BPMK

Szűcs Mihály 1952 – 2023

A Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kar közlekedésépítő-mérnöki szakán 1976-ban szerzett építőmérnöki diplomát. 1977 tavaszától Budapest Főváros Tanácsa Közlekedési Főigazgatósága Forgalomtechnikai Osztályán dolgozott. Fő feladata Budapest Dél-pesti – később az Észak-pesti - városrészek forgalomtechnikai feladatainak ellátása, emellett a budapesti metró-építésekhez kapcsolódó felszíni úthálózat és csomópontok kialakításának irányítása volt. Részt vett Budapest közlekedési hálózata teljes körű forgalomtechnikai felülvizsgálatában.
Közreműködött a közlekedési kutatások irányításában, 1991-től 2007-ig szervezte a magyar-svájci kormányközi megállapodás alapján folyó svájci összközlekedési hálózatfejlesztési modell magyarországi bevezetésének kutatási feladatait.
A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter felkérése alapján 1996-ban áthelyezték az Országos Területfejlesztési Központba, ahol a Nyugat-dunántúli Régió igazgatójának nevezték ki.
Szakmai tevékenységének kiemelt területe az Európai Unió regionális politikáján alapuló magyar területfejlesztési politika (különösen a közlekedésfejlesztés területe) célkitűzéseinek megvalósítását, a területfejlesztés intézményrendszerének irányítását, a hazai támogatáspolitika érvényesítését és az ezekkel összefüggő kormányzati koordinációs feladatok ellátását ölelte fel.
2005-ben a Magyar Terület- és Regionális Hivatal Területigazgatási főosztályán főosztályvezető-helyettesi megbízást kapott, amely feladat a régióigazgatók tevékenységének irányítását és koordinálását jelentette. A kormány-átalakításokat követően – változatlan beosztásban és feladatellátással megbízva – a jogutód minisztériumokban, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumban, illetve 2015-ig, nyugdíjba vonulásáig a Belügyminisztérium Területrendezési és Településügyi főosztályán dolgozott.
Az elmúlt – mintegy 10 évben – tagja volt a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara Közlekedési Munkacsoportjának, szakmai tudásával, nagy gyakorlatával segítve az ott megjelenő feladatok magas színvonalú elvégzését, továbbá aktívan közreműködött az évente megrendezésre került országos „Közlekedésfejlesztés Magyarországon” c. konferencia szervezésében. Tagja volt a Közlekedéstudományi Egyesületnek, a Magyar Urbanisztikai Társaságnak, valamint a Magyar Mérnöki Kamarának.
Kitüntetései: KTE Egyesületi Ezüstjelvény (1994), KTE Egyesületi Aranyjelvény (1998), Pro Régió Díj (2006), Köz Szolgálatáért Érdemérem Arany fokozata (2012).

Szűcs Mihály búcsúztatása 2024. január 19-én, 14 órakor lesz a Budapest-Pestszentlőrinci Árpád-házi Szent Margit Plébánián (Bp. XVIII. kerület, Fogaras utca 16.)

Dr. Bánhidi László

Bánhidi László 1956-ban szerezte meg oklevelét a BME Gépészmérnöki Karán, mint épületgépész mérnök. 1956 és 1959 között tervezőként az Erőterv Csővezeték-tervező Osztályán, majd ezt követően 1989-ig az Építéstudományi Intézetben dolgozott, előbb, mint kutató, majd tudományos tagozatvezető. Ebben az időszakban ismerkedett meg az Európában akkor újszerű és gyorsan kiszélesedő komfortelméleti kutatások eredményeivel. Az intézet keretében Szentendrén komfortelméleti kutatásokra szolgáló laboratóriumot alakított ki és széles körű nemzetközi együttműködés keretében végzett kutatómunkát.

1989-ben pályázati úton elnyerte a BME I. Épületgépészeti Tanszék vezetését. Fontos feladatának tekintette a komfortelméleti oktatás – mint az épületgépész képzés egyik alappillére – tematikájának és részletes tananyagának kidolgozását és oktatását.

