BPMK

Búcsúzunk (83)

Szűcs Mihály 1952 – 2023

A Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kar közlekedésépítő-mérnöki szakán 1976-ban szerzett építőmérnöki diplomát. 1977 tavaszától Budapest Főváros Tanácsa Közlekedési Főigazgatósága Forgalomtechnikai Osztályán dolgozott. Fő feladata Budapest Dél-pesti – később az Észak-pesti - városrészek forgalomtechnikai feladatainak ellátása, emellett a budapesti metró-építésekhez kapcsolódó felszíni úthálózat és csomópontok kialakításának irányítása volt. Részt vett Budapest közlekedési hálózata teljes körű forgalomtechnikai felülvizsgálatában.
Közreműködött a közlekedési kutatások irányításában, 1991-től 2007-ig szervezte a magyar-svájci kormányközi megállapodás alapján folyó svájci összközlekedési hálózatfejlesztési modell magyarországi bevezetésének kutatási feladatait.
A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter felkérése alapján 1996-ban áthelyezték az Országos Területfejlesztési Központba, ahol a Nyugat-dunántúli Régió igazgatójának nevezték ki.
Szakmai tevékenységének kiemelt területe az Európai Unió regionális politikáján alapuló magyar területfejlesztési politika (különösen a közlekedésfejlesztés területe) célkitűzéseinek megvalósítását, a területfejlesztés intézményrendszerének irányítását, a hazai támogatáspolitika érvényesítését és az ezekkel összefüggő kormányzati koordinációs feladatok ellátását ölelte fel.
2005-ben a Magyar Terület- és Regionális Hivatal Területigazgatási főosztályán főosztályvezető-helyettesi megbízást kapott, amely feladat a régióigazgatók tevékenységének irányítását és koordinálását jelentette. A kormány-átalakításokat követően – változatlan beosztásban és feladatellátással megbízva – a jogutód minisztériumokban, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumban, illetve 2015-ig, nyugdíjba vonulásáig a Belügyminisztérium Területrendezési és Településügyi főosztályán dolgozott.
Az elmúlt – mintegy 10 évben – tagja volt a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara Közlekedési Munkacsoportjának, szakmai tudásával, nagy gyakorlatával segítve az ott megjelenő feladatok magas színvonalú elvégzését, továbbá aktívan közreműködött az évente megrendezésre került országos „Közlekedésfejlesztés Magyarországon” c. konferencia szervezésében. Tagja volt a Közlekedéstudományi Egyesületnek, a Magyar Urbanisztikai Társaságnak, valamint a Magyar Mérnöki Kamarának.
Kitüntetései: KTE Egyesületi Ezüstjelvény (1994), KTE Egyesületi Aranyjelvény (1998), Pro Régió Díj (2006), Köz Szolgálatáért Érdemérem Arany fokozata (2012).

Szűcs Mihály búcsúztatása 2024. január 19-én, 14 órakor lesz a Budapest-Pestszentlőrinci Árpád-házi Szent Margit Plébánián (Bp. XVIII. kerület, Fogaras utca 16.)

  • Utolsó módosítás: kedd, 09 január 2024 12:26

Dr. Bánhidi László

Bánhidi László 1956-ban szerezte meg oklevelét a BME Gépészmérnöki Karán, mint épületgépész mérnök. 1956 és 1959 között tervezőként az Erőterv Csővezeték-tervező Osztályán, majd ezt követően 1989-ig az Építéstudományi Intézetben dolgozott, előbb, mint kutató, majd tudományos tagozatvezető. Ebben az időszakban ismerkedett meg az Európában akkor újszerű és gyorsan kiszélesedő komfortelméleti kutatások eredményeivel. Az intézet keretében Szentendrén komfortelméleti kutatásokra szolgáló laboratóriumot alakított ki és széles körű nemzetközi együttműködés keretében végzett kutatómunkát.

1989-ben pályázati úton elnyerte a BME I. Épületgépészeti Tanszék vezetését. Fontos feladatának tekintette a komfortelméleti oktatás – mint az épületgépész képzés egyik alappillére – tematikájának és részletes tananyagának kidolgozását és oktatását.

1996-ban kérte nyugdíjazását, de ugyanakkor megkapta a Prof. Emeritusi címet. E minőségben vett részt a továbbiakban is a tanszék magyar és angol nyelvű oktatásában.

2004-ben Széchenyi-díjat, 2009-ben a Temesvári Egyetemtől díszdoktori címet kapott. Több nemzetközi szervezetnek volt a tagja. Sok hazai és külföldi konferencián vett részt, 560 publikációja jelent meg angol, német, orosz, kínai, francia, dán stb. nyelven, ebből 12 könyv.

Dr. Bánhidi László professzor az épületgépész szakterület meghatározó kutatója és oktatója volt.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Zarándy Pál 1942 – 2023

A BME Villamosmérnöki Karán szerzett villamosmérnöki oklevelet, majd tudását közgazdásági oklevéllel egészítette ki, melyhez kitűnő angol és német nyelvtudás társult. Talán nem túlzás azt mondani, hogy Zarándy Pálnak az élete a magyar energetika volt. Pályakezdő mérnökként épületvillamossággal kezdett foglalkozni, azonban pályafutása elején 1968-ban igazi szakmai otthonra lelt. Ekkor csatlakozott az akkor egyik legrangosabb szakmai műhelyhez, az ERŐTERV vállalatához, ahol keveseknek megadatott ívű pályát futott be. A szakmai ranglétrát végig járva, vezette a fejlesztési osztályt, majd a létesítményi és műszaki fejlesztési főosztályt. 1991-ben az ERŐTERV műszaki igazgatójának nevezték ki, majd a vállalat vezérigazgató helyettese lett. 1996-ban az ERŐTERV vezérigazgatójává választották, mely pozícióját 2002-es nyugdíjba vonulásáig megtartotta.

Vezetői tevékenységének is bástyája volt a mély szakmaiság megtartása, megőrizve a vállalat alapítójának, Lévai András professzornak a szellemiségét. Zarándy Pál szakmai közéleti tevékenységét röviden felsorolni is nehéz. Számos társadalmi pozíciót vállalt, a magyar energetika érdekeit, szakmai előrehaladását képviselve. A teljesség igénye nélkül, alapítója, majd egy ízben elnöke, illetve évtizedeken át elnökségi tagja volt a Magyar Mérnöki Kamara Energetikai Tagozatának. Több alkalommal tagja a MMK elnökségének, közben a MMK energetikai szakértője és szóvivője. A Magyar Energetikai Társaságnak (MET) sok éven át volt ügyvezető elnöke, majd elnöke.

Szakmai munkásságát és példaértékű közéleti tevékenységét számos kitüntetéssel, díjjal ismerték el, amelyek közül kiemelkedik a 2020-ban kapott rangos állami elismerés, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje polgári tagozatának kitüntetése. A Magyar Mérnöki Kamara Zielinski Szilárd-díjjal, az Energetikai Tagozata Ronkay Ferenc-díjjal tüntette ki. Sokéves szolgálatát a Magyar Energetikai Társaság a Magyar Energetikáért Emlékéremmel ismerte el.

Zarándy Pál megkérdőjelezhetetlen tisztessége, erkölcsi példamutatása követésre méltó volt mindenki számára. Elmélyült szakmai tudása, felkészültsége szerénységgel és közvetlen, barátságos stílussal párosult, amely méltán emelte őt az energetikai szakma legkiválóbb kollégáinak sorába. Zarándy Pál szakmán kívüli életében központi jelentőségű volt a sport. Sokszoros maraton teljesítő. Az evezést nemcsak magas szinten gyakorolta, hanem hosszú ideig társadalmi munkában a Danubius Nemzeti Hajós Egylet alelnöke is volt.

Magánéletében kiemelt szerepe volt a családjának. Fontosnak tartotta a családi összetartozást, a családi gyökerek ápolásának szellemiségét, valamint annak továbbadását az utódoknak.

 

Zarándy Pál temetése 2024. január 15-én, 14:30-kor lesz a Farkasréti temetőben.

  • Utolsó módosítás: kedd, 09 január 2024 12:23

Érdi-Krausz György 1943 – 2023

Budapesten született 1943. február 23-án. Középiskolai tanulmányai után 1962-65 között az 1962-ben alakult felsőfokú földmérési technikumban tanult, folytatva édesapja szakmáját. Ennek elvégzését követően a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál (BGTV) helyezkedett el. Az I. felmérési osztályon műszaki gyakornok, majd műszaki ügyintéző, kirendeltségvezető, csoportvezető volt. Innen osztályvezetőként a termelési osztályra került.

Időközben, 1975-ben a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem Földmérési és Földrendezői Főiskolai Karán földmérőmérnöki oklevelet, majd 1985-ben ugyanitt geodéziai adatfeldolgozó szakmérnöki oklevelet szerzett. A BGTV-nél végzett munkája során a gyakorlati geodézia több területén tevékenykedett. Ingatlanrendező földmérői jogosultságával elsősorban az ingatlanrendezési munkák jelentették a fő működési területét, ezen a szakterületen igazságügyi szakértő is volt.

Jelentős állami alapmunkákat irányított, illetve mérnökgeodéziai, építési feladatokban is helyt állt. Ilyenek Eger, Várpalota, Komárom, Sárbogárd állami földmérési alaptérképei, a Balatonfüredi Hajógyárhoz és a dudari szénbánya aknaudvarához kapcsolódó mérnökgeodéziai munkák.

