BPMK

Búcsúzunk (47)

Henk Tamás 1948 – 2020

Végzettség: villamosmérnök, 1973 (BME híradástechnika szak), tudományos fokozat: MTA kandidátusa, 1985 (műszaki tudomány)
1973-1990 között a Távközlési Kutató Intézetben (TKI) dolgozott, 1985-től tudományos tanácsadóként. A műszaki tudomány kandidátusa fokozatot 1985-ben védte meg távközlés témakörben. Az 1985-1990 között a TKI Űrtávközlő berendezések és rendszerek főosztályának vezetője és az Intercsat berendezés számos áramkörének kidolgozója.
1990-től a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Villamosmérnöki Kar (VIK) Távközlési és Médiainformatikai Tanszéken (TMIT) egyetemi docens, majd 2013-tól tudományos tanácsadó. A BME VIK mérnök informatikus képzésében a „Távközlő hálózatok és szolgáltatások” alapképzésű tantárgy és az „Infokommunikációs hálózatok” szakirány alapító felelőse, továbbá a BME VIK gazdaságinformatikus képzésében az „Analytical Business Intelligence” szakirány alapító felelőse. Az „Okos város” tantárgy (BME – Nemzeti Közszolgálati Egyetem felnőttképzés) kidolgozója.
1992-2013 között a BME Nagysebességű Hálózatok Laboratóriumának (HSN Lab) alapító vezetője volt.
1997-1979-ben a Universty College Dublin kutatója. 2007-től a BME VIK Oktatási Bizottságának elnöke, majd 2009-től 2011-ig a Minőségbiztosítási Bizottságának alapító elnöke. 2010-2013 között a TMIT tanszékvezetője. A BME VIK-en a Duális MSc képzések megalapozója. A BME VIK címzetes egyetemi tanára volt.
Kutatási területe: digitális jelfeldolgozás, infokommunikációs hálózatok.
Tudományos szervezeti tagsága: MTA Távközlési Rendszerek Bizottsága, Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programtanács, International Federation for Information Processing.
Kitüntetései: Pollák–Virág-díj (Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület, HTE, 1982); Puskás Tivadar-díj (HTE, 1991, 2006); Széchényi-díj (megosztott, 1999), Gábor Dénes-díj (Novofer Alapítvány, 2003); Kozma László emlékérem (BME, 2005); Pro Facultate-díj (BME VIK, 2013).

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Dr. Kozák Miklós 1924-2020

Okleveles mérnök (BME 1951), kandidátus (1958) a műszaki tudomány doktora (MTA 1968), a BME vasdiplomás mérnöke.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Medgyesi Pál 1946-2020

Az elnökre, a vezérigazgatóra, az emberre emlékezünk.

  • Utolsó módosítás: hétfő, 18 máj. 2020 08:23

Dr. Tóth László 1944-2020

A Mélyépterv Komplex Zrt. elnök-vezérigazgatója, dr. Tóth László okl. építőmérnök február 19-én életé-nek 77., házasságának 52. évében elhunyt. Szomorúan vettük tudomásul a megváltoztathatatlan tényt. Nagyon szerettük, tiszteltük a komoly szakembert, aki munkatársai, ismerősei kisebb és nagyobb gondjait szívén viselte, igyekezett segíteni.

Életútjából kiemeljük: Mezőörsön, Győrtől 20 km-re született 1944. január 25-én. Az Építőipari és Közlekedési Mű-szaki Egyetemen tanult 1962-től 1967-ig. Szakmai életútjának első 27 éve az akkor szokásos állami tervező intézet-hez a MÉLYÉPTERV-hez kötődött, szellemi és műszaki alkotásainak nagy részét ott készítette. A rendszerváltással létrejött a magántulajdonon alapuló piacgazdaság felszámolásra ítélte a MÉLYÉPTERV-et 1994-ben. Dr. Tóth Lász-ló rendkívüli szervező és vállalkozói készségével szellemi értékeket sikerült megmenteni amikor alapítója, vezetője, tulajdonosa lett a MÉLYÉPTERV KOMPLEX MÉRNÖKI gazdasági társaságnak, életútjának második 26 éve ide kötődik. Látszatra távozott, de keze munkája lépten nyomon továbbra is körülvesz bennünket.

