Az első uniós költségvetési ciklusunk vége már látható.

Talán a történelem során csak az 1867-es kiegyezéssel létrejött fejlődéshez mérhető Magyarország gazdasági fejlesztése az uniós támogatások révén. Az EU-s tagság nyújtotta hatalmas előny komoly mozgásteret jelent a magyar beruházásoknak, fejlesztéseknek. Már több évnyi tapasztalattal rendelkezünk tisztábban látjuk, mit és hogyan kell változtatnunk az előkészítéstől a megvalósulásig, hogy maradandó értékek jöjjenek létre, amelyek további gazdasági teljesítményre ösztönöznek. El kell kerülnünk, hogy  torzóként, félbehagyott, vagy félig megvalósult eredmények  maradjanak  2007-és 2013 közötti időszak után.

Ehhez az kell, hogy a 2013-ig elnyert pénzeket fölhasználjuk az elszámolási időszakig, 2015-ig, ezek a pénzek megérkezzenek, és fejlesztéseket generáljanak. Ezért jó döntés, hogy az NFÜ szervezete -- minden nehézkessége ellenére – e ciklus lezárásáig megmarad, és a megkezdett projektek levezénylését, a futó programokban biztosítja. A túl gyors strukturális változtatás kapkodáshoz vezethet, a folyamatosság fönntartása tehát a régi szervezet meglétét, de korszerűsítését is igényli. Azt se feledjük, hogy a brüsszeli adminisztráció is lassú.  „A folyón való átkelés közben ne váltsunk lovat” tartja a népi bölcsesség, és ez a mai világban is igaz. Ugyanakkor az is fontos, hogy ne legyen sok gazdája az uniós források kezelésének, mert ez rontja a hatékonyságot, és szétkeni a felelősségi viszonyokat, amely a kudarcok egyik forrása lehet a jövőben is.

Ha a rendszer finomítása nem történik meg, akkor nagyon kevés az esély a fennmaradt pénzek okos felhasználására. Erre példa az épületenergetika területe, ahol az Új Széchenyi Terv még több, mint 500 milliárd forintot irányzott elő a korszerűsítési pályázatokra. A közelmúltban kiírt 50 milliárd forintos lehetőség 2 nap alatt – a nagy érdeklődés miatt – kevésnek bizonyult, lezárult. Megjegyzem, hogy az építőipar mélyrepülését, ha nem is orvosolná a korszerűsítési pályázat, de fékezhette volna. A jövőben különös figyelmet kell fordítani a célszerűen kiírt pályázatokra, mert a túlságosan hektikus mozgásokat az ágazatok nem képesek károsodás nélkül követne.

Sajnálatos tény, hogy a pályázatok kiírói nem veszik kellőképpen figyelembe az Országgyűlés által 2011. október 3-án elfogadott Nemzeti Energiastratégiát, a megújuló energiaforrások alkalmazására és az energiahatékonyság növelésére irányuló cselekvési tervek célkitűzéseit, továbbá a korábbi energiahatékonysági pályázatokhoz készített észrevételeinket.
Pedig az energia-megtakarítás nemzetgazdasági érdek.

A tervek szerint olyan új intézményrendszer keretében történik majd 2014-től a pályáztatás, amelyben az irányító hatóságok a szakminisztériumokhoz kerülnek, hogy a szakpolitika, a stratégiaalkotás és a végrehajtás összhangja meglegyen.

Ez a szándék helyes – az új ciklushoz új szervezet felállítása szükséges – , mert kell a biztos irányító kéz, amely a szerteágazó elgondolásokat összehangolja, és projekteket összefogja.  Ugyanakkor a következő időszak előkészítésével egyidejűleg piacot is kell teremteni, mert csak akkor lesz befektetés. Egyetértünk azzal, hogy szándék szerint a 2014-2020 közötti időszak EU-s pénzeinek mintegy 60%-át közvetlenül a gazdaság fejlesztésér kívánja a kormányzat felhasználni. Ehhez megjegyezzük, hogy az infrastruktúra megkezdett fejlesztését folytatni kell, mert az csak ciklusokon átívelő munkával hozza meg az eredményt. Ha ezt nem tesszük, akkor a gazdaság fejlesztésére szánt összegeket nem tudjuk jól hasznosítani. A gazdaság fejlesztési elképzelések során azt is, hogy azok eredményeként ipartelepítés, gyártás jöjjön létre. Ez pedig létszükséglete Magyarországnak, ahol a harmadik generációs munkanélküliség jelentős mértékű és feloldása nem halogatható tovább.

A pályázatok előkészítésétől az elbírálásáig, az engedélyezéstől a megvalósulásig, a programokban igen sokan vesznek részt, ez lassúvá, nehézkessé és költségesebbé teszi a rendszert. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy a pályázatok elbírálása engedélyezési tervek alapján történjen, mert ezek a tervek még nem tartalmazzák a kivitelezés minőségi paramétereit, például a beépítendő anyagok és szerkezetek minőségét, garanciákat, ezért előfordulhatnak hibás döntések és hibás kivitelezések, amelyek utólag okoznak többletköltséget.
Itt jegyezzük meg, hogy a műszaki előkészítésnél sokkal többet jelent a mérnöki/tervezési munka.
A tervezési munka és az ennek eredményeként előálló terv az egész fejlesztési munka, a beruházás legfontosabb része: ez mutatja meg, hogy milyen létesítmény készül, az hogyan illeszkedik a környezetébe és mennyibe fog kerülni.
A tervezésnek időben meg kell előznie a pályázatot. Tervezni már az ötlet megszületésekor kell, mert csak a különböző előterv-változatok alapján lehet továbblépni a helyes és eredményes megoldás felé, mert a mérnöki munka a tervezéstől a megvalósuláson keresztül az építmény élettartama alatti műszaki tevékenységek összehangolt, egységes rendszere.

Elvárjuk az Európai Uniótól, hogy legyen rugalmasabb az átcsoportosításoknál, jóllehet tisztában vagyunk azzal, hogy a prioritásokat meg kell adni, de oly módon, hogy a helyi igényeket is vegye figyelembe. Nem elegendő, hogy csak a saját piacának megteremtése vezérelje Brüsszelt.

Tudjuk, hogy az uniónak, mint nagy gazdasági közösségnek úgymond megvannak a saját érdekei, és ezeket prioritásként alkalmazza, de a tagállamok érdekeit összhangba kell hozni közös akaratként. Ez nem könnyű feladat, de igazi kihívás, amelynek meg kell felelni.

Hasonló föllépést igényel a részünkről a megmaradt források átcsoportosításának kérdése, hogy minél kevesebb legyen a szakmai zsargonban ”visszahulló pénznek” nevezett jelenség. Ehhez jó projekt-előkészítés, a biztos tervezésen nyugvó, fenntartható beruházások kellenek, és a kifizetések gyorsításával a lánctartozások jelentős része is kiküszöbölhető.

Tapasztalat a rövidesen lezáródó pénzügyi időszakból, hogy jobb több kisebb volumenű pályázat, mint kevesebb nagyobb, mert abban az esetben, ha egy kitűzött feladat – valami előre nem látható ok miatt nem teljesül – az elkölthető pénzügyi lehetőség jobban kihasználható.

A jelenlegi uniós fejlesztéseknél a felzárkóztatás csak jelszavakban nyilvánult meg az EU részéről. Ezen változtatni szükséges a következő ciklusra.
Ugyanakkor nekünk is mindent meg kell tennünk, hogy a helyi felzárkóztatást segítse az általunk már jól megszolgált EU-s pénzek. 

A szerző a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara elnöke