1990-ben az ország nagy projektjeként indult az 1996. évre tervezett világkiállítás, az EXPO’96. Az akkor még működő geodéziai vállalatok (BGTV, FÖMI, KV, PGTV) a Geometria Kft-vel összefogva létrehozták az Expo-Geo Kft-t, amelynek az ügyvezetője lett. A vállalkozás alapfeladata a világkiállítás geodéziai munkáinak szervezése, végzése, külső geodéziai vállalkozások munkájának irányítása volt.

A világkiállítás ügyének közismerten aktív híveként részt vett a Társaság a Világkiállításért egyesület munkájában. Az Expo-Geo Kft. irodájában rendszeres vendég volt az egyesület elnöke. Személyiségére jellemző, minden névnap, születésnap közös rendezvény volt az Expo-Geo iroda munkatársai körében, ehhez ragaszkodott. A világkiállítás 1994. júliusi lemondását követően tovább működtette az Expo-Geo Kft-t, amely ingatlanrendezési, valamint ingatlan értékbecslő tevékenységet végzett.

1989-ben jelen volt a mérnöki kamara, akkori jogi helyzete miatt még Mérnök Egylet, létrehozását elhatározó közgyűlésen, majd részt vett a Földmérési és Térképészeti Tagozat (jelenlegi nevén Geodéziai és Geoinformatikai Tagozat) alapításában. A kamarai munkáját nagy odaadással végezte. A BPMK jelölő bizottságának tagja volt.

A geodéziai tervező minősítést az elsők között szerezte meg. Éveken át a tagozat minősítő bizottságának vezetője volt. 1997-től a tagozat elnökségi tagja, 1999-től elnökhelyettese, 2001-től 2016-ig a minősítő bizottság elnökeként a tagozati elnökség tagja. 2016. márciustól a földművelésügyi miniszter a földmérő minősítő bizottság tagjává nevezte ki. Ezt a tevékenységét 2021-ig folytatta. Kamarai tevékenységét a Geodéziai és Geoinformatikai Tagozat 2013-ban Hazay István-díj adományozásával ismerte el.

Egész életét a Terézvárosban töltötte és lokálpatriótaként is tevékenykedett. A terézvárosi önkormányzatnál képviselőként, majd szakértőként dolgozott a környezetvédelem és városfejlesztés területén.

Személyisége maradandó emlék, humora mindig vidám környezetet biztosított munkahelyein, kamarai és társadalmi környezetében egyaránt.

Dr. Csemniczky László

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Dési Albert 1945-2023

Gimnáziumi tanulmányai után elektroműszerészi képzésben vett részt, majd a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán és a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta tanulmányait. Villamosmérnöki oklevelének megszerzését követően a Budapesti 43-as számú Állami Építőipari Vállalatnál helyezkedett el. Részt vett a paneles lakótelepek építkezésein, foglalkozott gyártástechnológiával és épületvillamos fejlesztéssel.

1975-ben került az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium (ÉVM) Fejlesztési Főosztályára villamos szakági főmérnöknek. A minisztériumok átalakulása során az ÉVM-ből KÖHÉM-be, majd IpM-be, az IM-be, az IKM-be, végül a GKM-be került. A villamos szakma mellett az épületgépészet, a szakipar, a mélyépítés, majd ezen szakmák szabályozása is Dési Alberthez került, s lett a Technológiai és Szabályozási Osztály helyettes vezetője, majd osztályvezetője, szakmai tanácsadói, később szakmai főtanácsadói rangban. Munkája mellett 11 évig dolgozott az EU két munkacsoportjában, mint magyar képviselő.

1968 óta tagja a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek, 1977 óta az Építéstudományi Egyesületnek, az Épületvillamos Szakosztály elnöke, 1999 óta tagja a Magyar Mérnöki Kamarának, 1996 óta a Magyar Igazságügyi Szakmai Kamarának és 2013 óta a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv szakértője. Munkássága alatt mintegy 200 szakcikk és 11 szakkönyv szerzője, illetve társszerzője, szerkesztője, szakterületét népszerűsítve sokat szerepelt a tévében és a rádióban.  

Szakmai tudományos és gyakorlati munkáját Dr. Ferenc Pál Érdeméremmel (hírközlés), ÉTE-díjjal, ÉTE Érdeméremmel, Alpár Ignác-díjjal, villamos munkásságát Straub-díjjal, Kandó-díjjal, Bláthy-díjjal, Elektrotechnika Nagydíjjal, MEE Életpálya Díjjal ismerte el a szakma. Államigazgatási és társadalmi munkájáért Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntetést, Eötvös Lóránd-díjat, a Magyar Köztársaság Érdemérem Ezüst fokozatát, Bibók István Érdemérmet, a Köz Szolgálatáért Érdemérem arany-fokozatát kapta meg.

Nyugdíjas évei alatt sem hagyta abba szakmai munkásságát, folyamatosan oktatott, vizsgáztatott, igazságügyi szakértőként segítette a bíróságok, a rendőrség és a közjegyzők munkáját.  

Berci búcsúztatóját szeptember 18-án hétfőn 10:30-kor Budapesten, a Farkasréti temető III. számú ravatalozójában tartják.

Molnár Dénes

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Tompa Miklós 1944-2023

Az MMK Vegyészmérnöki Tagozat egyik meghatározó jelentőségű szakterületének vezéralakja hagyott el bennünket. Tompa Miklós egyike volt annak a csaknem 300 kollégának, akik 1989-ben megalakították a kamaránk elődjét képező Mérnök Egyletet.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Dr. Zöld András 1939 – 2023

Prof. dr. Zöld András gépészmérnökként dolgozott a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. Fő kutatási és oktatási területe az épületenergetika volt. A műszaki tudományok doktora és kandidátusa címeit ezen a területen végzett kimagasló munkásságáért szerezte. Évtizedekig vezette a BME Épületgépé-szeti és Épületenergetikai Tanszékét, ahol nemcsak szakmai, hanem emberi nagyságáról is tanúbizonyságot tett.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Dr. Szolnoky Csaba 1932 – 2023

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy életének 92. évében elhunyt dr. Szolnoky Csaba okl. mérnök, a BME nyugalmazott egyetemi docense.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Elhunyt Lajos Tamás

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 2023. január 24-én elhunyt szeretett és tisztelt kollégánk, Lajos Tamás, az Áramlástan Tanszék nyugalmazott egyetemi tanára, tanszékvezetője, a BME volt rektorhelyettese.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Elhunyt Siristye Mihály

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Siristye Mihály 2022. december 22. napján 83 éves korában elhunyt.

Felejthetetlen halottunkról január 12-én 14:00 órakor veszünk búcsút a piliscsabai temetőben.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Kvassay Tibor 1928–2022

Egyetemi tanulmányait 1946–50 között végezte a Budapesti Műszaki Egyetem mérnöki karán, a vízépítési tagozaton, ahol 1950-ben szerzett mérnöki oklevelet.Tanulmányai befejezése után a Kotró és Vízépítő Nemzeti Vállalat diósgyőri főépítésvezetőségére került beosztott mérnöknek.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Wellner Péter 1933–2022

Wellner Péter kollégánk 1933-ban Kolozsvárott született. Iskoláit azonban már Budapesten végezte. 1952-ben a Kölcsey Ferenc gimnáziumban kitűnő eredménnyel érettségizett. Mérnöki diplomáját 1957-ben szerezte meg. Szakmai gyakorlatát 1957-ben az UVATERV Hídirodáján kezdte. Itt már számos kis híd tervezésében vett részt. Rövidesen szerepet vállalt a szolnoki Tisza-híd, majd a budapesti Erzsébet híd acélszerkezeti részleteinek tervezési munkáiban. A rácsos acélszerkezetű kisari Tisza-hídnál már, mint tervező szerepelt.

1963-ban kezdődött az M7 autópálya tervezése, mely keretében több aluljáró tervezését is végezte. További szakmai pályáját alapvetően az határozta meg, hogy 1967-től Reviczky János, az UVATERV szakosztályvezetője meghívására részt vett a nagynyílású feszített vasbeton hidak tervezésében. Ekkor tervezték az első, előregyártott elemekből szabadon szerelt feszített vasbeton hidat, a 72 m középső nyílású kunszentmártoni Hármas-Körös hidat. Amikor ezt a hidat elkezdték építeni, a Hídépítő Vállalathoz került. Feladata a hídépítés gyorsítási technológiájának a megtervezése volt. A feladat sikeresen teljesült, ennek okát abban látjuk, hogy a Wellner Péter által a kivitelezőnél megszervezett tervező csoport magával a kivitelező egységgel folyamatosan együtt dolgozott. Minden további hídépítésnél ezt a gyakorlatot igyekezett folytatni, nevezetesen, hogy a nagy hidaknál a szerkezeti és a technológiai tervezés egy időben, szerencsés esetben egy vállalatnál történjék.

A sikeres kezdet után sorra készítette a Hídépítő Rt.-nél a szakaszos előretolással épített hídszerkezetek technológiai terveit. Az új vasbeton szerkezetek építése mellett részt vett néhány régi vasbeton hídszerkezet bontási terveinek elkészítésében is. Ilyen volt például a kaposvári „Donner” felüljáró, vagy a debreceni Homokkerti felüljáró meglévő lehajtó ágának bontási technológiai tervezése, majd az új feszített vasbeton híd tervezése.