1996-ban kérte nyugdíjazását, de ugyanakkor megkapta a Prof. Emeritusi címet. E minőségben vett részt a továbbiakban is a tanszék magyar és angol nyelvű oktatásában.

2004-ben Széchenyi-díjat, 2009-ben a Temesvári Egyetemtől díszdoktori címet kapott. Több nemzetközi szervezetnek volt a tagja. Sok hazai és külföldi konferencián vett részt, 560 publikációja jelent meg angol, német, orosz, kínai, francia, dán stb. nyelven, ebből 12 könyv.

Dr. Bánhidi László professzor az épületgépész szakterület meghatározó kutatója és oktatója volt.

Zarándy Pál 1942 – 2023

A BME Villamosmérnöki Karán szerzett villamosmérnöki oklevelet, majd tudását közgazdásági oklevéllel egészítette ki, melyhez kitűnő angol és német nyelvtudás társult. Talán nem túlzás azt mondani, hogy Zarándy Pálnak az élete a magyar energetika volt. Pályakezdő mérnökként épületvillamossággal kezdett foglalkozni, azonban pályafutása elején 1968-ban igazi szakmai otthonra lelt. Ekkor csatlakozott az akkor egyik legrangosabb szakmai műhelyhez, az ERŐTERV vállalatához, ahol keveseknek megadatott ívű pályát futott be. A szakmai ranglétrát végig járva, vezette a fejlesztési osztályt, majd a létesítményi és műszaki fejlesztési főosztályt. 1991-ben az ERŐTERV műszaki igazgatójának nevezték ki, majd a vállalat vezérigazgató helyettese lett. 1996-ban az ERŐTERV vezérigazgatójává választották, mely pozícióját 2002-es nyugdíjba vonulásáig megtartotta.

Vezetői tevékenységének is bástyája volt a mély szakmaiság megtartása, megőrizve a vállalat alapítójának, Lévai András professzornak a szellemiségét. Zarándy Pál szakmai közéleti tevékenységét röviden felsorolni is nehéz. Számos társadalmi pozíciót vállalt, a magyar energetika érdekeit, szakmai előrehaladását képviselve. A teljesség igénye nélkül, alapítója, majd egy ízben elnöke, illetve évtizedeken át elnökségi tagja volt a Magyar Mérnöki Kamara Energetikai Tagozatának. Több alkalommal tagja a MMK elnökségének, közben a MMK energetikai szakértője és szóvivője. A Magyar Energetikai Társaságnak (MET) sok éven át volt ügyvezető elnöke, majd elnöke.

Szakmai munkásságát és példaértékű közéleti tevékenységét számos kitüntetéssel, díjjal ismerték el, amelyek közül kiemelkedik a 2020-ban kapott rangos állami elismerés, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje polgári tagozatának kitüntetése. A Magyar Mérnöki Kamara Zielinski Szilárd-díjjal, az Energetikai Tagozata Ronkay Ferenc-díjjal tüntette ki. Sokéves szolgálatát a Magyar Energetikai Társaság a Magyar Energetikáért Emlékéremmel ismerte el.

Zarándy Pál megkérdőjelezhetetlen tisztessége, erkölcsi példamutatása követésre méltó volt mindenki számára. Elmélyült szakmai tudása, felkészültsége szerénységgel és közvetlen, barátságos stílussal párosult, amely méltán emelte őt az energetikai szakma legkiválóbb kollégáinak sorába. Zarándy Pál szakmán kívüli életében központi jelentőségű volt a sport. Sokszoros maraton teljesítő. Az evezést nemcsak magas szinten gyakorolta, hanem hosszú ideig társadalmi munkában a Danubius Nemzeti Hajós Egylet alelnöke is volt.

Magánéletében kiemelt szerepe volt a családjának. Fontosnak tartotta a családi összetartozást, a családi gyökerek ápolásának szellemiségét, valamint annak továbbadását az utódoknak.

 

Zarándy Pál temetése 2024. január 15-én, 14:30-kor lesz a Farkasréti temetőben.

