Nagy nemzetközi elismertségnek örvendő, Új-Zélandon élő magyar tudós – kamaránk tiszteletbeli tagja – távozott 86 éves korában az élők sorából. Egyeteme gyászjelentésében azt írja, hogy vele Új-Zéland egyik legkiválóbb építőmérnökét veszítette el. H. Bachmann, a zürichi ETH-műegyetem emeritus professzora az interneten közzétett nekrológjában a következőképpen méltatja Paulay professzor érdemeit: egyike volt azon kevés, egészen nagy személyiségeknek, akik döntően befolyásolták a földrengésmérnöki tudománynak a múlt században elért óriási elméleti és gyakorlati eredményeit. Egyik megalapozója és úgyszólván „atyja” volt a „teherbírás-tervezés” (Capacity Design) elméletének és gyakorlatának. Ez az épületek és tartószerkezetek földrengés hatására létrejövő duktilis viselkedését megcélzó és biztosító innovatív eljárás alapjaiban forradalmasította ezek tervezését, méretezését és szerkezeti kialakítását. Evvel tartósan megkérdőjelezte és kiegészítette a statikusok földrengésállósággal kapcsolatos tradicionális gondolkodásmódját. Ez a méretezési eljárás az egész világon elterjedt és időközben rokon problémák megoldására (pl. lavinavédelmi műtárgyak lökésállósága) is használják. Az elhunyt tudományos munkássága nagymértékben befolyásolta a szerkezetek földrengésállóságára vonatkozó nemzeti és nemzetközi szabványok előírásainak kialakítását (pl. Eurocode 8: MSZ EN 1998).

Paulay Tamás Sopronban született, és 1946-ban iratkozott be a Budapesti Műszaki Egyetemre. Négy szemesztert végzett az akkori mérnöki (ma építőmérnöki) osztályon, majd 1948-ban kalandos körülmények közt átszökött a határon, Nyugatra menekült. Három, nélkülözésekkel teli évet töltött a háború utáni romos Münchenben; megkísérelte mérnöki tanulmányait folytatni, de ezt anyagi háttér hiányában feladni kényszerült. 1951-ben sikerült ösztöndíjat szereznie, és feleségével, illetve kislányukkal Új-Zélandba emigráltak. Családját itt eleinte segédmunkásként tartotta el; a munka mellett azonban 1954-ben sikerült befejeznie mérnöki tanulmányait a University of Canterbury egyetemen, Christchurchben. 8 évig egy mérnökirodában dolgozott, ezután visszahívták az egyetemre előadónak. Kezdetben tréfásan azt mondta tanítványainak, hogy előadásait magyar nyelven tartja, de kedvükért erős új-zélandi angol akcentussal. 1969-ben doktorált, majd 1975-ben professzorrá nevezték ki. Szeretett oktatni, kiváló előadó volt. Kutatómunkája során számos doktorandusz képzését irányította. Kutatási területe épületszerkezetek, vasbetonelemek földrengésálló méretezése volt. Az egyetem laboratóriumában az ő irányításával készült el az a kísérleti berendezés, amellyel a világon először lehetett épületelemek földrengés esetén fellépő igénybevételét modellezni. 1975-ben jelent meg Bob Park professzor társszerzőségével írt könyve, a „Reinforced Concrete Structures” (Vasbeton szerkezetek), amely alapvető és megtermékenyítő műnek bizonyult a teherbírás tervezés terén. 1992-ben kiadott „Design of Reinforced Concrete and Masonry Buildings” (Vasbeton és falazott épületek földrengési méretezése, társszerző: Nigel Priestly) című könyvében újabb kutatási eredményeit publikálta. Könyveit németre is lefordították, több eredeti könyve is megjelent német kiadóknál; számos további publikációja jelent meg folyóiratokban. A 80-as és 90-es években évente rendszeresen tartott „Paulay heteknek” nevezett nagysikerű előadássorozatot a zürichi ETH-műszaki egyetemen. Katedrájáról 1988-ban vonult nyugdíjba, 1989-től emeritus professzorként folytatta kutatási tevékenységét.
Számos egyesületben és társaságban tevékenykedett: tagja és egy perióduson át elnöke volt a Földrengésmérnöki Tudományok Új-Zélandi Egyesületének (NZSEE); 1992–1996 között pedig az IAEE (Nemzetközi Földrengésmérnöki Egyesület) elnöke volt. Az új-zélandi Royal Society is tagjai közé fogadta. Nagyszámú kitüntetésben részesült, díszdoktorátusokat és tiszteletbeli tagságokat adományoztak neki: 1986-ban az „Order of the British Empire” (OBE) brit királyi kitüntetést, 1996-ban magyar kormánykitüntetést kapott. Az IABSEE (Híd- és Szerkezetépítő Mérnökök Egyesülete) 2008-ban tüntette ki. Ugyancsak 2008-ban a Földrengésmérnöki Tudományok 14. pekingi világkonferenciáján a „Legend in Earthquake Engineering” (a földrengésmérnöki tudományok legendás személyisége) címmel ruházták fel. Számos díszdoktorátusa közül itt csak a zürichi ETH (1988) és a BME (1996) díszdoktorátusát említjük. Egyéb magyar vonatkozások: az ő ajánlására vették fel az MTA és az Európai Földrengésmérnöki Egyesület Közös Magyar Bizottságát az IAEE tagjai közé. 1999 és 2002 között dr. Gyürk István akkori ausztráliai és új-zélandi nagykövetünk (kamaránk alapító és örökös tagja) többször felkereste christchurchi otthonában és tiszteletét tette az új-zélandi magyar kolónia kiemelkedő szellemiségű egyéniségénél.
Paulay Tamásnak 2004-ben kamaránk – dr. Dulácska Endre emeritus professzornak, a Tartószerkezeti Tagozat alelnökének javaslatára – a Tiszteletbeli Mérnöki Kamarai Tag címet adományozta. Tőle és leányától kapott levelekből tudjuk, hogy nagy örömmel vette kézhez és olvasta Mérnök Újságunkat.
A Magyar Televízió 2005-ben egy 58 perces színvonalas dokumentumfilmet készített „A földrengéstudós – Paulay Tamás” címmel, melyet azóta több csatornán is levetítettek.
Paulay Tamás gyászmiséjén – melyet a christchurchi Krisztus Király katolikus templomban július 6-án tartottak – a magyar himnusz is felhangzott! Paulay Tamás kedves személyiségét, finom humorát és műveltségét minden ismerőse nagyra értékelte. 2003-ban 80 éves születésnapja alkalmából a christchurchi egyetemen egy nemzetközi szimpóziumon értékelték az ő és professzortársa, Bob Park szakmai munkásságát. Ez alkalomból az Earthquake Engineering Research Institute (Földrengésmérnöki Tudományos Kutatóintézet, USA) megbízásából R. Reitherman „oral history” interjút készített a két professzorral. Ez „Connections” címen 2006-ban könyv alakban megjelent.

(Az említett szimpózium, és az interjú olvasható, letölthető az internetről: http://www.civil.canterbury.ac.nz/events/pandp.shtml
és
<cite>http://www.curee.org/news/Tom_Paulay/Park-Paulay-Oral-History.pdf</cite>).

Tüdős Tibor, tiszteletbeli mérnöki kamarai tag