Pályafutása során nemcsak a nagyobb feladatok, hanem több kisebb közúti és vasúti híd felújításának, valamint lakóépület szerkezeteinek vasbeton tervezése is a nevéhez fűződik. Korszakalkotó munkája, melyet felelős tervezőként készített, az 1400 méter hosszú nagyrákosi vasúti völgyhíd volt. A fib Magyar tagozata ezt a tervezői tevékenységét 2000-ben Palotás László-díjjal jutalmazta.

Szakmai cikkeinek egy része külföldi szaklapokban is megjelent. A Hídépítő Zrt. későbbi nagy hídépítési munkáinak tervezésében már vezető tervezőként vett részt (Kőröshegyi völgyhíd, dunaújvárosi Duna-híd, M0 Északi Duna-híd). Társszerzőként működött közre a „Hídépítés” c. középiskolai tankönyv elkészítésében.

További jelentősebb munkái:

- a szabadbetonozásos technológia hazai bevezetése francia licensz felhasználásával (győri Mosoni-Duna híd),

- a feszített vasbeton hidak szakaszos előretolásos technológiájának kidolgozása és ennek alkalmazása, első esetben a Berettyóújfalu melletti Berettyó-hídnál,

- az M5 autópálya bevezető szakaszán a ferencvárosi pályaudvar és a katonai főiskola felett egymás mellett két, 370 m hosszú híd,

- a kőröshegyi völgyhíd az M7 autópályán, mely szabad betonozással és szabad szereléssel készült el 2007-ben.

Tervező társaival is szakmai sikereket ért el országos tervpályázatokon. Szakmai tevékenyégét számos díjjal és oklevéllel ismerték el. A legjelentősebbek: Állami díj 1978-ban, Palotás László-díj 2000-ben, Innovációs Nagydíj, Építőipari Nívódíjak, Arany Mérföldkő díj 2003-ban, Építőipari Mesterdíj 2007-ben. Aktív tevékenységét 50 évnyi munka után, 2007 decemberében, a Hídépítő Zrt. műszaki osztályának vezetőjeként fejezte be.

Nyugdíja vonulását követően is szoros kapcsolatban maradt a hídépítők nagy családjával. Sok rendezvényen, szakmai előadáson és egyéb munkaalkalmakkor volt lehetőségünk vele találkozni és a szakmai tanácsát kikérni. 2015-ben a Hídépítők Egyesülete az egyébként az általa alapított „Életműdíj” kitüntetésben részesítette.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Dr. Scharle Péter 1940 – 2022

Elhunyt dr. Scharle Péter okl. mérnök, okl. mérnök-matematikus szakmérnök, a Magyar Mérnöki Kamara alapító tagja, egykori alelnöke (2005-2009) és elnökségi tagja (2000-2017), a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara alelnöke (1998-2003) és elnöke (2005-2007).

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Dr. Szakatsits György 1936 – 2022

1961-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építőmérnöki oklevelet. 1961-1965 között a Fővárosi Csatornázási Műveknél különböző csatornaépítéseknél műszaki ellenőri feladatai voltak. 1964-1965 között a BME-en másodállású tanársegéd volt. 1966-1972 között az Országos Vízügyi Hivatal főmérnöke volt, ahol az ágazat fejlesztési témáival foglalkozott. Az 1971. évi tiszai árvíz védekezésénél a kormánybizottsági stáb tagja volt.   1965-ben vízépítési szakmérnöki oklevelet, 1972-ben hidraulika és hidromechanika témában doktori címet szerzett. 1972-1977 között az Észak-magyarországi Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat igazgatóhelyettes főmérnöke volt, ahol a cég műszaki tevékenységét irányította. 1977-1978 között a VIZITERV víz és szennyvíztisztítási osztályának vezetője volt. 1978-1989 között ismét a Fővárosi Csatornázási Műveknél létesítményi főmérnök beosztásban volt, ahol a Dél-pesti szennyvíz-tisztító telep rekonstrukciós munkáit irányította és egyéb csatornaépítéseket vezetett. 1989-1994 között a Dunamenti Regionális Vízművek főmunkatársa volt. 1994-1999 között a „96” Kft. létesítményi főmérnöke, majd vezető főmérnöke volt, ahol a lágymányosi egyetemi létesítmények beruházásának irányításával foglalkozott. 1999-től nyugdíjas, vállalkozó főmérnök.
A Magyar Mérnöki Kamara alapító tagja, a Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozat elnökségi tagja. Több szakértői és műszaki ellenőri jogosultsággal rendelkezett. A Magyar Hidrológiai Társaság tagja. A Vízgazdálkodás és Környezetvédelem, a Magyar Vízgazdálkodás szakmai folyóiratokban, Mérnök Újságban publikált. Kitüntetései: Árvízvédelemért oklevél (1965), Árvízvédelemért érem (1970), OVH elnöki dicséret (1972,1976). Aranydiploma 2011, Gyémántdiploma 2021.
Sportos életet élt, még a 70-es éveiben rendszeresen síelt. Az 1961-ben a BME-n végzett építőmérnökök éves találkozóinak rendszeres résztvevője. Utoljára a BME-en a gyémántdiploma 2021. évi átadásán találkoztunk, ekkor már nem volt a régi erejében.

A 2022. júniusi évfolyam találkozónkon már nem tudott részt venni. Elhunytáról a családja értesített.

Szomorúan és mély fájdalommal búcsúzunk tőle. Emlékét őrizzük.

Gyuri búcsúztatóját 2022. augusztus 26-án tartják a kőbányai Szent László templomban, 15:30-kor.

Rege Béla

  • Utolsó módosítás: szerda, 24 augusztus 2022 07:38

Lazányi István 1927 – 2022

A középiskolát Debrecenben a Piarista Gimnáziumban végezte, majd a háborús éveket követően egy évig az Államvasutaknál dolgozott. Mérnöki diplomát 1950-ben szerzett a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Karán. Az egyetem elvégzésétől egészen nyugdíjazásáig munkahelye a BME Geotechnikai Tanszéke volt. Itt végzett öt évtizedes oktatói, kutatói és szakértői munkásságát három afrikai szakértői tevékenységgel szakította meg: 1964 és 68 között UNESCO szakértőként Ugandában és Kenyában műszaki főiskolákat szervezett, 1979 és 84 között TESCO szakértőként Nigériában egy állami vállalat geotechnikai osztályát vezette, 1989-90-ben a TRANSINVEST cég alkalmazásában Ugandában szakértő volt egy nemzetközi főút építésén. Mindenütt nagy elismerést szerzett, és ezek révén olyan tudással gazdagította a BME oktatását, amelyeket a rendszerváltoztatás előtt csak nagyon kevesek birtokoltak, és amelyek hasznosítására a rendszerváltoztatás idején oktatási dékánhelyettesi pozíciót vállalt.  
Búcsúzva Tőle mégis elsősorban arra az őt a pályafutása kezdetétől jellemző, szinte páratlan hallgatócentrikus oktatói attitűdre emlékezünk, mely a hallgatók (vagy általában az emberek) iránti empátiából, tiszteletből és szeretetből eredt. A legbonyolultabb talajmechanikai összefüggéseket megfigyelhető jelenségekből és egyszerű modellekből kiindulva tette érzékletessé, érthetővé. Fokozatosan vezette rá a hallgatóit a bonyolultabb matematikai leírásokra, a megoldások keresésére és azok többoldalú elemzésére. Előadásai érdekesek, izgalmasak voltak, lekötötték hallgatósága figyelmét, amiben közrejátszott igényes és választékos, és mindig jól követhető fogalmazásmódja, szóhasználata, de elegáns humora is. A konzultációkon és a vizsgákon barátságosan, megértően mutatott rá a hibákra, lehetőséget kínált a javításukra, és alapvetően azt értékelte, hogy mit tud a diák, illetve mennyi segítséggel jut el a helyes megoldásig. Így a számonkérések is inkább önbizalom növelők voltak, alapvetően sikerélményt adtak.
A magasszínvonalú képzést szolgálta azokkal a kiváló szakkönyvekkel is, melyeket Kézdi Árpád műveiként ismerünk, de amelyekről megjelenésük idején tudható volt, hogy azokban óriási része volt Lazányi István sokoldalú közreműködésének. Az akkor adott lehetőségeket alázattal elfogadva, önfeláldozóan lemondott a személyes szerzőségről és a tudományos előremenetelről, noha szakmai tájékozottságának széleskörűsége, gondolkodásának mélysége méltóvá tette volna ezekre. Jól tükrözik ezt azok a hozzá mérten csekélyszámúnak mondható publikációk, melyek mégis a neve alatt jelentek meg, pl. a CBR-vizsgálatokról, a talajstabilizációkról, a külfejtések fejtési rézsűinek és meddőhányóinak viselkedéséről, a gátak állékonyságáról.
Szaktudását gyakran igényelte a hazai szakma, tanácsai sok bonyolult feladat megoldását segítették, szakértői állásfoglalásait vitás és peres ügyekben mindenki elfogadta. Példát adott ebben is azzal a megközelítésmóddal, amely hasonló volt az oktatóihoz: tisztelte a kollégák munkáját, megérteni kívánta döntéseik indokait, a hibásakét is, a segítőkészség vezérelte. Elsősorban a földművek világában vállalt közreműködést, de az alapozások területén is lehetett számítani rá, még a legutolsó időkben is, mikor szervezete már korlátozta lehetőségeit.  
Még ereje teljében volt, amikor 2004 és 2016 között meghatározó szerepet játszott az európai geotechnikai szabványok honosításában. Vállalta szabványok fordítását, a fordítások lektorálását és az egyeztető tárgyalásokon is fáradhatatlanul és elkötelezetten vett részt. A magyar szövegek minőségében ott vannak az oktatói és szakértői tapasztalatai, valamint hiánytalan angol szaknyelvbeli tudása mellett imponáló anyanyelvi készsége, frappáns fordítói képessége.  
Az az elismerés, tisztelet, de a szeretet is, mely a vázoltak folytán régóta övezte, a rendszerváltozás idején „közfelkiáltással” a szakterület vezetőjévé tette, noha ő ekkor is ódzkodott a pozícióktól. Az akkor alakult Magyar Mérnöki Kamara Geotechnikai Tagozatának első elnökévé választottuk, ahol megnyerő tulajdonságaival, bölcsességével, tapasztalataival sokat tett a szakma megszervezéséért, elismertetésért. Később örökös elnökünk lett, s ekként az utolsó évekig ott volt minden rendezvényen, segítette az elnökség munkáját. A szakmai közéletben is olyan volt, mint oktatóként és szakértőként, köszönettel tartozunk neki azért, hogy szakterületünket ma is a demokratikus szellem jellemzi, amit sok más terület irigyel.   
Szomorúan, mély fájdalommal búcsúzunk tőle. Emlékét azzal őrizhetjük meg, ha megpróbáljuk példáját követni, durvuló, önzésre, önfényezésre hajló világunkban szakmánkban is jó emberként viselkedünk, így közelítünk hallgatóinkhoz, munkatársainkhoz, üzleti partnereinkhez, de versenytársainkhoz is.