Az 1970-es évek elejétől kialakítója és témafelelőse volt egy epoxigyanta ragasztott kapcsolatú, előregyártott vasbe-ton panelcsaládnak. Ezzel megteremtődött a feltétele a szerelő jellegű, kis élőmunka igényű műtárgyépítésnek, kü-lönösen szennyvíztisztítás és vízellátás területén. Első négy szabadalma alkalmazásával 150 műtárgy /medence/ épült Magyarországon.

A víztoronyépítés kérdései különösen érdekelték. Számos víztorony tervezésével, majd később újfajta építési eljárá-sok kidolgozásával foglalkozott. Az 1980-as évektől felelős szerkezeti és építéstechnológiai tervezője a 3000 m3 hasznos térfogatú, 60-70 m magas vasbeton víztornyoknak, melyekből 4 db épült Magyarországon (Budapest Laka-tos utcai, Csepeli, Kecskeméti, Szolnoki). E témakörben disszertációt írt, s 1985-ben egyetemi doktorrá avatták.

Az építéstechnológiai megoldások fejlesztésével is foglalkozott, tervei alapján újszerűen végeztek csőátsajtolást Bu-dapesten. Foglalkozott monolitikus vasbeton műtárgyépítéshez szükséges acél zsaluzati rendszer kialakításával és alkalmazásával. A nagytérfogatú utófeszített vasbeton iszaprothasztó tornyok építési lehetőségeinek megteremtője, mind erőtani, mind építéstechnológiai vonatkozásban. Kiemelhető Debrecenben a 4500 m3 hasznos térfogatú utófe-szített vasbeton iszaprohasztó.

Számos különleges mérnöki műtárgyat (pl. alagutak, csőhidak, süllyesztett szekrények, kikötő műtárgyak, hűtőtor-nyok) alkotott. Referenciái megtalálhatóak szerte az országban: Kaba, Esztergom, Kecskemét, Angyalföld, Nagyma-ros-Visegrád, Szeged, Dunaújváros, Székesfehérvár, Győr, Sopron, Debrecen, Százhalombatta, Eger, Pápa, Komá-rom, Nyíregyháza, Baja, Budaőrs, Albertfalva, és a sor még sokáig folytatható.

Számos szakcikket, könyvet írt, szakmai konferenciák rendszeres résztvevője és előadója volt, egyetemi oktatásban tevékenyen részt vett.

Tevékenységét szakmai elismerések kisérték, a fib Magyar Tagozata Palotás László-díjban részesítette a vasbetonépí-tés terén elért kimagasló eredményeiért. Megkapta a Kiváló Feltaláló Arany fokozatot, a Munka Érdemrend Ezüst fokozatot, ÉTE Érdemrendet, a Környezetvédelmi díjat.

A mérnöki kamara alapító tagja, a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara küldötte és Etikai-fegyelmi Bizottsá-gának tagja volt.
A nagy munkabírású, tisztaszívű  Ember emlékét kegyelettel és hálás szívvel megőrizzük.

  • Utolsó módosítás: hétfő, 09 március 2020 06:56

Dr. Füst Antal 1940 - 2020

Sajnálattal közlöm, hogy édesapám, prof. dr. Füst Antal okl. bányamérnök január 28-án elhunyt.

