A létesítmények ily módon történő megvalósítása zavarja mind a tervezőket, mind az anyagszállítókat, valamint kivitelező szervezeteket. Megítélésünk szerint ez a kedvezőtlen folyamat elsősorban nem a megvalósítási folyamat következménye, hanem a megvalósításban résztvevők nem kielégítő finanszírozása, az oka. A megvalósításban résztvevők úgy ítélték meg, hogy e probléma mellett nem lehet elmenni, ezért különböző információkat juttattak el e probléma feloldására, sajnos eddig megfelelő eredményt nem tudtak elérni.

A megvalósításban résztvevők annak érdekében, hogy ez a lánctartozás minél előbb felszámolásra kerüljön egységes fellépésre, van szükség. A Magyar Mérnöki Kamara Építési Tagozata Elnöksége összefogva az ÉVOSZ vezetőivel a lánctartozás felszámolásának egy lehetséges módját elkészítették.

Ennek a kérdésnek a feldolgozásában a tapasztalatainkat és a rendelkezésünkre álló információkat összegyűjtöttük, és lehetőségeket kerestünk a lánctartozás felszámolására. Úgy gondoljuk, hogy olyan anyagot, javaslatot dolgoztunk ki, amelyet tovább kell finomítani. Szeretnénk, ha minél több érdekelt szakember, - tervező, kivitelező, fővállalkozó, alvállalkozó, befektető, banki és különböző hatósági szakemberek véleményüket nyilvánítanák a javaslatainkról.

Az építőipar finanszírozásának problémái hosszú időre nyúlik vissza. A rendszerváltozás előtt is forgóalap problémákkal küzdöttek a kivitelező vállalatok, ami elhanyagolt területe volt az ágazatnak. Ez bizonyos fokig érthető is, mert abban az időben a fő cél a termelés növelése volt, a rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket elsősorban állóeszköz fejlesztésre használták fel.

A rendszerváltozást megelőzően az építőiparban a különböző állami támogatások, különböző juttatások rendszeresek voltak. Annak ellenére, hogy a megrendelők, fővállalkozók általában betartották a fizetési határidőket, a fizetések teljesítése zökkenőmentesen történt az egész iparágban.

A rendszerváltás után az állami vállalatok megszűntek. A létrejövő építőipari szervezetek forgóalap feltöltése elmaradt. Az állami vagy banki segítség hiánya miatt nem volt elegendő eszköz a forgóalap feltöltésére. Általánossá vált a fizetési határidők be nem tartása. Nehezítette a kivitelezők helyzetét, hogy a havi vagy a negyedéves számlák megszűntek, helyette a készültséghez kötött számlázás alakult ki. Ezt a helyzet még súlyosbodott, ha a generálszámlák kifizetése csúszott, akkor a vállalkozó forgóeszköze nem tudta pótolni a hiányt, a lánc megszakadt.

Ugyan ebben az időben került módosításra az ÁFA törvény, amely meghatározóan érintette a likvid pénzeket, az ÁFA összegének a visszaigénylésének időtartalom növelése további forgóeszköz hiányt okozott. Ezek a problémák a tartozásokat, az adóságokat növelték, fokozatosan létrejöttek a lánctartozások, és lassan elindult a kivitelezésben résztvevők tönkremenetele.

A kivitelező építőipar struktúrája is lényegesen megváltozott. Létrejöttek a különböző kis vállalkozások, melynek száma több mint 103.000. Ez a nagyságrend túlzott mind a szakmai felkészültség, mind pedig a munkaellátottság, továbbá a finanszírozási lehetőségek miatt. Ez a körülmény vállalkozáspolitikában torzulásokat eredményez, áron aluli vállalásokba menekülnek a vállalkozók, ami magával hozza a nem teljesítést, a csőd helyzetet.