  • Utolsó módosítás: kedd, 21 június 2022 09:04

Elhunyt Lazányi István

Életének 95. évében elhunyt Lazányi István, az MMK Geotechnikai Tagozatának tiszteletbeli elnöke.
Temetése 2022. június 23-án, 12:45 órakor lesz a Farkasréti temetőben.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Elhunyt dr. Fekete Jenő György

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy dr. Fekete Jenő György, mérnök, környezetvédelmi szakember, nyugalmazott egyetemi docens március 17-én, méltósággal viselt, súlyos betegségét követően, életének 79. évében elhunyt.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

DR. TRÄGER HERBERT 1927-2022

1927. szeptember 16-án született Budapesten. Családja apai ágon a most Ausztriához tartozó Pinkafőről származik. Budapesten a Fasori Evangélikus Gimnáziumban, a háborúval súlyosbított időkben, 1945 júliusában kitüntetéssel érettségizett. 1945. szeptemberben elkezdte mérnöki tanulmányait a József Nádor Műszaki Egyetemen. 1949 szeptemberében jeles végszigorlattal mérnöki oklevelet szerzett.
Néhány hónapos tervezői munka után 1950. április 1-én a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium közúti hídosztályán helyezkedett el és folyamatosan ott dolgozott, 1962-től Apáthy Árpád mellett osztályvezető helyettesként, 1973-tól – párttagság nélkül – hídosztály osztályvezetőként, egészen 1988. évi nyugdíjazásáig. A Hídosztály elsorvasztása miatt, 1983 és 1988 között minisztériumi főtanácsosként egyedül intézte az országos hídügyeket. Nyugdíjas évei aktív munkával teltek: elsősorban a megannyi átszervezést (UKIG, ÁKMI, KKK) megélő Hídosztályon volt tanácsadó, szakértő. Nem tartotta megalázónak és 1996 után elvégezte a sikeresen megmentett országos hídtervtár teljes rendezését, megőrzését az utókornak, rendet teremtve a sokat hányatott és évekig gazdátlan tervtárban.
Beosztása okán minden magyarországi közúti híddal kapcsolatos témával foglalkozott a hídszabályzatoktól, a fejlesztéseken, tervezéseken át a hídépítésekig és a megépült hidak üzemeltetéséig, fenntartásáig.
1952-től különböző vidéki hídépítések műszaki ellenőre volt, többek között a 6. sz. főút mecseki völgyhídjainak, több Keleti-főcsatorna-hídnak, a tokaji Tisza-hídnak és a sárospataki Bodrog-hídnak. 1960-tól a szolnoki Tisza- és ártéri híd építését önállóan irányította, ahol több szakmai újdonságot alkalmaztak.
Napi munkája mellett, 1964-66 között levelező tagozaton ismét az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen tanult, és 1968-ban gazdasági mérnöki oklevelet szerzett.
Meghatározó munkát végzett a hazai közúti hídszabályzat fejlesztésében. Az előírások változásának hatásairól írt disszertációjával a BME-n 1970-ben műszaki doktori fokozatot szerzett.
Ellátta Budapest Főváros területén a hídépítési tevékenység felügyeletét és irányítását. Utóbbival kapcsolatban foglalkozott az Erzsébet híd újjáépítésével és általában a Duna-hidakkal, a metróval kapcsolatos híd-jellegű műtárgyakkal, az új felüljárókkal és az Árpád híd szélesítésével is.
Számos szakcikket, jegyzetet, könyvet készített. Előadásokat tartott hazai és nemzetközi egyesületekben. Tájékozott volt a külföldi szakirodalomban, melyben segítette anyanyelvi szintű német nyelvismerete, valamint angol, francia, orosz nyelvben való kiváló jártassága. Számos hidász kiadványnak, folyóiratnak volt szerkesztője, lektora. Ezek közül kiemelkedett a Vasbetonépítés szakmai folyóirat gondozása.
1961-ben az előregyártott szerkezetekről írt tanulmánykötetet a Mérnök Továbbképző Intézet sorozatában. 1963-ban részt vett egy technikumi tankönyv megírásában. Szűk fél évszáddal később ennek megújításában is részt vett: 2009-ben a Hídépítéstan című tankönyv szerkesztője és társszerzője volt. Lektorált egy szakközépiskolai tankönyvet és egy főiskolai jegyzetet. 1972-1992 között tagja volt a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán működő Államvizsga Bizottságnak. Részt vett a Főiskola végző hallgatói által készített szakdolgozatok konzultálásában és bírálatában. Társszerzője volt az 1987-ben Palotás László szerkesztésében megjelent, Hidak című igen népszerű ismeretterjesztő könyvnek is.
Részt vett több országos tervpályázat bíráló bizottságában, illetve elnökként vezette azokat. A Budapesti Műszaki Egyetem címzetes egyetemi docensnek nevezte ki.
Többször tartott külföldön előadást a hídépítés különböző témáiról: 1967-ben Drezdában az Egyetem acélszerkezeti konferenciáján, 1968-ban ugyanott a Műszaki Kamara konferenciáján, 1971-ben Bécsben a Kulturális Kapcsolatok Intézete rendezésében, 1973-ban pedig Graz-ban, az ottani Műegyetem felkérésére alapján.
Nyugdíjas éveiben részt vett a megjelenő hidász monográfiák írásában, lektorálásában. Helyesírási igényessége, pontossága példaértékű volt – nemcsak hidászok előtt. 2017-ben ő lektorálta a 150 éves a magyar aszfaltút építés című nagymonográfiát. Sokakat meglepett legendás memóriájával és a hazai közúti hídállomány „telefonkönyv” szintű ismeretével.
A tőle tanácsot kérőket tudásával mindig önzetlenül segítette, mindig célratörően, egyszerűen válaszolva, sosem csillogtatva saját tudását. Őt követő nemzedékeknek volt tanítója, példaképe.
Kitüntetései: Munka Érdemérem (1962), Munka Érdemrend ezüst fokozat (1963), Jáky József emlékérem (KTE), 1997-ben Év hidásza, 2002-ben Életműdíj (Közúti Szakemberekért Alapítvány), 2008-ban Apáthy Árpád-díj és a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetése, 2015-ben Clark Ádám életműdíj, 2018-ban MAÚT Aranymérföldkő díj. A fib Magyar Tagozata 2018-ban Palotás-László-díjjal tüntette ki, ennek átadásakor életútjáról részletes előadást tartott, amely megjelent a Vasbetonépítés 2019/1 számában.
1953-ban nősült meg. Két gyermekük született, János, aki követte édesapját a hidászmérnöki pályán és Gábor, aki villamosmérnök lett. Öt unokája született. Felesége is szakmabeli volt, 26 évvel ezelőtt, 1996-ban elhunyt.
2007-ben, nyolcvanadik születésnapján hidászmérnök kollégái, tisztelői egy meglepetés kötettel köszöntötték, amelyben 67 hozzá kapcsolódó emlék és tanulmány jelent meg (Lánchíd füzetek 4.). Ebben megjelent emlékező és köszöntő írások egy-egy kiragadott mondata álljon itt emlékül dr. Träger Herbert hidászmérnöki munkájának és emberségének:
„Ő volt az a szaktekintély, akinek véleményét, kritikáját mindenki, elfogadta, mert azt a szaktudása, tájékozottsága és emberi hozzáállása alapozta meg.”
„Személyes érdekeit, érdemét soha nem hangoztatta, de még csak képviselni is alig volt hajlandó.”
„Türelemmel, korrekt stílusban, konkrét érvekkel képviselte a szakma érdekeit.”
„A Träger Herbert név összeforrott a pontosság és gyorsaság fogalmával.”
„Egy csodálatos szakma nagy tudású, nagy tekintélyű, nem kinevezett, de valós professzoraként köszönthetünk őszinte tisztelettel és barátsággal.”
„Műszaki tudása, nyelvismerete, rendkívül gazdag és pontos memóriája a mai napig óriási segítséget jelent mindnyájunknak.”
„Az első találkozás (vele) erősítette meg a hidak iránti szeretetemet.”