A temetés időpontja: február 7. 13:00, helye: 3141 Zagyvaróna Fenyvesalja út temető II. parcella

Füst György
+36209579910

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Dr. Jolánkai Géza 1942 – 2020

Elhunyt Jolánkai Géza, a hazai ökohidrológiai kutatások megalapozója, a tudományos eredmények széles körű gyakorlati alkalmazásának, a magyar vízgazdálkodás és környezetvédelem nemzetközi elismertetésének fáradhatatlan, kiemelkedő személyisége.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Dr. BIRÓ KÁROLY ÁGOSTON

Dr. Bíró Károly Ágoston egyetemi professzor, az EMT korábbi elnöke, életének 79. évében, 2020. január 6-án elhunyt.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Dr. Lorberer Árpád 1941-2019

Dr. Lorberer Árpád aranydiplomás építőmérnök, a hazai termálvizek és karsztvizek egyik legnagyobb ismerője, a Magyar Geotermális Társaság, a Magyar Hidrológiai Társulat, Magyar Karszt- és Barlangkutató Egyesület és a Hidrogeológusok Nemzetközi Szövetségének kitüntetett tiszteletbeli tagja 2019 július 29-én távozott el közülünk.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Elhunyt Zajovics András

Megrendüléssel értesítjük kamarai tagjainkat, hogy Zajovics András György, a Kasib Mérnöki Iroda Kft. ügyvezető igazgatója életének 66. évében elhunyt.

Utolsó útjára szeptember 2-án, 13 órakor kísérjük a Budapest, X. kerületi Új Köztemetőben.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Elhunyt Ginsztler János gépészmérnök

Életének 77. évében elhunyt Ginsztler János, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja, Széchenyi-díjas gépészmérnök, a BME professor emeritusa.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Elhunyt dr. Koblinger László

72 éves korában hosszabb betegség után elhunyt dr. Koblinger László, aki 1998-2000 között a Magyar Nukleáris Társaság elnöke volt.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Dr. M. Csizmadia Béla 1942 – 2019

A Magyar Mérnöki Kamara Elnöksége tudatja a szomorú hírt, hogy dr. M. Csizmadia Béla, a Gépészeti Tagozat elnöke 2019. május 29-én több éves, türelemmel viselt betegség után elhunyt. A kamara saját halottjának tekinti, temetése június 14-én, pénteken 15 órakor lesz Agárdon, a katolikus temetőben.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Dr. Boromisza Tibor 1927 – 2019

1950-ben szerzett mérnöki diplomát a Műegyetemen, majd szakmai pályafutását szülőföldjén, Esztergomban kezdte az Államépítészeti Hivatalnál.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Prof. Emerita dr. Dulovicsné Dombi Mária 1937-2019

1937. február 9-én, Szegeden született. Egyetemi diplomáit, doktori minősítését kitüntetéssel szerezte. Rövid tervezői gyakorlat után a BME Városépítési Tanszékén lett tanársegéd, majd az újonnan szerveződő Vízellátási és Csatornázási osztályon, illetve később Tanszékén adjunktusként csatornázási tárgyat oktat.
 
1971-ben felkérést kapott az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola Mélyépítési Tanszékének megszervezésére, az infrastruktúra tárgyak oktatási anyagának kialakítására, benne az oktatás szervezésére, fejlesztésére. Munkájával rövid idő alatt – különösen a vízi közművek területén – az időközben vezetésével Intézetté alakult szervezet az ország egyik kiemelkedő nevet szerzett oktatási műhelyévé fejlődött. Az általa írt oktatási jegyzeteket, tervezési segédleteket előszeretettel használta a legtöbb tervező cég is. Szakmai elismerését fémjelzi, hogy az időközben Szent István Egyetemhez csatolt, és egyetemi karrá alakult szervezetben betöltötte a tudományos főigazgató helyettesi beosztást is. „Iskolateremtő volt” s kitörölhetetlen érdemeket szerzett mind az Ybl Főiskola oktatási színvonalának, mind a közműves oktatás országos elismertségének megteremtésében.
Különleges érdeme, a vízellátás-csatornázás, és vele párhuzamosan a fürdő szaküzemeltetési oktatás bevezetése, mely tette keresettebbé és népszerűbbé kar arculatát. Hallgatói közül a számosan a szakterület neves képviselői, vezetői lettek. Tanítványai tisztelték szerették, a gyakorlati életből is visszajártak hozzá tanácsért. Ténylegesen három generációt nevelt fel a hazai építőipar számára és hozzá járult sok növendék, valamint munkatársa szakmai kibontakozásához.
Kutatási területe a csatornázás mellet a csapadékvíz gazdálkodás, melyekkel kapcsolatban számos tanulmányt, beszámolót adott közre. Publikációinak száma meghaladja a százat. Cikkeiből kisugárzott a célszerűség a szakmai tudatosság és az előrelépés szükségessége, fontossága.
 
