A rendezvényre a két szervezet tagságán túl meghívást kaptak a szegedi telefóniáért valamikor dolgozott és mai aktív munkatársak egyaránt.

Az ünnepségre olyan neves előadókat kértünk fel, akik a szegedi telefónia történetét, az egyetemes és a magyar telefónia fejlődését jól ismerik és kutatják, képet kaphattunk a terület domináns szolgáltatójának eddigi eredményeiről, terveiről, valamint elmerülhettünk a társadalom és a tudomány fejlődésének összefüggéseiben, a hírközlés fejlődésének elképesztően gyors ütemén és azon, hova is tart a világ ezen a területen.

A bevezetőben elhangzott, hogy a szegedi telefónia kezdetét az 1884. október 6-ától, az első üzembe állított nyilvános távbeszélő állomás indulásától számítjuk. Akkoriban rövid, féloldalas szerződésben vállalta a szolgáltató, milyen feltételekkel és kötelezettségekkel nyújtja majd a szolgáltatást. Manapság a távközlési szolgáltatások rendkívül széles skálája mögött több kötetnyi szolgáltatási szerződés, megállapodás, szabvány van, biztosítandó az eszközöket, a hozzáférést és a minőséget, valamennyi szolgáltatáshoz.

Hogy hogyan is kezdődött, erről tartott előadást Tóth László, egykori szegedi postaigazgató, aki nagy kedvvel és szorgalommal kutatja a szegedi posta és telefónia történetét. Az 1879 évi árvíz utáni újjáépítés keretében 1984-ben készült el a Széchenyi tér 1. sz.alatt az új „Posta és Távírda Palota”. Ekkor néhány pont-pont közötti összeköttetés már működött, de szegedi telefónia 1884. október 6-án, az első nyilvános állomás üzembe állításával indult. Az első telefonközpont és hálózat 1885. január 21-én kezdte meg működését, amit nem csak Puskás Tivadar irányításával szereltek fel, de az Ő tulajdona is volt. A központnak a későbbiekben több tulajdonosa is volt, majd a berendezéseket 1893 augusztusában államosították. 1891-ben 60, 1894-ben 141, 1901-ben már 399 telefon üzemelt.

Az első gépkapcsolású telefonközpontot 1928-ban állították üzembe, a háború okozta viszontagságok után 1948. november 24-én került üzembe a 2000 kapacitású 7DU (rotari rendszerű) automata központ, amelyet folyamatosan bővítettek. Részleges távhívás 1973-ban került bevezetésre. Meg kell említeni az 1959-ben üzembe helyezett távgépíró (TGX) központot.

A következő jeles időpont 1977 január 21. napra 92 évvel az első szegedi központ indulása után. Ekkor került üzembe a 11000 fő- és 1800 mellékközponti kapacitású, távhívásra alkalmas AR (crossbar) központ, és sor került jelentűs hálózatbővítésre és rekonstrukcióra. Külön érdekesség, hogy 1983-ban úgynevezett telefonkötvény akciót indított a Posta, aminek segítségével jelentősen bővült a város és körzete telefonhálózat kapacitása. 1989-ben a bekapcsolt előfizető szám meghaladta a 25 ezret. A hálózat digitalizálása 1992-ben kezdődött, amit az 1994-ben koncessziót elnyerő Déltáv, ma Invitel 1997-ben fejezett be. És már régen nem csak telefonról, hanem bővebb szolgáltatási palettáról beszélünk.

„Halló, halló, mondjuk már 125 éve Szegeden „ címet adta előadásának Jakab László mérnök-muzeológus, aki aktív pályafutását áramellátó rendszerek fejlesztésének és rendszerbe állításának szentelte, és azóta is nagy szeretettel foglalkozik a telefónia történetével.

A szegedi telefónia szolgáltatását 1995-től a koncessziót elnyert Déltáv, később Invitel Távközlési Zrt. nyújtja. A társaság múltjáról, jelenéről, valamint üzleti elképzeléseiről Lalia Gábor, lakossági régióvezető adott tájékoztatást. A Társaság domináns szolgáltatóként Csongrád, Békés megyékben, Veszprém megye nagy részén, Budapest széles környezetében Magyarország lakosságának összesen 21%-át fedi le, elsősorban üzleti ügyfélkörben az egész ország területén, valamint nemzetközileg is aktív.

Az üzleti előfizetői szegmens részére már a legkorszerűbb szélessávú szolgáltatásokat kínálják.

A lakossági előfizetői szegmens felé a hang-internet-tv szolgáltatás kombinációját kínálják, a portfolió fókusza a szórakoztatás és mobilitás.

