyszerre a lármás emberek, hogy hangzik ki beszédünk a csendbe és az örökkévalóságba."

Kosztolányi Dezső

"Az alábbi, közel nyolcszáz tételes névsor[2] szereplői, tevékenységüket tekintve, a legtágabb értelemben vett magyar kultúra valamennyi ágát reprezentálják. Ami összeköti őket: egykor valamennyiüket a Farkasréti temetőben temették el, vagy ide temették át, s később síremléküket — ismereteink szerint — itt számolták fel, valamennyi esetben az újraváltás, azaz a sírhely bérleti idejének meghosszabbítása hiányában. A felsorolás egyetlen célja a regisztráció. Nem vádiratként íródott, nem konkrét személyek vagy intézmények — s természetesen nem a Farkasréti temető egykori és mai dolgozói — ellen irányul. [Ennek nem is lenne sok értelme, hiszen nem kell szociológusnak lenni annak felismerésére, hogy a jelenség a társadalom általános működésének zavaraira utal, ami legalább annyira jellemzi a mostani időszakot, mint a korábbi évtizedeket. — A szerk.] Maga a jelenség azonban, az érintett emlékek magas száma miatt, figyelemre méltó temetkezéstörténeti tendenciának minősül, amellyel minden Farkasrétet bemutató munkának kiemelten érdemes foglalkoznia."

Balás Jenő (bányamérnök, hidrológus, a Vértes és a Bakony bauxittelepeinek egyik feltárója)

1882—1938.

Balogh Artúr [Blau] (gépészmérnök, technikatörténész, a Gépipari Tudományos Egyesület egyik megalapítója) 1883—1973.

Bauma Viktor (bányamérnök, a Vegyesásvány-bányászati Vállalat vezérigazgatója) 1892—1964.

Benedek József (vízépítő mérnök, miniszteri tanácsos, az első magyar vízügyi műszaki doktor; a tiszalöki erőmű megépítésének első kezdeményezője; Benedek Pál mérnök apja) 1876—1941.

Benedek Pál (vízépítő mérnök, a Vízerőügyi Hivatal vezetője; Benedek József mérnök fia) 1908—1942.

Benke István, laborfalvi (közlekedésmérnök, közlekedéspolitikus, miniszteri tanácsos, a magyarországi közúti hálózat kiépítésének egyik vezetője; a számozott úthálózati rendszer és a modern útjelzések meghonosítója, az Útügyi Lapszemle megindítója, az útesztétikai kérdések nemzetközi jelentőségű úttörője) 1881—1954.

Bresztovszky Béla (gépészmérnök, aviatikus, egyetemi tanár, tanszékvezető, dékán, a műegyetemi műszaki mechanikai laboratórium és kísérleti állomás vezetője, a modern anyagvizsgálat hazai elindítónak egyike; a Magyar Mérnök és Építész Egylet főtitkára, a Magyar Aero Szövetség alelnöke, a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület alapító társelnöke; baleset áldozata) 1872—1941.

Bródi Rózsa [Major Bertalanné] (vegyészmérnök, az Országos Malomipari és Terménytárolási Kutató Intézet igazgatója, több gabona- és lisztvizsgálati módszer kidolgozója) 1901—1971.

Corchus Géza (gépészmérnök, feltaláló, gyáralapító) 1885—1977.

Cserháti Jenő [Hechtl] (gépészmérnök, egyetemi tanár, a Fegyver- és Gépgyár, majd a Ganz és Társa Rt. elektrotechnikai osztálya — a későbbi Ganz Villamossági Művek — igazgatója; a Magyar Mérnök és Építész Egylet alelnöke, a Gépészmérnökök Országos Egyesületének elnöke, az Országos Magyar Védőegyesület társelnöke, az Országos Iparpártoló Szövetség alelnöke; Kandó Kálmánnal az első váltóáramú nagyvasúti villamosvonal, a Valtellina-vasút kivitelezésének vezetője; Cserháti Sándor mezőgazdász öccse) 1855—1910.

Erőssy Lajos (gépészmérnök, motortervező) 1879—1952.