Hajós Bence

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Gyászol a hazai nukleáris szakma, elhunyt dr. Rónaky József

A fájdalmas hír január 5-én délután került az Országos Atomenergia Hivatal honlapjára: „Őszinte részvéttel tudatjuk, hogy 2022. január 5-én elhunyt dr. Rónaky József, az OAH nyugalmazott főigazgatója, a hazai nukleáris szakma kiemelkedő és meghatározó egyénisége. Mintegy másfél évtizedig, 1999-től 2013-ig állt az OAH élén, továbbá számos hazai és nemzetközi szakmai szervezetben töltött be különféle tisztségeket. A hivatal saját halottjának tekinti, osztozunk a gyászoló család fájdalmában. Temetéséről később gondoskodik a hivatal.”

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Dr. Ivicsics Ferenc 1930 – 2021

Megint elment egy nagyra becsült kolléga a „régi vágású mérnökök” generációjából. Aki még rajzasztalon fejes vonalzóval, rajzgéppel tudott dolgozni, aki gyögybetűivel rótta le a műszaki leírást, amiben soha nem volt nyelvtani hiba, akinek az aktatáskájában mindennek megvolt a helye. De ne gondoljuk azt, hogy a klasszikus mérnöki attitűd gátja lett volna az új gondolatoknak, megoldásoknak, hiszen Feri bácsi egész életét átfonta az innováció.
Felvidékiként megélt fiatal kora nagy tanulságokat hozott számára, amiről nekünk – nála fiatalabbaknak- gyakran anekdotázott, mély történelmi bölcsességgel. Hiszen átélte az első bécsi döntést, Felvidék jó részének visszacsatolását, de át kellett élnie azt is, hogy Felvidékiből békési, tótkomlósivá lett az akkor lakosságcsereként emlegetett kitelepítések során. Haszonként is emlegette azonban ezeket a történelmi időket, mert nyelvtudást szerzett és a mások megértésének képességét.
A Műegyetemet 1952-ben végezte el, és rögtön eljegyezte magát a vízgazdálkodással: 1952-1954 között tanársegéd az Agrártudományi Egyetem Kultúrtechnikai Tanszékén, 1954-től a MÉLYÉPTERV tervező mérnöke, majd közel negyven éven át, 1959-1996 között a VITUKI munkatársa, osztályvezetője, e közben szerezte meg egyetemi doktori címét (BME 1969). Munkaterületei: a szennyvíztisztítás tervezése, öntözőrendszerek üzemeltetésével, hidraulikus anyagszállítással, a robbantás vízépítési alkalmazásával, szivárgási kérdésekkel, talajmechanikával és résfal építéssel kapcsolatos kutatás. Az 1970-es évektől az új vízépítési mélyépítési termékek és technológiák engedélyezésével, továbbá minőségvédelmi kérdésekkel, környezetvédelemmel, foglalkozik. Elévülhetetlen érdemei vannak a vízügyi szabványosítás, műszaki leírások és tervezési segédletek területén – jószerivel máig a legalaposabb ismerője volt. Nyugdíjba vonulása után, 1997-től az OVF szakértője műszaki fejlesztési ügyekben. Meghívott előadóként részt vett a szakmérnök-képzésben és mérnök-továbbképzésben. Mintegy 30 szakcikket, tanulmányt publikált. Fordítói tevékenysége során sok szakcikket fordított le, közreműködött több kiadvány és könyv szerkesztésében. Szakmai közéleti tevékenysége is jelentős. A Magyar Hidrológiai Társaság Vízépítőipari szakosztályának 1980-tól titkára, 1994-től 2006-ig elnöke, azóta az Etikai és Fegyelmi Bizottság elnöke volt. A Magyar Mérnöki Kamara Egyesület, majd a törvény által létrehozott MMK alapító tagja. A Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozatnak 1991 óta – még nem is volt kamarai törvény! – van „minősítő bizottsága”, amikor az OVF megbízta a tagozatot a tervezői és szakértői engedélyek elbírálásával. Azóta az idei tisztújításig vezette Feri bácsi ezt a bizottságot, majd szakértő testületet, közmegelégedésre! Három évtized szerény, csöndes, de rendkívül hasznos munka, amivel jelentős pozitív befolyást gyakorolt a vízmérnöki szakmai jogosultsági szempontok kialakítására és személyenkénti megítélésére, ezen keresztül a tervezői-szakértői munka színvonalára. Munkáját számos kitüntetés ismerte el, hogy csak néhányat említsünk: a Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja, a Magyar Mérnöki Kamara Zielinski Szilárd-díja, a Vízgazdálkodási Tagozat Signum Aquae plakettja, valamint a vízgazdálkodás legmagasabb állami kitüntetése a Vásárhelyi Pál-díj.
A vízépítőipar területén kifejtett kimagasló életműve, a gyakorló mérnöki munka színvonalának emeléséért, a vízügyi szakmai szervezetekben végzett önzetlen tevékenysége példázza, hogy a régi vágású mérnököktől milyen sok tanulnivalónk van az újítás, a jobb megoldások keresése, az igazi mérnökké válás területén.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Tóth Sándor Lajos 1929 – 2021

1947-ben felvételt nyert az akkor József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya- Kohó és Erdőmérnöki Karára erdőmérnök hallgatónak. Érdeklődése az egyetemi évek alatt az ott híresen jól oktatott technikai tárgyak felé fordult. Ennek megfelelően első munkahelye a diploma megszerzése után (1951. aug. 31) az FM Erdőtervezési Osztály Feltáróút Tervező Csoportja volt. Néhány hónapi munka után tényleges katonai szolgálatra (kettő év) vonult be, ahol pár hónapos alapkiképzés után mérnöki beosztást és besorolást kapott. Építésvezetői feladatokat látott el az ország déli határán az akkor (1952) ott folyó katonai védelmi vonal építésénél. 1953 végén szerelt le utász mérnöki nyilvántartással.
Korábbi munkahelye átszervezés és helyhiányra hivatkozva nem alkalmazta. Érdeklődése ekkor a bányászat felé fordult és ebben a volt soproni baráti köre is segítette. 1954-1957 között a Balinkai Szénbányák Mérnökségének vezetője. 1956 decemberében kötött házasságot.
1957-ben visszatért az erdészet kötelékébe és a Budapesti Erdőigazgatóság állományában az egész ország területére vonatkozóan műszaki ellenőri munkát végzett az erdei főfeltáró utak építésénél. Családi okokból 1958 közepétől ismét a bányaiparban helyezkedett el, és az 1990 év végi nyugdíjazásáig különböző beosztásokban ott is maradt.
1958-1963 között beruházási osztályvezető a Fejér Megyei Bauxitbányáknál, ezt követően bányalétesítési főmérnök a Magyar Alumíniumipari Trösztnél. 1974-től a nyugdíjazásig az Alumíniumipari Tervező és Kutató Intézet Bányatervezési Irodájának osztályvezetője majd irodavezető helyettese volt. A tervezőintézetnél lehetősége adódott erdészeti tevékenységet is végezni. Egy vállalati gazdasági munkaközösség alapításával felhagyott bányaterületek (azelőtt erdőgazdasági területek) rekultivációs munkáinak (mechanikai, biológiai) tervezését végezte. Bányaipari tevékenységét bányaipari gazdasági és bányászati mélyépítési végzettségek segítették.
Nyugdíjba vonulása után 1992-93-ban a Szenzor Szervező Kft.-nél mint vizsgázott vagyonértékelő dolgozott. 1994-2002 között a Telki Községi Önkormányzatnál tevékenykedett vállalkozói minőségben. Közművek, önkormányzati utak és csapadékvíz elvezetés terén végzett műszaki tanácsadói és tervezési munkát. 2002-től az 1997-ben általa alapított M+S 2000 Mérnöki Szolgáltató Bt. keretében végzett tervezői tevékenységet. A Bt. 2017 végéig működött. A tervezési tevékenységet a Magyar Mérnöki Kamara tagjaként közlekedési és vízügyi tervezői jogosítvánnyal végezte.
Bányaipari tevékenysége idején háromszor kapott miniszteri, többször Kiváló Dolgozói, valamint arany, ezüst és bronz Bányászati Érdemérem kitüntetést. 2001-ben arany 2011-ben gyémánt 2016-ban vas diplomát vehetett át. Tagja volt az Országos Erdészeti, Egyesületnek, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek és a Magyar Hidrológiai Társaságnak.
Sokoldalú és jó mérnök volt, a régi kultúrmérnöki erdészgeneráció egyik utolsó képviselője. Szinte élete végéig figyelemmel kísérte és alkalmazta a szakmába vágó legújabb módszereket és technikákat, beleértve a számítógépes tervezést is. Utolsó tervezői feladatát 90 éves korában fejezte be. Sokoldalúságát fémjelzi, hogy aktív síoktatóként is tevékenykedett.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Kotschy András 1939-2021