Magas szintű oktatási tevékenysége mellett számos társadalmi szerv támaszkodott kiváló szervezői, oktatói képességeire. A Hidrológiai Társaság Oktatási Bizottságának húsz éven keresztül elnöke. A Magyar Mérnöki Kamarának és a Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozatnak alapítása óta tagja. 1999 óta részt vesz a Tagozat Minősítő Bizottságának munkájában. A Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség Alapító Tagja, férje halála után a Hírcsatorna periodika főszerkesztője. A Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodás-Tudományi Bizottságának, valamint a Vízellátási és Csatornázási Bizottságának tagja, az Oktatási Bizottság vezetője. Több szervezetet képviselt a Magyar Szabványügyi Testületben.
Tevékenységét számos állami és társadalmi kitüntetéssel, oklevéllel ismerték el. A teljesség igénye nélkül meg kell említeni a Köztársasági Érdemkereszt Ezüst Fokozatát (2003.), a Vásárhelyi Pál Díjat (BM 2017.), a Zielinski Díjat (MMK 2016.) az MHT tiszteleti tagságát (2008.), és Bogdánfy Ödön Díját (2003.), „A Magyar Felsőoktatásért” Emlékplakettet (2007.) a SZIE Babérkoszorú Arany fokozatát, (SZIE Rektora 2004.); több alkalommal a „Kiváló Munkáért” Miniszteri kitüntetést, valamint a Dr. Benedek Pálról utóbb elnevezett „Arany Fedlap” Díjat (MaSzeSz 2014.). 2018-ban kiérdemelte a „vizes társadalom” legrangosabb elismerését, a Reitter Ferenc Díjat (MaVíz).
A professzor asszony a hazai közműves társadalom „Nagyasszonya” volt, akit a tisztelet, elismerés, megbecsülés és szeretet övezett. Személyisége Intézmény volt! Sohasem azt tekintette, hogy felette milyen zászlót lengetnek, hanem hogy az általa képviselt közműves szakma ügyének szekere minél eredményesebben, zökkenő mentesebben haladjon ebben a gazdaságilag különösen rögös úton előre. Amilyen szelíd, anyáskodó és szerény ember volt családi és baráti körben, ugyanolyan harcosa volt szakmai meggyőződésének. Teljes hittel szolgálta szakmáját.
Sajnos a kiszámíthatatlan sors 82. születésnapja előtt néhány nappal elragadta közülünk, s pótolhatatlan űrt hagyott hátra barátai, kollégái számára.
Mint mindig segítőkész kolléga, mint kedves, jóindulatú barát, mint oktató, mint szaktekintély köztiszteletnek, szeretetnek és különösen nagy személyes megbecsülésnek kijáró tiszteletet érdemelt ki. Példakép volt és példakép lesz a jövő közműves nemzedékei előtt!
Életműve előtt fejet hajtva búcsúznak az előtte tisztelettel adózó intézmények, és társadalmi szervek, amelyek kiemelkedő munkássága és embersége elismeréseként saját halottjuknak tekintik:

Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség
Magyar Mérnök Kamara
MTA Vízellátási és Csatornázási Bizottsága
SZIE Ybl Miklós Építőipari Kar

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Arnold Károly 1932-2019

A családtól kapott tájékoztatás szerint 86 éves korában elhunyt Arnold Károly az épületgépészek doyenje, az első Macskássy-tanítványok egyike, épületgépész generációk mestere. Temetése szűk családi körben megtörtént.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Dr. Schváb János 1945 – 2018

1964-ben a „Kvassay”-ban érettségizett, ami már önmagában is rang volt, szakmai elkötelezettséget jelentett. Egyenes útja vezetett a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol 1969-ben építőmérnöki oklevelet szerzett, közlekedés-építőmérnöki szakon.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Vörös Ferenc 1937-2018