Fasching Antal (mérnök, geodéta, kartográfus, egyetemi magántanár; műszertervező, hengervetületi módszer kidolgozója) 1879—1931.

Fekete Zsigmond [Sólyom-Fekete] (vízépítő mérnök, miniszteri tanácsos, országgyűlési képviselő; a Felső-Duna szabályozásának egyik vezetője) 1847—1914.

Fittler Kamill (építész, művészeti író, muzeológus, az Iparművészeti Iskola első igazgatója; a Magyar Iparművészet szerkesztője, a Magyar Mérnök és Építész Egylet titkára; a modern sport hazai úttörőinek egyike) 1853—1910.

Gálócsy Árpád, gálócsi (kohómérnök, gyárigazgató, az első hazai formázógép tervezője és üzemeltetője, a hengerléselméleti kutatások úttörője; az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület elnöke, a Bányászati és Kohászati Lapok szerkesztője; a Területvédő Liga egyik vezetője, az országzászló-mozgalom kezdeményezője) 1864—1934.

Garai Jenő [Günsberger] (vegyészmérnök, borász, az Országos Kémiai Intézet kísérletügyi főigazgatója; a hazai borellenőrzés egyik újjászervezője) 1882—1949.

Gordon Róbert (gépészmérnök, a Déli Vasút magyarországi vezérigazgatója; az első világháború után a hazai vasúthálózat újjászervezésének vezetője, Pogány Sándorral a sínautóbusz-közlekedés megindítója) 1877—1928.

Halász Pál (gépészmérnök, a légnyomásos aknavetőgép feltalálója) 1880—1949.

Herrmann Emil Gusztáv [Hermann] (bánya- és kohómérnök, akadémiai tanár, főbányatanácsos; a magyar műszaki szaknyelv jelentős fejlesztője; Hermann Miksa gépészmérnök apja) 1840—1925.

Hidas Miklós [Hartstein] (villamosmérnök, erőműtervező, egyetemi docens) 1902—1956.

Iványi Bertalan (vízépítő mérnök, a kisvízi szabályozás hazai elindítóinak egyike) 1879—1953.

Jakobovits Dániel (villamosmérnök, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület főtitkára, majd alelnöke, az Elektrotechnika szerkesztője) 1879—1942.

Kenessey Béla (vízépítő mérnök, hidrológus, vízjogi szakember, miniszteri tanácsos; a Vízügyi Közlemények szerkesztője) 1866—1936.

Kogutowicz Manó (kartográfus, geográfus, a tudományos kartográfia, valamint az atlasz- és térképkiadás hazai úttörője; a Magyar Földrajzi Intézet megalapítója és első igazgatója; Kogutowicz Károly geográfus apja) 1851—1908.

Kolossváry Ödön [Kolozsváry] (vízépítő mérnök, az alföldi öntözőművek kiépítésének egyik vezetője) 1857—1921.

Kovács Béla (erdőmérnök, földművelésügyi államtitkár) 1869—1926.

Leitner Jenő (gépészmérnök, címzetes egyetemi tanár, igazságügyi szakértő) 1877—1931.

Maurer Gyula (vízépítő mérnök, kormánybiztos, a csepeli szabadkikötő építésének vezetője) 1872—1948.

Méhelÿ Kálmán, kisapsai (közgazdász, gépészmérnök, egyetemi tanár, nemzetgyűlési képviselő, kereskedelemügyi államtitkár; a Magyar Mérnök és Építész Egylet titkára, a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének ügyvezető igazgatója) 1882—1923.

Meinhardt Vilmos (bányamérnök, egyetemi tanár; az Ajkai Kőszénbányák vezérigazgatója, a timföld- és alumíniumgyár létesítésének kezdeményezője, az úrkúti mangánbánya felfedezője) 1884—1964.

Melczer Tibor (gépészmérnök, repülőgép-tervező, aviatikus, címzetes egyetemi tanár, gyárigazgató) 1879—1936.

Niedermayer Ádám (gépészmérnök, a Ganz és Társa Rt. malomipari részlegének vezetője, a Mechwart-féle hengerszék első tudományos leírója) 1853—1914.