Kotschy András okleveles fizikus, vezető akusztikai tervező, szakértő, a Kotschy és Társai Kft. ügyvezetője 1939. július 4-én született Nagykőrösön. Az ELTE fizikus szak elvégzése után 1963-tól 1993-ig az ÁÉTV, 1993. és 1994. között az UVATERV tervezője és szakértője volt, majd 1994-től 2001-ig az R&M Építő és Szigetelő Kft. Akusztikai Mérnöki Irodájának vezetője. 2001. óta tevékenységét saját cégében folytatta, amelynek fő profilja a terem- és épületakusztikai szakértés és tervezés, zaj- és rezgésvédelem, valamint az akusztikai és elektroakusztikai méréstechnika.
A Magyar Mérnöki Kamara tagja, az Akusztikai tagozat alapító tagja. Több cikluson át tagja az OPAKFI Akusztikai szakosztály vezetőségének. Az OPAKFI Akusztikai és Zaj és rezgéscsökkentési szakosztályainak, valamint az INCE-USA tiszteletbeli tagja.
Magyar és angol nyelven publikált, akusztikai kutatásai, tevékenységei közül kiemelkednek az objektív és szubjektív akusztikai mérések, értékelések; az iránydiffúziós mérések, értékelések; az új termek akusztikai tervezése számítógépes modellezéssel; valamint a zajcsökkentési szemináriumokon előadásai. Rendszeresen tartott előadásokat az Inter Noise konferenciákon.
Kiemelkedő kutatói és tervezői munkássága, a Papp László Budapest Sportaréna, az Agóra művelődési központok és a Pécsi Kodály Központ hangversenytermének akusztikai kialakítása is nevéhez köthető. További értékteremtő akusztikai munkái: AISB-Amerikai Nemzetközi Iskola-Nagykovácsi (nívódíj 2001), ELTE Lágymányosi épületek (Északi és Déli tömb), Kölcsey Konferencia Központ Debrecen, Alkotás Point Irodaház Budapest (az év épülete + építészeti nívódíj 2003.), Magyar Szentek Temploma Budapest, Kodály Zoltán Zenei Ált. Iskola-hangversenyterem, Richter Koncertterem (Győr), Pesti Vigadó rekonstrukció, új Grupama Aréna és sok-sok irodaház, színház, bevásárló központ, sportcsarnok, iskola.
Környezetvédelmi, ipari zajcsökkentési feladatokkal is foglalkozott, így pl. a Tapolcai Szigetelőanyag Gyár új üzemépülete, fűtőművek, dízel aggregát berendezések, gázmotor energiaközpontok üzemi zajkibocsátásának csökkentése, zajvédő fülkék, zajcsökkentő gépi tokozások tervezése.
Kiemelkedő munkásságát 1994. és 2009. évben "Pro Silentio" díjjal, 1998-ban Környezetvédelmi miniszteri elismerő oklevéllel, 1999-ben Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel, 2006. évben Békésy-díjjal és 2014-ben Széchenyi díjjal ismerték el.
Külön kiemelkedő szervezői tevékenysége az INTER NOISE’97 az ACTIVE’97, a FORUM ACUSTICUM’05 hazai megszervezésében, de fontos szerepet töltött be a 7. ICA 1971-ben Budapesten megrendezett Akusztikai kongresszus szervezésében és minden hazai akusztikai szakmai rendezvény előkészítésében; lebonyolításában is.
AZ ELTE „Eötvös” Művészeti Együttes elnökeként rendszeresen szervezte az együttes hazai és külföldi fellépéseit.
Halála nagy veszteség az akusztikai szakma, az OPAKFI, az MMK Akusztikai tagozat számára.

MMK Akusztikai Tagozat Elnöksége

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Elhunyt dr. Emhő László

Életének 82. évében elhunyt dr. Emhő László gépészmérnök, c. egyetemi docens.

Búcsúztatása október 29-én, 11 órakor lesz a pócsmegyeri református temetőben.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Csom Gyula 1932-2021

Életének 89. évében elhunyt Csom Gyula professor emeritus, az atomenergetikai oktatás kiemelkedő szereplője.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Dr. Kelemen László 1927-2021

Életének 94. évében elhunyt dr. Kelemen László vízügyi építőmérnök, műszaki doktor, egyetemi docens.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Polónyi István 1930 – 2021

Március 15-én kapta meg Gyula város díszpolgára címet, mint a város híres szülöttje, melynek ünnepélyes átadására készültünk, amikor majd ismét szabadon mozoghatunk, az elismerést azonban sajnos már csak posztumusz kaphatja meg. Polónyi István professzor eltávozott, de a szellemisége itt van velünk.
1965-ben 35 évesen a Berlini Egyetem Tartószerkezeti Tanszékének professzorává nevezték ki, ami szenzáció volt nemcsak a kora, hanem külföldi származása miatt is. Az általa tervezett héjszerkezetek kaptak nagy figyelmet, melyet itthon a Műegyetem professzorától, Menyhárd Istvántól sajátított el, s Németországban akkoriban ez még nem volt gyakorlat.
Németországban Stefán Polónyiként lett nagyon ismert, aligha van olyan magyar építőmérnök, akit olyan nagy tisztelet övezett külföldön, mint őt. Itthon a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a BME díszdoktora, Palotás-díj, magyar kitüntetéseket kapta a sok külföldi díj mellé.
Engem különleges kapcsolat fűzött hozzá. Igazából attól kezdve foglalkoztam különösen a Polónyi „művekkel”, amikor a professzor elküldte nekem a Kassel-i egyetemi díszdoktori értekezését, melyben kifejti a tudomány-művészet-technika kapcsolatát. Ettől kezdve rendszeresen gyűjtöttem a Polónyi anyagokat. 2013-ban Berlinben találkoztam vele, s személyesen vitt el életmű kiállítására, ami Németország több nagyvárosában megrendeztek. Amikor 2015 végén a tárlat anyagát hazájának adományozta, egy percig sem haboztam, saját költségemen hazahozattam Münchenből. Debrecenbe került kiállításra, ahol személyesen megjelent ő is. Fantasztikus előadást tartott, és mindenkit elvarázsolt közvetlenége, 85 éves korát meghazudtoló fiatalos temperamentuma, nagyszerű humora, jó kedve. A kiállítást azután a budapesti FUGA-ban, majd a BME-n is sikerült megrendezni.
Könyvtárnyi anyagot írt az által felállított oktatási modellről, mely „Dortmundi Oktatási Modell” címen ismert, s ma talán időszerűbb Magyarországon, mint korábban. A mérnöki kreativitás fejlesztése, a konstruálás, mint a mérnöki tevékenység alapja egész életét végig kisérte. Aki olvassa az írásait, megérti miért érdemes az építőmérnöki pályát választani.
Polónyi professzor eltávozott, de talán szellemisége, tanításai most fognak éppen beérni Magyarországon! Igen kiváló embertől búcsúzunk. Ő valóban elmondhatja magáról, hogy a pályát megfutotta, várja őt példaértékű élete jutalma, a lélek örök boldogsága.
Polgár László

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Vízi E. Zoltánné 1930 – 2021

Vizi E. Zoltánné, (Piukovics Blanka) 1930. október 23-án született Mohácson. Fiatal korának politikai nehézségeit követően munka mellett végezte tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen. Diploma munkáját 1964-ben védte meg. Egyetemi évei alatt technológusként majd a végzést követően geotechnikai irányító tervezőként dolgozott az UVATERV Geotechnikai Irodáján. Időközben mérnökgeológiai szakmérnöki oklevelet is szerzett. Az UVATERV-ben eltöltött évtizedek alatt magyar és algíri utak, autópályák tervezésének és kivitelezésének talajmechanikai feladataival foglalkozott. Tervezési és tervezői művezetési feladatait hibátlanul látta el a bel- és külföldi megbízók teljes megelégedésére.
Nyugdíjba vonulása után a lebonyolító „Mérnök” oldalán, szakértőként vett részt az autópályák és egyéb közlekedési létesítmények megvalósításában.
Új munkakörében kezdetben a Közúti Beruházó Vállalat (a későbbi UTIBER Közúti Beruházó Kft) alkalmazta, majd az ÁMI Kft., és 2005-től a FŐBER Zrt. „Mérnök” csapatát erősítette geotechnikai szakértőként, végig követve az úthálózat igencsak felgyorsult építését. Mindezt fáradhatatlan vitalitással, rendszeres helyszíni jelenléttel végezte, sokszor a fiatalabbakat messze megelőzve.
Végleges visszavonulását 2011-ben az M35 autópálya építése alkalmával elszenvedett baleset okozta, amiből szerencsésen felépült, de mobilitása, biztonsága jelentősen csökkent.
Utolsó tíz évének magányát a kollegák szakmai mentorálása enyhítette. A konzultációk munkaterületen vagy otthonában egyaránt sikeresek voltak.
Hosszú pályája során részt vett a magyarországi autópálya építés összes fázisában. Partnerei – tervezők és kivitelezők, sőt a BME tanárai is – elfogadták szakmai tanácsait, amelyek szaktudása, alapos terv- és helyismeret birtokában keletkeztek.  Igazán a terepen szeretett lenni, elbeszélgetni a fúrómesterekkel, szerette kezébe venni a földmunka anyagát, megforgatta, megmorzsolgatta, és már tudta, jó lesz-e töltésnek, vagy nem, szerette nézni, ahogy a gépek látványosan alakítják a földmunkát.
2018-ban a kollégák és az UTIBER Kft kezdeményezésére Csány László-díjra jelölték. A kuratórium pozitív döntése és a kollégák ünneplése nagy örömet okozott neki.
A szakmai problémákat egész életében megoldotta, de a COVID-19 legyőzte 2021. február 21-én.
Hiányát érezzük, emlékét szeretettel őrizzük.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

74 éves korában elhunyt Víg András

Diplomáit 1972-ben és 1979-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerezte. Eközben a KÖVAC fejlesztőmérnökeként dolgozott, majd a Növényolajipari Kutató Intézet tudományos munkatársa lett.
Víg András az Á4GM Kutató-Fejlesztő Leányvállalat műszaki igazgatója, a Technova Mérnökiroda Kft. ügyvezető-, később üzletág igazgatója, a TechnovaCont ügyvezetője, igazságügyi szakértő volt.
Tevékenysége során foglalkozott egyedi gépek, berendezések, élelmiszeripari gépek és technológiai rendszerek tervezésével. Beruházásokhoz kapcsolódó átfogó szakértői véleményei magas színvonalat képviseltek. Nevéhez számos cikk és tanulmány fűződött, számos konferencia és egyetem vendégelőadója volt itthon és külföldön. Előadásai a megújuló energia, a biomassza hasznosítás, a hulladékhasznosító erőmű, az állati eredetű fehérjefeldolgozás és az oldószer abszorpció eredményeit és lehetőségeit mutatták be.
Víg András 2015-től a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar tiszteletbeli oktatója, a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara és a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara tagja volt.