Szakmai munkássága végig a Fővárosi Csatornázási Művekhez (FCsM) kapcsolódik, ahol 1956-tól 1997-ig dolgozott, mint gépkezelő technikus, gyakornok, csoportvezető, 1966-tól osztály-, 1972-től főosztályvezető, 1975-től 1997-ig az FCsM (1993-tól FCsM Rt.) igazgatója, vezérigazgatója, majd nyugdíjasként a vállalat műszaki szaktanácsadója.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Elhunyt dr. Horváth Tibor Róbert

November 16-án, életének 91. évében, békében elhunyt dr. Horváth Tibor Róbert. Búcsúztatójára december 14-én, 11:15 órakor a Rákospalotai temetőben kerül sor. A gyászoló család kérése, hogy a búcsúztatón egy szál fehér virággal róják le tiszteletüket.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Heckenast Gábor 1925-2018

Az OPAKFI  Egyesületnek 1951. óta  tagja, tíz éven át elnöke, 93 évesen elhunyt.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Dr. Szilassy Kálmán (1930-2018)

Ez év július 22-én, 89 éves korában, elhunyt dr. Szilassy Kálmán, az acélszerkezetek egyetemi oktatója, tervezője, tudományos kutatója, a műszaki tudományok doktora.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Forstner Miklós 1935 – 2018

Életének 83. évében elhunyt, aki építő volt munkás élete során, sok területen, nem csak vég-zettségét illetően, hiszen 1959-ben okleveles mérnöki diplomát szerzett az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem, Mérnöki Kar, Vízépítő szakán.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Tar István 1937-2018

1960-ban kapott mérnöki diplomát az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Mérnöki Karán (ma BME Építőmérnöki Kar). Azóta egyfolytában a kivitelező építőiparban irányítóként és vezetőként dolgozott. Még ebben az évben dolgozni kezdett a Mélyépítő Vállalatnál, 1961-től már építésvezető volt Balatonfűzfőn. Erre az időre esett a Nitrokémia Ipartelepek rekonstrukciója, vízrendszer kiépítése, utófeszített medencék készítése. 1963-tól építésvezető, majd főépítésvezető összesen 13 éven át Százhalombattán a Dunai Finomító építkezésen. Amit ma olajvárosnak neveznek, a mélyépépítési munkák döntő többsége Tar István irányítása alatt készült. 1977-től a MÉLYÉPÍTŐ termelési (irányító) főmérnöke. Ebben az időben épült a Gellért-hegyi medencerendszer, a Kőér utcai metró végállomás, Kelenföldi pályaudvar bővítése, Békásmegyeri szennyvízátemelő, Üllői út átépítése. A nagyvolumenű egyedi munkák mellett az ekkor épülő budapesti lakótelepek (Békásmegyer, Kőbánya, Havanna, Pestlőrinc, Újhegy, Vizafogó, Gyöngyösi út, stb.) mélyépítési munkáit végezték. 1982-88-ig a VEGYÉPSZER építési igazgatóhelyettese, később építési igazgatója, az 1800 fős építési ágazat vezetője. Az ekkor készült a tengizi-nagyberuházás mellett sok más kivitelezési munka (pl. Szolnok, Pét, Kazincbarcika, Dunaújváros) megvalósítása. 1989-től a FÖLDGÉP Általános Mélyépítő Vállalat műszaki igazgatóhelyettese. 1990. december 6-tól nyugállományába vonulásig vezérigazgatója, amely egy 3000 fős vállalat vezetését jelenti.     

Tar István feleségével 53 éven keresztül élt házasságban, 2 gyermek édesapja, 5 unoka nagypapája.

Búcsúztatására július 13-án, 12.45-kor kerül sor a Farkasréti temető Makovecz ravatalozóban.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Dr. Korda Jánosra emlékezünk

Korda János 1929 augusztus 6-án Budapesten született, majd édesapja szakmáját választotta. 1952-ben szerzett építőmérnöki oklevelet, melyhez 1973-ban kapta meg a műszaki tudományok kandidátusa címet.