A forgóalap hiánya nem egységes az építőipar teljes területén. Azok a kivitelező szervezetek, amelyek a rendszerváltás előtti állami vállalatból alakult meg, vagy teljesen új alapításúak, ott a forgóalap hiánya inkább jellemző. A külföldi alapítású kivitelezői szervezeteknél ez a kérdés nem ennyire súlyos, mert az anyacég biztosítani tudja a forgóeszközöket, sőt nagymértékben rendelkezésre állnak a különböző garanciakeretek is. Az újonnan alapított hazai kivitelező szervezetekre legjobban jellemző a forgóeszközök hiánya, mert eszközeiket a termelés feltételeinek való megfelelés érdekében elsősorban termelő eszközök vásárlására használták fel. A kisvállalkozókra is jellemző a forgóalap hiánya, hisz ezek a legfiatalabb szervezetek, a kisvállalkozók azok a szervezetek, amelyek legjobban kiszolgáltatottak.

Megítélésünk szerint ez a lánctartozás nem csak az építőipari szervezetek gazdálkodási problémájából, forgóalap hiányából adódik, hanem a nem kellően alapos előkészítésből, a szükséges eszközök nagyságának, vagy a megfelelő megállapodások hiányából. A fejlesztők abban érdekeltek, hogy a fejlesztés összege minél alacsonyabb legyen, hisz kevesebb hitelre lesz szüksége, annak költsége is kevesebb lesz, de a tervezési költsége is csökken. A nem megfelelően megalapozott finanszírozásból, a banki műveletek költségeiből és az EU támogatások utólagos hosszú ideig tartó kifizetésekből is származik, és növekszik a lánctartozás nagysága.

A beruházások, fejlesztések előkészítése a rendszerváltás előtt több lépcsőben és több fórumon történt, így a költségek megállapításánál jobban felhasználták a tapasztalati adatokat. Igaz nem is voltak ilyen változatosak az anyagipari termékek, valamint a szerkezetek is egyszerűbbek voltak, azaz jobban lehetett támaszkodni a tapasztalati adatokra. A kiviteli tervekhez a tervezők általában költségvetést is készítettek, amely jó kiinduló bázisa volt a költségek tervezéséhez. Számtalan vita volt a tervezett költség valós tartalmáról, de ezek műszakilag megtervezett költségek voltak. E költségekkel számoltak a fejlesztők, a beruházók. E szervezeteknek ma ilyen bázisuk nincs, hanem valamilyen megfontolás alapján számítják a várható bekerülési költségeket. Az elmúlt időszakban különböző próbálkozások voltak az előzetes kalkuláció módjának kidolgozására, az egyik ilyen javaslat volt az ún. mérnök ár, vagy az ipar javaslatára a meghatározott rezsi órával való számítás. A cél az volt, hogy az ár alatti vállalkozásokat kiszűrhessék. Sajnos egyik javaslat sem került olyan meghatározó szintre, hogy valamennyi fejlesztésnél egységes költség kalkuláció történne.

A fejlesztéseknél további problémát abban látjuk, hogy a finanszírozás nem kellő körültekintéssel történik. A rendszerváltás előtt a kiemelt beruházásoknál, valamint az állami hitelekből megvalósult beruházásoknál a finanszírozás biztosított volt. Magyar Beruházási Bank kezelte a beruházási kereteket. A kivitelezés csak akkor volt elkezdhető, ha banki igazolást (az úgy nevezett Szecs igazolást) a kivitelező, a lebonyolító megkapta. Az elfogadott teljesítés után, azaz megrendelői teljesítésigazolása után, a kivitelező, tervező megkapta az elvégzett munkája után a járandóságát. Ebben az időben olyan nem fordulhatott elő, hogy határidő késedelemért a megrendelő levont a teljesítésből, jelenleg az ilyen levonás, szokásos. Emiatt vállalkozó bevétele csökken, a további kifizetések is csökkennek, vagy elmaradnak. Korábban a késedelmes teljesítésért kötbért kellett fizetni, amit a bírósági eljárás után, elmarasztaló ítélet esetén történhetett csak meg.

A rendszerváltás előtti helyzetet azért vázoltuk fel, hogy az akkori helyzetből kiindulva, a jelenlegi társadalmi berendezkedés lehetőségei között teremtsünk, alakítsunk ki olyan megoldási formát, amely biztosítja a mára kialakult lánctartozás felszámolását, illetve elkerülhetővé váljon a lánctartozás bővülése.