  • Utolsó módosítás: hétfő, 22 március 2021 13:57

Takács Gyula 1943–2021

Hosszantartó, súlyos betegség után Takács Gyula itt hagyott bennünket! Elment Takács Gyuszi, elhajózott az öreg tengerész! Élt 78 évet.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Varga László 1929 – 2021

1954-ben diplomázott építészmérnökként a BME-en. A Közlekedési Építő Vállalatnál előkészítő mérnök, majd építésvezető. 1956-tól az ÉM. 1. sz. FÖLDGÉP-nél építésvezető, majd főtechnológus 1989-ig.                                                      
Tevékenysége során több országos tervpályázaton díjazott volt. Hazai és külföldi tapasztalatainak birtokában pedig, a korszerű zsaluzási, a betonelem gyártási, a mélyalapozási megoldások, a talajhorgonyzási lehetőségek, a különféle talajt megtámasztó módszerek, valamint a hatásos közúti és vasúti fafonat és fabeton szerkezetes hangelnyelő zajárnyékoló falváltozatok kifejlesztésében volt eredményes.                                                
A FÖLDGÉP Általános Mélyépítő Vállalatnál kb. 70000 lakás alapozásánál használták az általa kifejlesztett zsaluzatot, az előregyártott „bentmaradó” födémzsalu panelt. Korszakalkotó ötlete volt a nagy fémtáblás dúcolat a közmű építéseknél. Először alkalmazott előregyártott távfűtő csatorna elemeket. A 60-as, 70-es évek „szovjet építőgép” parkjának felhasználásával oldotta meg a FÖLDGÉP a résfal építést, fúrt/markolt cölöp készítést, és szabadalma volt a földbe csavarható cölöp.
Nyugdíjas éveiben újabb feladatokkal, a kisátmérőjű vert szárnyas és csavarmenetes acél csőcölöp alapozási megoldás és egy kombinatív kiselemes talajt megtámasztó elképzelés kidolgozásával, valamint a zajárnyékoló falak szerkezettervezési, kivitelezési kérdéseivel, valamin korszerű, esztétikus támfalak statikai tervezésével foglalkozott.
1989-től az Infoqest Bt-ben fejlesztette a PIANO tip. zajárnyékoló falcsaládot. Nevéhez fűződik a Gyáli úti felüljárón épített behajló zajárnyékoló fal terve is, amely még egy zajvédelmi konferencia kiadvány címlapjára is került. A falszerkezet már közel 20 éve tölti be szerepét mindenféle „öregedési nyom” nélkül. Ezen ötlete alapján épült az A4 autópályán, a Schwehat melletti fal.
Nincs olyan hazai kivitelezésű zajárnyékoló fal, melynek fejlesztésében önzetlenül nem vett volna részt, ötleteivel, tapasztalataival ne segítette volna fiatal kollegáit.
Még 2020. év decemberében is fáradozott az üvegszerkezetes behajlított zajárnyékoló falrendszerek hazai bevezetésén és további fejlesztésével, a visszaverődést csökkentő dőlt falak terveinek elkészítésével.
Megemlítendő, hogy mint egykori versenyző a kajak-kenu sport technikai ügyeit intézte a 70-es, 80-as években.
Varga László az MMK tiszteletbeli tagja volt.
Bite Pálné dr., Gilyén Elemér

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Karsa Álmos 1947 – 2021

1971-ben a BME Építészmérnöki Karáról építészmérnöki diplomával a zsebedben első munkahelyeiden tervezőként dolgoztál, majd 1974-ben kerültél a ZÁÉV Építőipari Zrt. jogelődjéhez, a Zala Megyei Állami Építőipari Vállalathoz, ahol egészen nyugállományba vonulásodig dolgoztál. Először főépítésvezető-helyettes voltál Keszthelyen, majd 1979. július 1-től az akkor újonnan megalakított műszaki előkészítési osztály vezetőjévé neveztek ki a ZÁÉV zalaegerszegi központjába. Irányítói-szervezői készségeidre, valamint nagyfokú elméleti-mérnöki tudásodra tekintettel 1989-ben műszaki-termelési igazgatói beosztásba léptél előre. A különböző vállalati átszervezések után előbb termelési igazgatóként, majd műszaki igazgatóként végezted munkádat a rád jellemző alapossággal, tudatos megfontoltsággal.
Szakmai tevékenységed nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a ZÁÉV piaci pozícióját megőrizve napjainkban is a hazai magasépítő társaságok egyik legjelentősebbike maradhasson.
Kimagasló mérnöki munka fűződik nevedhez: az alagútzsalus építési technológia fejlesztése, vállalati innovációja, amelyek a tapolcai „Y” házaknál kezdődtek, és a leglátványosabban zalaegerszegi Csipke-házakban teljesedtek ki. Felelős műszaki vezetői irányításoddal több épület valósult meg, amelyekre büszkék vagyunk. E nagyszerű, sokszínű és magas igényű műszaki tevékenység mellett egyre szélesedő látóköröd és a fáradhatatlan munkabírásod további feladatok elvégzésére ösztönzött. Meghatározó szereped volt a Zala Megyei Mérnöki Kamara alapításában, melynek 1996-2009 között elnöke voltál. A Magyar Mérnöki Kamara elnökségének munkájában is – 2005-2013 között két ciklusban – részt vettél. Ugyanilyen határozott volt a munkád az MMK Építési Tagozat elnökségében (2013-2017), valamint az Építéstudományi Egyesület alelnökeként.
35 éven át tartó mérnöki munkád során nap mint nap bizonyítottad vezetői rátermettségedet. Pályafutásod során több alkalommal kaptál Kiváló Dolgozó elismerést, Igazgatói Dicséretet, részesültél Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben, 2007-ben az MMK Zielinski Szilád-díjjal jutalmazott. 2009-ben – mint nyugalmazott műszaki igazgató – megkaptad a Lechner Ödön-díjat, 2019-ben pedig az Építők Napja alkalmából miniszteri elismerésben részesültél.
ZÁÉV Építőipari Zrt. vezetése és munkatársai

Karsa Álmos búcsúztatása február 4-én, 9:45-kor lesz a Farkasréti temetőben.