Érdi-Krausz György 1943 – 2023

Budapesten született 1943. február 23-án. Középiskolai tanulmányai után 1962-65 között az 1962-ben alakult felsőfokú földmérési technikumban tanult, folytatva édesapja szakmáját. Ennek elvégzését követően a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál (BGTV) helyezkedett el. Az I. felmérési osztályon műszaki gyakornok, majd műszaki ügyintéző, kirendeltségvezető, csoportvezető volt. Innen osztályvezetőként a termelési osztályra került.

Időközben, 1975-ben a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem Földmérési és Földrendezői Főiskolai Karán földmérőmérnöki oklevelet, majd 1985-ben ugyanitt geodéziai adatfeldolgozó szakmérnöki oklevelet szerzett. A BGTV-nél végzett munkája során a gyakorlati geodézia több területén tevékenykedett. Ingatlanrendező földmérői jogosultságával elsősorban az ingatlanrendezési munkák jelentették a fő működési területét, ezen a szakterületen igazságügyi szakértő is volt.

Jelentős állami alapmunkákat irányított, illetve mérnökgeodéziai, építési feladatokban is helyt állt. Ilyenek Eger, Várpalota, Komárom, Sárbogárd állami földmérési alaptérképei, a Balatonfüredi Hajógyárhoz és a dudari szénbánya aknaudvarához kapcsolódó mérnökgeodéziai munkák.

1990-ben az ország nagy projektjeként indult az 1996. évre tervezett világkiállítás, az EXPO’96. Az akkor még működő geodéziai vállalatok (BGTV, FÖMI, KV, PGTV) a Geometria Kft-vel összefogva létrehozták az Expo-Geo Kft-t, amelynek az ügyvezetője lett. A vállalkozás alapfeladata a világkiállítás geodéziai munkáinak szervezése, végzése, külső geodéziai vállalkozások munkájának irányítása volt.

A világkiállítás ügyének közismerten aktív híveként részt vett a Társaság a Világkiállításért egyesület munkájában. Az Expo-Geo Kft. irodájában rendszeres vendég volt az egyesület elnöke. Személyiségére jellemző, minden névnap, születésnap közös rendezvény volt az Expo-Geo iroda munkatársai körében, ehhez ragaszkodott. A világkiállítás 1994. júliusi lemondását követően tovább működtette az Expo-Geo Kft-t, amely ingatlanrendezési, valamint ingatlan értékbecslő tevékenységet végzett.

1989-ben jelen volt a mérnöki kamara, akkori jogi helyzete miatt még Mérnök Egylet, létrehozását elhatározó közgyűlésen, majd részt vett a Földmérési és Térképészeti Tagozat (jelenlegi nevén Geodéziai és Geoinformatikai Tagozat) alapításában. A kamarai munkáját nagy odaadással végezte. A BPMK jelölő bizottságának tagja volt.

A geodéziai tervező minősítést az elsők között szerezte meg. Éveken át a tagozat minősítő bizottságának vezetője volt. 1997-től a tagozat elnökségi tagja, 1999-től elnökhelyettese, 2001-től 2016-ig a minősítő bizottság elnökeként a tagozati elnökség tagja. 2016. márciustól a földművelésügyi miniszter a földmérő minősítő bizottság tagjává nevezte ki. Ezt a tevékenységét 2021-ig folytatta. Kamarai tevékenységét a Geodéziai és Geoinformatikai Tagozat 2013-ban Hazay István-díj adományozásával ismerte el.

Egész életét a Terézvárosban töltötte és lokálpatriótaként is tevékenykedett. A terézvárosi önkormányzatnál képviselőként, majd szakértőként dolgozott a környezetvédelem és városfejlesztés területén.

Személyisége maradandó emlék, humora mindig vidám környezetet biztosított munkahelyein, kamarai és társadalmi környezetében egyaránt.