Nem értenénk egyet azzal, hogy a beruházásban résztvevők tőketámogatást kapjanak. Olyan helyzetet kell teremteni, hogy a jelenlegi helyzet ne jöhessen létre. Ehhez több területen változtatásra van szükség, elsősorban biztonságossá kell tenni a finanszírozást. Ennek a kulcskérdése, meghatározó alapja, az induló beruházások anyagi fedezetének biztosítása, különösen lényegesnek tartjuk a sajáterőből biztosítandó résznek a meglétét. Nem fordulhatna elő, hogy egy fejlesztés, beruházás úgy induljon el, hogy nem biztosított a megvalósításhoz szükséges teljes anyagi fedezet.

A lánctartozás felszámolásának első lépése a fejlesztések várható költségeit megfelelő körültekintéssel, alapos elemzéssel történő megállapítása. Az a javaslatunk, hogy valamennyi elkészült létesítményre egységes elvek alapján - jól meghatározott- építményfajtákra és hozzájuk csatolható - könnyen értelmezhető- természetes mértékegységekre vetítetten készüljön statisztikai adatgyűjtés. Ennek bázisa a Statisztikai Hivatal lenne, ezért valamennyi elkészült létesítmény bekerüléséről kötelezően adatszolgáltatást kellene közölni. Ezekből a Hivatalnak ajánlott költség adatokat kell készíteni, melyekből a tervezők megállapíthatnák a várható költségeket. Meghatározhatnák a fejlesztéshez szükséges eszközöket. Ezt a finanszírozó bankok és a fejlesztők további munkájukban felhasználhatják. Ezzel létrejöhetne egy olyan adatbázis, mely folyamatosan fejleszthető és megfelelő biztonsággal lehetne a fejlesztések költségét megállapítani

Az építmény fajtákra készített költség adatgyűjtés mellett lényeges szempontnak tartjuk a meghatározott nagyságrendű rezsi órabérnek a szigorított ellenőrzését. Ez a meghatározott órabér lehetőséget ad az áron aluli vállalkozás kiszűrésére. A rezsi órabér megadásával ellenőrizhetővé válik, hogy a vállalkozó a teljesítési mennyiséget alul kalkulálta-e a kedvező vállalási ár érdekében. Az ajánlati ár ellenőrzését – amennyiben a bírálók ezt tapasztalják- az Építésfelügyelet végezze el büntetői díj ellenében. hibás kalkuláció esetében az ajánlattevő fizeti az ellenőrzést, és különböző szankcióval kell büntetni az ajánlattevőt.

A finanszírozás biztonsága érdekében célszerű lenne egy olyan bankot létrehozni, vagy a meglévők közül egyet átalakítani (pl. Magyar Fejlesztési Bank), amely EU támogatással épülő, és/vagy meghatározott értékhatár feletti beruházások pénzügyi műveleteit végezné. Mit jelent ez? A megvalósításhoz szükséges anyagi eszközöket a megvalósító szervezet (fejlesztő, beruházó, megrendelő) bármely bankban előkészítheti, a fejlesztésre elkülönített eszközeit itt tarthatja (Befektető bankja). De a fejlesztés megindulásakor fejlesztési tőkét, a fejlesztést lebonyolító (Fejlesztő bank) banknak ütemezve, megfelelő biztonsággal és tartalékkal át kell utalni. Ettől az időponttól a fejlesztést lebonyolító (Fejlesztő bank) bank felel a finanszírozásért. A fejlesztés megkezdésekor a fejlesztést lebonyolító bank (Fejlesztő bank) bankigazolást kell adni a finanszírozás biztonságáról, fedezetigazolással. A finanszírozandó összeg nagyságától függően meghatározott tartalékot is kell képezni. Az összeg nagyságrendjét úgy kell megállapítani, hogy a végelszámoláshoz szükséges eszköz biztosított legyen, a vállalkozók a benyújtott számlák teljes ellenértékét megkaphassák. Ezt úgy kell megállapítani, hogy az EU támogatás elszámolása előtt a vállalkozó a teljes végszámla összegét megkaphassa.

A pénzügyi műveletnek ez a megoldása a finanszírozónak, a befektetőnek többlet összeget jelent a megvalósítás kezdetére, de biztonságot ad a beruházás valamennyi résztvevőjének. E megoldást csak úgy tudjuk elképzelni, ha a Befektető bankja – abban az esetben, ha a beruházás teljes fedezete rendelkezésre áll- megfelelő pénzügyi átvizsgálás után, akkor vállalja a felelősséget, hogy a megvalósítás finanszírozása biztosított. Ezt a költséget a Fejlesztő bank is átvizsgálja, azaz ellenőrzi, hogy Befektető bankja körültekintő és biztonságos volt-e, amikor közölte, hogy a fejlesztéshez szükséges tőkerendelkezésre áll.

