BPMK

Magyar nyelvű szabványok a lakóépületekben használtszén-monoxid-érzékelő készülékek követelményeire

A Magyar Szabványügyi Testület 2014. augusztus 1-jén hirdette meg az MSZ EN 50291-1:2014 Villamos készülékek szén-monoxid érzékelésére lakóépületekben. 1. rész: Vizsgálati módszerek és működési követelményekcímű szabványt, amely az EN 50291-1:2010 európai szabvány magyar nyelvű változata.

A szén-monoxid (CO) mérgező, színtelen, szagtalan, íztelen gáz, ami az éghető anyagok tökéletlen égése során képződik. Mérgező hatása azzal magyarázható, hogy belélegezve a vér hemoglobinjában található vasatomokhoz (az oxigénhez képest 200-szor nagyobb affinitással) kötődve karboxi-hemoglobint képez, ezzel a szervezet oxigénfelvételét és oxigénellátását akadályozza, gyakorlatilag fulladásos halált okoz.

A szén-monoxid-érzékelő készülékek figyelmeztető jelzést adnak egy bizonyos CO-mennyiség felhalmozódása esetén, így a lakóépületben tartózkodók reagálni tudnak, mielőtt jelentős kockázatnak lennének kitéve. A szén-monoxid-érzékelők nem a CO-mérgezések megelőzését szolgálják, hanem kiegészítő biztonsági felszerelésként a szén-monoxid visszaáramlása által okozott balesetek minimalizálását segítik elő. A készülék nyújtotta biztonságérzet akkor tekinthető tényleges biztonságnak, ha az megelőzéssel párosul (pl. a tüzelőberendezések, égéstermék-elvezetők rendszeres ellenőrzésével, karbantartásával).

A Magyar Szabványügyi Testület 2014. augusztus 1-jén hirdette meg az MSZ EN 50291-1:2014 Villamos készülékek szén-monoxid érzékelésére lakóépületekben. 1. rész: Vizsgálati módszerek és működési követelményekcímű szabványt, amely az EN 50291-1:2010 európai szabvány magyar nyelvű változata. A 2014-es magyar nyelvű kiadás tartalmazza az EN 50291-1:2010/A1:2012 módosítást, így részletesebb előírásokat az élettartam végének jelzésére, az elemmel működő készülékek védelmi fokának változását, további előírásokat az elem kapacitására, valamint szerkesztési változtatásokat.

A szabvány magyar nyelvű kiadását a Belügyminisztérium finanszírozta. A szabvány a lakóépületekben való folyamatos használatra tervezett, villamos üzemelésű szén-monoxid gázérzékelő készülékek szerkezetére, vizsgálatára és működésére vonatkozó általános követelményeket írja elő. A szabadidő-lakójárművekben és hasonló helyeken használt készülékekre vonatkozó további követelményeket az MSZ EN 50291-2 szabvány tartalmazza.

A szabvány a következő két készüléktípust írja le:

•A típus, amely látható és hallható riasztást ad, valamint további művelet elvégzésére alkalmas kimenőjelet szolgáltat, aminek segítségével közvetlenül vagy közvetetten lehet működtetni egy szellőzőt vagy egyéb segédeszközt;

•B típus, amely csak látható és hallható riasztást ad. A szabvány nem vonatkozik olyan készülékekre, amelyek •a szén-monoxidon kívül más éghető gázok érzékelésére szolgálnak (lásd MSZ EN 50194-1), •ipari létesítményekben vagy kereskedelmi helyiségekben szolgálnak CO-érzékelésre (lásd MSZ EN 45544-1, MSZ EN 45544-2 és MSZ EN 45544-3), •füst- és tűzérzékelőkhöz alkalmazott CO-mérésre szolgálnak. A szabvány 4. fejezetében a CO-érzékelők konstrukciójára, jelzéseire, riasztásaira, riasztási feltételeire, hibajeleire, kimenőjelére, feliratozására és csomagolására vonatkozó általános követelmények leírása található. Az 5. fejezetben a vizsgálati módszerekre és a működésre vonatkozó részletes követelmények vannak leírva: a vizsgálati minták típusai, a vizsgálat feltételei, a vizsgálógáz tulajdonságai, a tápellátás, a környezeti feltételek (hőmérséklet, páratartalom, légnyomás) stb.

Mindez kiegészül az A mellékletben leírt bővített stabilitásvizsgálattal. A 6. fejezet az önálló, elemmel táplált készülékek vizsgálati módszereit és működési követelményeit részletezi. Fontos számon tartani, hogy a szén-monoxid-érzékelő készülékek nem helyettesítik a tüzelőanyaggal működő berendezések, gázkészülékek szakszerű telepítését, üzemeltetését és rendszeres felülvizsgálatát vagy az égéstermék-elvezetők rendszeres tisztítását.

A Magyar Szabványügyi Testület ugyancsak 2014. augusztus 1-jén tette közzé az MSZ EN 50292:2013 Villamos készülékek a szén-monoxid érzékelésére lakóházakban, lakókocsikban és hajókon. Kiválasztási, üzembe helyezési, használati és karbantartási útmutatócímű szabványt, amely az EN 50292:2013 európai szabvány magyar nyelvű változata. A szabvány magyar nyelvű kiadását ugyancsak a Belügyminisztérium finanszírozta. A szabvány útmutatást nyújt lakóépületekben, lakókocsikban és hajókon rögzítetten felszerelt, folyamatos üzemelésre szánt szén-monoxid-érzékelők kiválasztásához, felszereléséhez, használatához és karbantartásához. Minden típusú lakó- és tartózkodási helyre vonatkozik, beleértve a szabadidő-lakójárműveket, mint a túra- és álló lakókocsik, lakóautók, üdülőhajók, lakóhajók. Némely álló lakókocsi állandó lakásként funkcionál, ezekre az MSZ EN 50291-1 vonatkozik. Minden egyéb lakókocsitípus esetén az MSZ EN50291-2-t kell figyelembe venni.

Az MSZ EN 50292:2013 szabványt az MSZ EN 50291-1 és az MSZ EN 50291-2 szabvánnyal és minden vonatkozó kiegészítő nemzeti vagy helyi előírással együtt kell értelmezni. A szabvány mindkét készüléktípus (A és B típus) felszerelésére vonatkozik. A szabvány éghető gázok érzékelésére (lásd az EN 50244-t) és ipari létesítményekbe vagy kereskedelmi épületekbe szánt készülékekre nem vonatkozik.