  • Utolsó módosítás: kedd, 05 június 2018 08:56

Búcsú Pogány Erzsébettől

A kilencvenes évek elején ismertem meg Erzsit. Kedves, csinos, mindig mosolygós fiatalasszony volt, akár diáklánynak is nézhette az ember.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Dénes Miklós 1944 - 2018

A BPMK Vízgazdálkodási és Vízépítési Szakcsoportjának elnöke, az MMK szakmai tagozatának elnökségi tagja, kollégánk, férfiasan viselt hosszú betegség után április 8-án este elhunyt.

  • Utolsó módosítás: hétfő, 09 április 2018 12:19

Komlós Ferenc 1943 - 2018

Elhunyt Komlós Ferenc okleveles gépészmérnök, épületgépész, ny. minisztériumi vezető-főtanácsos.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Dr. Szilágyi Gábor 1943–2018

Dr. Szilágyi Gábor 1943. január 12-én született Budapesten. Az ELTE Természettudományi Karán szerezte geológus diplomáját 1968-ban. Még ebben az évben dolgozni kezdett az FTV (Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat) Geotechnikai Irodáján tervezőként.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Elhunyt Török Dezső János

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 2018. február 15-én hosszú szenvedés után elhunyt Török Dezső János okleveles gépészmérnök, az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség volt vezetője, a Mérnöki Kamara örökös tagja. Életét kiemelkedő mérnöki, feltalálói, vezetői, közéleti munkásság, magatartás jellemezte.

Családja szűk körben vett tőle búcsút.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Homola Viktor 1929-2018

Elment a magyar energetika meghatározó egyénisége, a hazai mérnöktársadalom kiemelkedő mintaképe, az erőműves fejlesztés örök ösztönzője, a vasdiplomás gépészmérnök, a sokszoros dédapa. Közel kilenc évtizeden át élt a hármas célért: haza – család – szakma.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Búcsú dr. Farkas Józseftől

Farkas József professor emeritus, építőmérnök-generációk tanítómestere, iskolateremtő tudós, 2018. január 17-én türelemmel viselt hosszú betegség után elhunyt.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Párdányi Jenő