Dr. Csemniczky László

Dési Albert 1945-2023

Gimnáziumi tanulmányai után elektroműszerészi képzésben vett részt, majd a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán és a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta tanulmányait. Villamosmérnöki oklevelének megszerzését követően a Budapesti 43-as számú Állami Építőipari Vállalatnál helyezkedett el. Részt vett a paneles lakótelepek építkezésein, foglalkozott gyártástechnológiával és épületvillamos fejlesztéssel.

1975-ben került az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium (ÉVM) Fejlesztési Főosztályára villamos szakági főmérnöknek. A minisztériumok átalakulása során az ÉVM-ből KÖHÉM-be, majd IpM-be, az IM-be, az IKM-be, végül a GKM-be került. A villamos szakma mellett az épületgépészet, a szakipar, a mélyépítés, majd ezen szakmák szabályozása is Dési Alberthez került, s lett a Technológiai és Szabályozási Osztály helyettes vezetője, majd osztályvezetője, szakmai tanácsadói, később szakmai főtanácsadói rangban. Munkája mellett 11 évig dolgozott az EU két munkacsoportjában, mint magyar képviselő.

1968 óta tagja a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek, 1977 óta az Építéstudományi Egyesületnek, az Épületvillamos Szakosztály elnöke, 1999 óta tagja a Magyar Mérnöki Kamarának, 1996 óta a Magyar Igazságügyi Szakmai Kamarának és 2013 óta a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv szakértője. Munkássága alatt mintegy 200 szakcikk és 11 szakkönyv szerzője, illetve társszerzője, szerkesztője, szakterületét népszerűsítve sokat szerepelt a tévében és a rádióban.  

Szakmai tudományos és gyakorlati munkáját Dr. Ferenc Pál Érdeméremmel (hírközlés), ÉTE-díjjal, ÉTE Érdeméremmel, Alpár Ignác-díjjal, villamos munkásságát Straub-díjjal, Kandó-díjjal, Bláthy-díjjal, Elektrotechnika Nagydíjjal, MEE Életpálya Díjjal ismerte el a szakma. Államigazgatási és társadalmi munkájáért Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntetést, Eötvös Lóránd-díjat, a Magyar Köztársaság Érdemérem Ezüst fokozatát, Bibók István Érdemérmet, a Köz Szolgálatáért Érdemérem arany-fokozatát kapta meg.

Nyugdíjas évei alatt sem hagyta abba szakmai munkásságát, folyamatosan oktatott, vizsgáztatott, igazságügyi szakértőként segítette a bíróságok, a rendőrség és a közjegyzők munkáját.  

Berci búcsúztatóját szeptember 18-án hétfőn 10:30-kor Budapesten, a Farkasréti temető III. számú ravatalozójában tartják.

Molnár Dénes

Tompa Miklós 1944-2023

Az MMK Vegyészmérnöki Tagozat egyik meghatározó jelentőségű szakterületének vezéralakja hagyott el bennünket. Tompa Miklós egyike volt annak a csaknem 300 kollégának, akik 1989-ben megalakították a kamaránk elődjét képező Mérnök Egyletet.

Dr. Zöld András 1939 – 2023

Prof. dr. Zöld András gépészmérnökként dolgozott a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. Fő kutatási és oktatási területe az épületenergetika volt. A műszaki tudományok doktora és kandidátusa címeit ezen a területen végzett kimagasló munkásságáért szerezte. Évtizedekig vezette a BME Épületgépé-szeti és Épületenergetikai Tanszékét, ahol nemcsak szakmai, hanem emberi nagyságáról is tanúbizonyságot tett.

Elhunyt Lajos Tamás

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 2023. január 24-én elhunyt szeretett és tisztelt kollégánk, Lajos Tamás, az Áramlástan Tanszék nyugalmazott egyetemi tanára, tanszékvezetője, a BME volt rektorhelyettese.

Elhunyt Siristye Mihály

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Siristye Mihály 2022. december 22. napján 83 éves korában elhunyt.

Felejthetetlen halottunkról január 12-én 14:00 órakor veszünk búcsút a piliscsabai temetőben.

Subscribe to this RSS feed