A finanszírozást végző- a Befektető bank- tevékenységéhez hozzátartozik, hogy a fejlesztővel közösen készítessen a pénzügyi felhasználásról egy felosztást és ütemezést. Az ütemezést természetes és ismert, de a felosztást részleteznénk. A felosztásnak tartalmazni kell a pénz felhasználása, milyen területeken történik, pl.: ingatlanvásárlás, tervezési költség, generálkivitelezői építési költség, technológiai szerelés költsége, üzembe helyezés költsége, stb. Minden olyan területet fel kell sorolni, ahol a fejlesztő szerződést kíván kötni. E költségtervezésben tartalékokat is kell képezni.

A vállalkozóknak, kivitelezőnek a szerződéskötés után meghatározott időben a vállalt feladatok költségének felosztására szinten tervet (felosztást és ütemezést) kell készítenie. A kivitelezőknek a felosztási tervben fel kell tüntetni, mely munkákat alvállalkozókkal végeztet el, melyeket saját kivitelezésben. A saját kivitelezésnél meg kell adni az anyag-, bér-, járulékköltségeket, adót, rezsit és természetesen a hasznot is. Ezt a felosztást, a Befektető bankjának, a Fejlesztő banknak és a fejlesztő szervezetnek, beruházónak is ellenőrizni kell. A szerződő szervezeteknek, vállalkozóknak a felosztás szerint kell a számlákat elkészíteni. A számlákat a Fejlesztő bank ellenőrzi, hogy a számla az előzetesen elkészített felosztás szerint történt-e, és a benyújtott számlák ellenőrzése után az illetékesnek kifizeti. A kifizetést a bank teljesíti az alvállalkozónak, az anyagszállítónak, az adóhivatalnak, azaz valamennyi szervezetnek. E megoldással biztosítható, hogy valamennyi szervezet a pénzét megkapja. Természetesen a módosítás lehetőségét fenn kell tartani, de valamennyi szervezetnek ehhez hozzá kell járulni.

A kivitelezői számlák teljesítési igazolásánál is számtalan probléma jelenik meg. A fejlesztő, beruházó műszaki ellenőrének az elmaradt igazolását tételesen meg kellene indokolni, és csak az elmaradt tételek értékét vonhatja le. A fejlesztőnek az elszámolási problémát az Építés felügyeletnél / ennek lehetséges más megoldása is / be kell jelenteni, és kérni kell a helyszíni szemlét. A felügyelet e bejáráson megállapítja a tényleges állapotot, rögzíteni kell a valós helyzetet és a tényleges elszámolási értéket. El kell készítenie a teljesítésigazolást, és ennek alapján kell a számla értékét meghatározni. A felmerült felügyeleti bejárás költségének tízszeres díját kell felszámolni a vétkes fél felé. A műszaki átadás-átvételnél, a végszámlánál is hasonló módon járnánk el. Úgy gondoljuk ezzel az eljárással a jelzálog probléma is megszűnne.

A közel múltban az EU finanszírozású fejlesztéseknél a végszámla kifizetésének problémája jelent meg. A kivitelező szervezetek a végszámla teljes összegét igen hosszú idő után kapják csak meg. Ezt a finanszírozási többletet a kivitelező szervezetek többsége nem tudja forgóeszközzel fedezni. Erre az a javaslatunk, hogy a Fejlesztő banknál legyen egy állami alap ennek a végszámla résznek a kifizetésére. Természetesnek tartjuk, hogy ezt a számlát mind a kivitelező szervezetnek, mind pedig a fejlesztő szervezetnek egyértelműen el kell fogadni. Sőt a Fejlesztő banknál lévő felosztási tervben e végszámla összeget meg kell határozni, és ennek egyezni kell a tényleges és igazolt végszámlával. Amennyiben ez a végszámla az előzetes tervekkel egyezik, a végszámla kifizetésre kerül a kivitelező szervezeteknek a Fejlesztő banknál lévő állami alapból. A Fejlesztő bank részére folyik majd be az EU támogatás. Ilyen megoldással a kivitelező szervezetek megfelelő időben megkapják a teljesítésük után a pénzüket.