  • Utolsó módosítás: hétfő, 25 január 2021 11:23

Csárádi János 1938 – 2020

Domináns vezető volt, egykori munkatársai a megmondhatói, ellentmondani neki, vitatkozni vele legfeljebb négyszemköz lehetett – de lehetett. Határozottságra azokban az években szükség is volt: 1990-ben rendkívül nehéz körülmények között vette át a MÁV vezérigazgatói munkakört. Az állam hathatós szerepvállalásának hiánya miatt a gazdálkodási nehézségektől sújtott vasúttal szembeni tartozások egyre csak halmozódtak, az árufuvarozás és a személyszállítás teljesítménye rohamosan csökkent, a vasúti infrastruktúra- és járműparkfejlesztés kritikus helyzetbe került. Innen kellett a MÁV-nak kilábalnia, és a folyamat levezényléshez erős kézre volt szükség.
Az 1938-ban született Csárádi János középiskolai tanulmányait a fővárosi vasútgépészeti technikumban végezte. Közlekedésmérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett, ugyanitt kapott gazdasági mérnöki diplomát is. Vasúti pályafutását még ennek előtte, 1956. augusztus elsején kezdte a hat-vani fűtőházban, ahol először lakatos, majd mozdonyfűtő volt. A Hatvan–Miskolc vasútvonal villamosítási teendőinél kivitelezési területen, építésvezetőségen dolgozott kitűzőként, majd csoportvezetői beosztásban. Ezt követően a MÁV Vezérigazgatóság gépészeti szervezetének villamosítási csoportjában, majd a mozdonycsoportban tevékenykedett. Közreműködött a Ward-Leonard rendszerű villamos mozdonyok ingavonati közlekedésének bevezetésében.
Egyetemi tanulmányainak befejezése után főmérnökké nevezték ki a Villamos Felsővezeték Építési Főnökségen (ez a mai Vasútvill Kft. elődje), majd tíz évig ugyanott igazgatói beosztást töltött be – a főnökséget a hazai vasútvillamosítás fellendülésének időszakában vezette 1980-ig. Ezekben az években vezették be a hazai hálózaton a 25 kilovoltos, egyfázisú 50 hertzes vontatási rendszert. Később a vezérigazgatóság Gépészeti és Járműfenntartási Főosztályának vezetőjeként hat évig a MÁV gépészeti igazgatója volt. Gépészeti igazgatói tevékenységét fémjelzi a V63 sorozatú, 3,6 MW teljesítményű univerzális villamos mozdony sorozatgyártásának megindítása, illetve a V46 sorozatú villamos tolatómozdonyok üzembe állítása. Az ő idejében jelentek meg a villamos motorvonatok MÁV vonalain. A MÁV Budapesti Igazgatóságát 1986-től vezette. Négyéves igazgatói működése idején építették át Ferencváros, valamint a Keleti pályaudvart, továbbá Székesfehérvár-rendezőt.
A MÁV vezérigazgatói munkakörét Csárádi János 1990. augusztus elsejével, pályázati úton nyerte el. A Magyar Államvasutak részvénytársasággá alakulásával, 1993. július elsejétől a tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter nevezte ki a MÁV Rt. első ügyvezető vezérigazgatójává. Ebbéli minőségében jelentős erőfeszítéseket tett az állami vasútfinanszírozás megoldása, az állam és a MÁV kapcsolatának gazdasági alapokon történő rendezése érdekében. Vezérigazgatósága idején készült el a MÁV 2000 néven ismertté vált vasútfejlesztési stratégia, fogadták el az új Vasúti Törvényt. Alapjaiban változott meg a vasúttársaság működési, gazdálkodási és szervezeti rendszere, szűntek meg a számos konfliktus forrásának tekintett körzeti üzemfőnökségek. A fuvarpiacon viszont a vasút áruszállítási pozícióinak javítása érdekében megjelentek a területi értékesítési tanácsadási irodák, a MÁV bekapcsolódott a Ro-La forgalom-ba. Az államvasút szervezetéről leválasztották mindazokat a szervezeteket, amelyek nem kapcsolódtak szorosan a cég alaptevékenységéhez, létrejöttek a MÁV kft-k, és változott például a Landler Jenő Járműjavító neve MÁV Istvántelki Főműhelyre. Megjelentek a nagysebességre alkalmas, magas komfort-fokozatú személykocsik a belföldi intercity forgalomban, és vették fel a MÁV-ot (1992-ben) az Eurofimába (European Railroad Company for the Financing of Rolling Stock – Európai Társaság Vasúti Gördülőanyag Beszerzésére). Megkezdődött a hegyesi oldal átépítése, a MÁV telefonhálózat korszerűsítése fényoptikai kábelekkel, elkezdték kiépíteni a számítógépes szállításirányítási rendszert, a SZIR-t, háromszáz kilométer hosszban elkészült a központi forgalomellenőrző (Köfe), illetve nyolcvan kilométeren a Köfi, a központi forgalomirányító rendszer.
Ő volt az utolsó MÁV vezérigazgató, aki ünnepeken viselte a vezetői vasutas egyenruhát (a „tábornokit”, piros stráffal a nadrágon), egyúttal az utolsó, aki ugyanezt már nem követelte meg a beosztottjaitól. Előszeretettel hivatkozott ökölszabályainak egyike, ha egy vasútvonalon irányonként és naponta a forgalom nagysága eléri a 2000 elegytonna kilométert, a vonal villamosításra érett. Megkövetelte, hogy elé terjesztett elemzések, javaslatok, feljegyzések egy oldalnál nem lehetnek hosszabbak, hogy a dokumentum első és egyetlen oldalát szignózhassa: „Egyetértek. Csárádi.”
Nyugdíjba vonulását követően nagyvonalú támogatója volt a Magyar Vasúttörténeti Parknak, a vasúti könyvkiadásnak és számos, a vasutat helyzetbe hozó kezdeményezésnek. Mérnökirodája, a Hungarail (nem tévesztendő össze a Hungraillel) a legtöbb magyar vasútvillamosítási projektben szakértőként működött közre – a legutóbbi időkig a jövőt tervezte, de gerincsérv-műtétje után, a kórházban, koronavírussal fertőződött meg...
Csárádi János a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara küldötte volt, és megalakulása óta aktív tagja volt a BPMK Közlekedési Munkacsoportjának.
Csárádi János december 2-án bekövetkezett halálával már csak felidézhető az korszak, amikor a MÁV élén még olyan vezető állt, aki az alacsony beosztástól a főnökségig végig járta a szakmai ranglétrát, és aki vasutat minden eresztékében ismerte, szerette és működtette. Emlékezzünk erre. Mindig.

Fotó: a MÁV egykori vezérigazgatója a fedélzeten. A Hungarail Kft. ügyvezetőjeként Csárádi János volt a felújítás után forgalomba helyezett Szajol–Püspökladány szakasz felsővezetéki munkálatainak a műszaki ellenőre. Szabó István felvétele 2012. április 11-én készült.)

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Babós Gyula

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy korához és aktívan élt életéhez mérten méltatlanul korán, 2020. november 24-én, életének 68. évében eltávozott közülünk Babós Gyula, a Pro Urbe Kft. alapítója és igazgatója, a Magyar Mérnöki Kamara alapító tagja, az MMK Építési Tagozatának elnökségi tagja, a Terület és Településrendezési Szakosztály megalapítója és haláláig vezetője.
Egyetemi tanulmányait a BME Építőmérnöki Kar, Közlekedés-építőmérnöki Szakán, mint okl. építőmérnök 1977-ben fejezte be. Ezután a BME Szakmérnök képzésének keretében, mint városi forgalomtervezési szakmérnök szerzett másod-diplomát.
Pályáját 1977-ben a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalatnál kezdte, ahol városi közlekedéstervezés, utak, csomópontok építésének, vízelvezetésének tervezése, szakmai szoftver készítése volt a feladata, ezek közül kiemelkedett, hogy kezdő mérnökként is kiemelkedő szerepe volt a Flórián téri közúti felüljáró tervezésében.
1981-ben a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet Regionális irodájára került, ahol az egyik jelentős munkája a Gönyűi kikötő tervezése volt. Innen áthívták a Mérnöki irodára, ahol egészen 1990. év végéig dolgozott. A közlekedés tervezésnek sokféle szakterületét művelte, ezek között települések általános és részletes rendezési terveihez közlekedési munkarészek, közlekedésfejlesztési tervek, forgalomcsillapítási tervek, út engedélyezési- és kiviteli tervek készítését. Néhány év után kinevezték a Közlekedéstervezési Osztály osztályvezetőjének.
1990 végén alapította társaival a Pro Urbe Mérnöki és Városrendezési Kft-t, melynek tulajdonosa és igazgatója volt egészen haláláig. Eleinte az ügyvezetés mellett tervezési és kutatási munkákban is részt vett, de ahogy nőtt és fejlődött a cég, egyre inkább lekötötte idejét a vállalkozás irányítása. Ez a helyszín volt, ahol igazán kiteljesedhetett a vezetői és szervezői képessége.
Az általa vezetett cég jelentős sikereket ért el, két fontos nemzetközi díjat is kapott: a megvalósult Hűvösvölgyi intermodális csomópont tervezéséért, a Nemzetközi Tömegközlekedési Szövetségtől és az ECPT-CEU különdíját Nagykanizsa városközpont forgalom csillapítási tervéért.
Mindig nyitott volt a közlekedéstervezési szakma sorsa és általános kérdései iránt. Lelkén viselte, hogy az általa vezetett cég ne kizárólag tervezzen, hanem kutatás-fejlesztési feladatokat is végezzen. Ezek közül az ezredforduló környékén robbanásszerű fejlődésnek induló bevásárlóközpontok közlekedési hatásának kutatása és hatásainak szimulációs prognosztizálása volt az egyik több éven keresztül végzett munka, amely különösen kedves volt számára. Hasonlóképpen a szakma iránti elkötelezettségét mutatta a személyesen, vagy az általa vezetett cégen keresztül a különböző tervezési segédletekhez, útmutatókhoz való szakmai hozzájárulás.
Alapító tagja volt az Új Magyar Mérnöki Kamarának, ahol áldozatkész tevékenységet folytatott. Megalakította a Terület és Településrendezési Szakosztályt és hosszú éveken át, egészen a haláláig sikeresen vezette azt. Az Építési Tagozat elnökségének tagja volt, és számtalanszor nyújtott segítséget a Kamarának különböző feladatok ellátásában.
Nem feledkezhetünk meg valamiről, ami számára nagyon fontos volt, amiből erőt merített a sokrétű szakmai tevékenységéhez; a sportról. Fontos volt és büszke volt rá. Fiatal korától kajakozott, kézilabdázott, később évtizedeken át hobby szinten focizott, szabadidejében rendszeresen futott. Kollégáival sikeresen részt vett váltóban az első Bécs-Budapest szupermaraton lefutásában. Amikor tehette ment hegyet és sziklát mászni: ennek során feleségével megmászták a Mont Blanc-t, de mászott Horvátországban, Ausztriában és Dél Amerikában is. Ha nem volt éppen mód kint a természetben, akkor munka után mászóteremben.
Erős volt, de az igazi maratont az élet hozta számára és több mint tízéves küzdelem után a betegség legyőzte.
Nyugodj békében, az emlékedet megőrizzük.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00
Subscribe to this RSS feed