Van valakinek egy igazmondó kristálygömbje? Ezzel a kérdéssel kezdte „A hírközlés jövőképe és a társadalom” című előadását Ágoston György, a HTE elnökhelyettese.  Mielőtt a jövőbe tekintenénk, pillantsunk a múltba. A 20. századról elmondható hogy a tudományok, a technológiai forradalmak és a konvergencia évszázada is volt. A hírközlésben és a digitális médiában szinte eltűntek a fizikai korlátok, az átviteli és tárolási kapacitások szűkössége eltűnt. Hol tartunk ma? Elképesztő tömegű eszköz, hihetetlen széles szolgáltatási paletta áll rendelkezésre, ami folyton folyvást nő! Néhány jellemző 2009-ről: a Google havonta 31 milliárd keresést elégít ki, 2006-ban ez a szám 2,7 milliárd volt, vagy 1992ben küldték az első SMS-t, ma naponta több mint 6 milliárdot küldenek. Az egyes szolgáltatások időszükséglete, hogy elérje az 50 millió felhasználót, rádió esetén 38 év, TV 18 év, Internet 4 év, iPod 3 év, Facebook 2 év. A technikai információk mennyisége 2 évente duplázódik. Ez e fejlődés a társadalomra is óriási hatással van, kialakulóban az információs társadalom, az információ, a tudás stratégiai áruvá válik.

És hova jutunk? Több-kevesebb sikerrel sokan megpróbálták ezt megjósolni. Hihetetlen energiák mozognak többek között a nanotechnológiák fejlesztésére, a kvantumszámitógép kifejlesztésére. A tudományok hihetetlenül fejlődnek, határterületeiken új tudományok jönnek létre, mint például bionika, bioinformatika, stb. Gyorsan fejlődnek a metaadatok, új interfészek jönnek létre, nincs már messze az „emberi agy-gép” interfészek gyakorlati alkalmazása, ahol a gondolkodás során keletkező agyi áramokat gépek vezérlésére használják.

És akkor mi várható a hírközlésben? A szélessávú hálózatok rendkívül gyors fejlődése, ami alapja lesz a szolgáltatások szélesítésének. Az internet az információk megszerzésének és cseréjének nélkülözhetetlen színtere lesz. A távközlési piac perspektíváját jól szemlélteti Szolnok, a digitális város 2009 évi T-City programja, ahol bevezetésre kerülnek az alábbi szolgáltatások. Mobil fizetés és vásárlás, helyi szöveges hírszolgáltatás, extra sebességű internet és TV műsorterjesztés, a diákok RF identifikációja az iskolában (SMS a szülőknek), e-learning, e-goverment, teleworking és

e-csuda-tudja-még-mi! Nincs megállás a fejlődésben.

A médiában rövidesen megszűnik az analóg TV, utána tíz éven belül az analóg rádiózás,

A minőség tovább javul, egyre nagyobb szerepe lesz a letölthető tartalomnak, a közösségi TV-nek (Youtube), a személyre szabható tartalomnak.

Az adattárolásban rendkívül nagy tárolókapacitású eszközök és hatalmas rendszerek megjelenése várható, holografikus tárolók, később kvantumállapotokon alapuló szilárdtest tárolók. Ezekkel időkorlát nélkül, veszteségmentesen lehet majd adatot tárolni.

Az információ társadalma fantasztikus lehetőség, de megannyi feszítő problémát is felvet. Meg kell akadályozni az információs szakadékok kialakulását.

Ágoston György az alábbi üzenettel fejezte be előadását:

A HTE-nek, a mérnökkamaráknak, a „lámpást vivőknek a jövőben „történelmi küldetése, hogy:

- felismerjék és kiterjesszék sajátos működésüket a jövőbeli határterületi technológiákra, és

- az ismeretterjesztés, a tapasztalatcsere eszközeivel segítsék elő a digitális szakadékok elkerülését, egyes emberek leszakadását, perifériára csúszását.

Így talán egyszer ezek a tudományok az infokommunikációs technológiákra (is) építve teremtenek remélhetőleg „jobban építhető” és hatékonyabb környezetet az emberek életéhez.

A jubileumi rendezvény a szakmabeliek baráti beszélgetésével fejeződött be. Az érdeklődőknek lehetőségük nyílt a távközlési toronyból, közel 100 méter magasságból egy pillantást vetni Szegedre, közel madártávlatból.

Kálmán Miklós

 CsMMK Hírközlési és Mérnök-informatikai Szakcsoport elnöke,

A rendezvény társszervezője