Jeles minősítésű mérnöki oklevelét 1951-ben szerezte meg a Budapesti Műszaki Egyetemen. Jáky József professzor azonnal felvette tanársegédnek a Geotechnikai Tanszékre, s ott dolgozott 1957-ig. Ezután egészen a 1986. évi nyugdíjba vonulásáig egy helyen tevékenykedett, a magyar geotechnika bázisintézményében, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnál. Itt a Talajmechanikai Osztályon szakvéleményező mérnök volt, majd 1958-tól szakosztályvezető, 1965-től osztályvezető. Szakemberként igényesen, a célra fókuszálva dolgozott, vezetőként pedig magas színvonalú munkát várt el minden munkatársától. Keze alól ma is praktizáló neves geotechnikusok „nőttek ki”. Tapasztalatait, áttekintőkészségét, problémaérzékenységét, fogalmazóképességét később nyugdíjas tervellenőr-ként több cégben hasznosították.  
Több ezer létesítmény talajmechanikai előkészítésén dolgozott, a legjelentősebbek a lakótelepek (Kelenföld, Uránváros, Ady város, Avas), az erőművek (Paks, Oroszlány, Tatabánya, Pécs, Mátrai Erőmű), az ipartelepek (Váci DCM, Tiszai Vegyi Kombinát, Mosonmagyaróvári Timföldgyár, házgyárak, Dunai Vasmű) voltak. Közreműködött több kritikus terület (Dunaújváros, Balatonföldvár, Duna-földvár, Tihany) csúszásvizsgálatában is. 1982 és 1984 között Bagdadban az ottani metró talajvizsgálatait irányította.
Részt vett geotechnikai szabványok, műszaki előírások és K+F tanulmányok kidolgozásában egyebek közt a földmunkák tömöríthetősége, a feszültség- és süllyedésszámítás, a talajparaméterek statisztikai feldolgozása témakörökben. Numerikus módszert dolgozott ki a rézsűállékonyság vizs-gálatára, erre készített szoftvere a hazai építőmérnöki számítógépes alkalmazások sorában az elsők közé tartozott.
Több mint 60 szakcikke jelent meg magyar, angol, német, román, orosz, lengyel és arab nyelven. Hazai és nemzetközi konferenciákon (Berlin, Karl-Marx-Stadt, Varsó, Gdanszk, Moszkva, Bled, Bu-karest, Várna) tartott előadásokat. 10 éven át az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán oktatott. Hosszú időn át meghatározó szerepe volt a technikusok, a laboránsok és a fúrómesterek képzésé-ben is.
A szakmai közéletnek nyugdíjba vonulását követően is aktív szereplője maradt, a szakmai rendezvények állandó résztvevőjeként. Tagja volt a Nemzetközi Talajmechanikai és Geotechnikai Társas-ságnak, a Közlekedéstudományi Egyesületnek és a Magyar Mérnöki Kamarának. Ha szakírások fordítási, lektorálási igénye merül fel, akkor mindig a legelsők között ő jutott az eszünkbe, aki a legszű-kebb határidő ellenére is precízen teljesített.
Munkásságának fő színtere az elmúlt 20 évben a Magyar Szabványügyi Testület Különleges alapozások bizottsága volt, az európai szabványok honosítása nélküle nem ment volna azzal a lendülettel, amit sok más szakterület irigykedve figyelt. Angol és német nyelvtudása mellett a legkisebb részletekre is kiterjedő szaktudása sokszor segítette egy-egy ajánlás mondanivalójának megfejtését. Legalább ilyen fontos a szerepe abban, hogy ezek a szabványok megfelelnek a magyar nyelv, a magyar geotechnikai terminológia hagyományainak, miközben új szakkifejezések sokaságával követik a fejlődést.  
Párdányi Jenő sokak számára a kiegyensúlyozottság, a megbízhatóság, a derű, a szerénység, a melegség, a segítőkészség megtestesítője volt. E személyiségjegyeket a tisztességesen elvégzett munka tudata mellett magánéletének örömei is táplálták, s ezzel is példa lehet a műszakiaknak. Ő volt az ország első érdemes természetjárója, de aranyjelvényes túravezetőként, természetbarát egyesületek tagjaként, túravezetői tanfolyamok professzoraként sok más embert tett a természet szerelmesévé. Élvezője és értője volt a komolyzenének, hangversenyek rendszeres látogatója, lemezbemutatók értő szerzője volt. Feleségével együtt versmondóként is szerepeltek, országos versenyekre jártak.   
 
Tevékenységét korábban több kitüntetéssel ismerték el: szakmai munkájáért többször megkapta a Kiváló Dolgozó, az Építőipar Kiváló Dolgozója díjakat, ötször lett Nívódíjas, szakmai közéleti érdemeit lfjúságpolitikai díjjal és Jáky-díjjal értékelték. Életművét azonban talán a 2015-ben megkapott Széchy Károly emlékdíj koronázta meg, melyet a szakma a geotechnikai szakterületen végzett fáradhatatlan munkásságért, az európai szabványok honosításában és a geotechnikai szakmai közös-ség összetartásában felvállalt szerepért adományozta.
Párdányi Jenő példaértékű életpályát követően távozott körünkből, emlékét méltó módon megőrizzük.

  • Utolsó módosítás: csütörtök, 04 január 2018 14:05

Elhunyt dr. Szoboszlay Miklós

Dr. Szoboszlay Miklós szakmai pályafutását a Közúti Közlekedési Tudományos Kutató Intézetnél (KÖTUKI) kezdte, és annak utószervezeténél a Közlekedéstudományi Intézetnél (KTI) folytatva előbb tudományos kutatóként, témavezetőként, majd környezetvédelmi tagozatvezetőként dolgozott.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00
Subscribe to this RSS feed