A pályázati elbírálások jelenlegi rendszere nem teszi lehetővé, hogy azok a vállalkozók, akik az állammal szembeni kötelezettségeiket /adó, járulékok, stb./rendszeresen megfizetik a bírálatokban kedvezőbb elbírálást kapjanak. Ennek érdekében javasoljuk, hogy akik az elmúlt egy évben ezeket a kötelezettségeket rendszeresen teljesítik többletpontot kapjanak a bírálat során. Azok, akik az elmúlt két évben teljesítették e kötelezettségeiket kétszeren kapjanak többletpontokat, mint akik ezt csak egy évben teljesítették. Ez az értékelés kedvezően segítené elő az állam felé történő kötelezettségek teljesítését, mert a pályázók többlet ponthoz jutnának a pályázatok elbírálása során.

A kisvállalkozások nagy száma ma nem segíti elő a hatékony kivitelezést, mert az építményeink volumene sokkal nagyobb szervezeti egységeket követel. Az ilyen kis szervezetek irányítása egy átlagos méretű létesítményen a generálvállalkozótól külön irányítást és a szokásosnál nagyobb mélységű szervezést követel. A hatékonyabb kivitelezéshez nagyobb szervezetekre volna szükség. Javaslatunk, hogy a kis vállalakozások hozzanak létre egyesüléseket. Ezek elősegítésére célszerű lenne kedvezményes hitelt rendelkezésükre bocsátani, melyet a foglalkoztató generálvállalkozók garanciájukkal biztosíthatnák. A kisvállalkozások egyesülése megítélésünk szerint a szakmai színvonal emelését hatékonyan segítené elő.

Természetesen nem várható el, hogy a lánctartozás azonnal felszámolódik. Javasoljuk a bírósági gyakorlat változtatását, az alábbi végrehajtást, gyakorlatot volna célszerű létrehozni. A javaslatunk a következő, a követelések nagyságrendjének függvényében: 10 millió forint alatt egy tárgyaláson, három hónapon belül kellene dönteni; 10 millió forint felett hat hónapon belül döntést kell hozni, azaz az első fokon négy hónapon belül, a másodfokon kettő hónapon belül. A másodfokon a döntés tárgyalás nélkül a felek írásos előterjesztése alapján történne, legfeljebb szakértő bevonására kerülne sor. Ebben az esetben az évekig tartó peres eljárások megszűnnének.

A lánctartozás kialakulásának egyik meghatározó eleme a feltétel nélküli bankgarancia probléma köre. A szerződésekhez megkövetelik a megrendelők a feltétel nélküli bankgarancia adását. Sajnos ezzel többször visszaélnek. E gyakorlatot feltétlen meg kellene szüntetni, a bankgaranciát csak úgy lehetne lehívni, javaslatunk szerint, ha a szerződésben az Építész Kamara és a Magyar Mérnöki Kamara tagjaiból alakult bizottság a lehívást jogosnak tartja. Ez a bizottság megvizsgálhatja a különböző álláspontokat, a mulasztásokat értékelné, és javaslatot tenne a bank felé a lehívás jogosságáról.

A lánctartozás felszámolás minden pontjára ebben a rövid összefoglalásban nem lehet kitérni. A gondolati sor elfogadása után lehet az egyes pontokat teljes részletességgel kidolgozni az érdekelt szervezetekkel. A pontos és kidolgozott előterjesztést a részvevőknek és az érdekelteknek kell megvitatni. Véleményünk szerint a felvázolt gondolatsor alapján nincs lehetőség a lánctartozás kialakulására, mert a fejlesztések pénzügyi fedezete kellően ellenőrzött, a fedezet is rendelkezésre áll, a különböző kifizetéseket egy helyen történnek megfelelő ellenőrzés után, azaz a Fejlesztő bank kézben van a teljes pénzügyi művelet.

Budapest, 2009. február 7.

Készítette: Dr. Kiss Jenő az ÉVOSZ vezetésének és az MMK Építési Tagozat Elnökségének bevonásával.