Petrovits Mihály (fővárosi főmérnök) 1857—1914.

Ray Rezső Vilmos [ifj. Ray Rezső] (építész, a vasbeton alkalmazásának egyik hazai úttörője; Ray Rezső Lajos építész fia) 1876—1938.

Répássy Miklós (gépészmérnök, halászati író, az Országos Halászati Felügyelőség, majd az Országos Vízépítési Igazgatóság vezetője; a mesterséges tógazdaságok és a halászati társulatok egyik megszervezője, az Országos Halászati Egyesület elnöke, a Halászat szerkesztője) 1864—1955.

Rohringer Sándor (vízépítő mérnök, egyetemi tanár, dékán, a Műegyetem rektora, miniszteri biztos; az első hazai vízépítési laboratórium és az alföldi talajvíz-figyelő hálózat megszervezője, az MTA tagja) 1868—1945.

Rónai Gyula (gépészmérnök, feltaláló, szabványosítási szakember) 1878—1943.

Roób József (kohómérnök, az ózdi vasgyár igazgatója) 1879—1953.

Sabathiel Richárd (vízépítő mérnök, hídtervező, egyetemi magántanár; a vasbeton alkalmazásának egyik hazai úttörője) 1875—1942.

Sárváry Oszkár (mérnök, a Dunagőzhajózási Társaság igazgatója) 1859—1938.

Schmid Rezső (fizikus, vegyészmérnök, egyetemi magántanár; a hazai spektroszkópiai kutatások megalapozója) 1904—1943.

Szent-Iványi György (mérnök, geodéta; a városfelmérések és az állami földmérési hivatalok egyik hazai megszervezője) 1909—1971.

Szilágyi Gyula (vízépítő mérnök, hidrológus, egyetemi tanár, a hidrológiai statisztika hazai úttörője; az Országos Öntözésügyi Hivatal elnökhelyettese) 1888—1970.

Szőke Gyula (gépészmérnök, feltaláló, az építőipar gépesítésének egyik hazai úttörője) 1902—1975.

Tomcsányi Gyula (erdőmérnök, erdőigazgató, miniszteri tanácsos) 1844—1923.

Tomits Iván (fizikus, a Posta Kísérleti Állomás elektrotechnikai osztályának vezetője) 1886—1953.

Tőry Emil [Spiesz] (építész, építészettörténész, egyetemi magántanár; Tőry Gusztáv igazságügyminiszter öccse) 1863—1928.

Tőry Kálmán [Tögl] (vízépítő mérnök, kartográfus, műfordító, a Vízrajzi Intézet igazgatója; a Duna görgetett hordalékhozamának első felmérője, a mesterséges jégtörés kezdeményezője) 1891—1975.

Trummer Árpád (vízépítő mérnök, az Országos Vízügyi Igazgatóság vezetője) 1884—1961.

Vadas Jenő (erdőmérnök, akadémiai tanár, iskolaalapító; a Központi Erdészeti Kísérleti Állomás megszervezője és első vezetője, az Erdészeti Kísérleti Állomások Nemzetközi Szövetségének elnöke, az Erdészeti Kísérletek alapító szerkesztője; Péch Antal bányamérnök veje) 1857—1922.

Vass József (építészmérnök, több betonépítési eljárás és eszköz feltalálója, a könnyűbeton-készítés nemzetközi jelentőségű úttörője) 1867—1951.

Wahlner Aladár (bányamérnök, bányajogász; főbányabiztos, pénzügyminiszteri tanácsos, helyettes államtitkár, a hazai bányászati közigazgatás egyik megszervezője) 1861—1930 [Gerenday, 1933].

Zsakula Milán (villamosmérnök, egyetemi magántanár; a Magyar Elektrotechnikai Egyesület főtitkára, az Elektrotechnika szerkesztője) 1877—1921.

Zuber Ferenc (sportvezető, publicista, vízépítő mérnök; a Magyar Atlétikai Szövetség alelnöke, az Országos Testnevelési Tanács főtitkára, a Vízrajzi Intézet igazgatója) 1874—1937.