A BPMK az MMK Közlekedési Tagozata, a Közlekedéstudományi Egyesület és a Magyar Út- és Vasútügyi Társaság szakmai támogatásával Közlekedésfejlesztés Magyarországon II/1 címmel országos konferenciát rendez Siófokon május 8-10-én.

Az Energetikai Szakkollégium a 2023/24-es tanévben rendezte meg a XVI. Energetikai Tanulmányi Versenyét, melynek döntője a korábbi évekhez hasonlóan két napon, február 1-jén és 2-án került megszervezésre. A 2009 óta minden évben megrendezett versenyen három fordulóban mérhetik össze tudásukat a középiskolás diákok, melynek célja az energetika és a BME energetikai mérnöki és villamosmérnöki képzéseinek népszerűsítése a középiskolások körében.

A magyar építészetről szóló 2023 évi C. törvény 30. § (8) bekezdése szerint „A területi kamara választás útján tagot delegál az országos feladatkörrel működő elsőfokú etikai-fegyelmi bizottságba.” Kérjük szíves jelölésüket, alkalmas személyre, vagy jelentkezésüket, hogy a BPMK ez évi, tavaszi küldöttgyűlésén a választást meg lehessen tartani.

A Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara, a Magyar Mérnöki Kamara Közlekedési Tagozata, a Közlekedéstudományi Egyesület és a MAÚT Magyar Út‐ és Vasútügyi Társaság közös szervezésű̋ programsorozata következő rendezvénye február 20-án, 17 órai kezdettel lesz a Makadám Klubban.

A Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara, az MMK Közlekedési Tagozata és a Közlekedéstudományi Egyesület és a MAÚT Magyar Út- és Vasútügyi Társaság közös szervezésében a „KÖZÖS DOLGAINK – beszélgetések a szakmáról" programsorozat következő rendezvénye február 13-án lesz a Makadám Klubban Újjászülető Ipoly-hidak címmel.

A Magyar Mérnöki Kamara és a Budapesti és Pest Vármegyei Mérnöki Kamara közös szervezésében idén 26. alkalommal kerül megrendezésre a mérnöktársadalom legünnepélyesebb találkozója, a mérnökbál, amelyre szeretettel várjuk.

A Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kar közlekedésépítő-mérnöki szakán 1976-ban szerzett építőmérnöki diplomát. 1977 tavaszától Budapest Főváros Tanácsa Közlekedési Főigazgatósága Forgalomtechnikai Osztályán dolgozott. Fő feladata Budapest Dél-pesti – később az Észak-pesti - városrészek forgalomtechnikai feladatainak ellátása, emellett a budapesti metró-építésekhez kapcsolódó felszíni úthálózat és csomópontok kialakításának irányítása volt. Részt vett Budapest közlekedési hálózata teljes körű forgalomtechnikai felülvizsgálatában.
Közreműködött a közlekedési kutatások irányításában, 1991-től 2007-ig szervezte a magyar-svájci kormányközi megállapodás alapján folyó svájci összközlekedési hálózatfejlesztési modell magyarországi bevezetésének kutatási feladatait.
A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter felkérése alapján 1996-ban áthelyezték az Országos Területfejlesztési Központba, ahol a Nyugat-dunántúli Régió igazgatójának nevezték ki.
Szakmai tevékenységének kiemelt területe az Európai Unió regionális politikáján alapuló magyar területfejlesztési politika (különösen a közlekedésfejlesztés területe) célkitűzéseinek megvalósítását, a területfejlesztés intézményrendszerének irányítását, a hazai támogatáspolitika érvényesítését és az ezekkel összefüggő kormányzati koordinációs feladatok ellátását ölelte fel.
2005-ben a Magyar Terület- és Regionális Hivatal Területigazgatási főosztályán főosztályvezető-helyettesi megbízást kapott, amely feladat a régióigazgatók tevékenységének irányítását és koordinálását jelentette. A kormány-átalakításokat követően – változatlan beosztásban és feladatellátással megbízva – a jogutód minisztériumokban, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumban, illetve 2015-ig, nyugdíjba vonulásáig a Belügyminisztérium Területrendezési és Településügyi főosztályán dolgozott.
Az elmúlt – mintegy 10 évben – tagja volt a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara Közlekedési Munkacsoportjának, szakmai tudásával, nagy gyakorlatával segítve az ott megjelenő feladatok magas színvonalú elvégzését, továbbá aktívan közreműködött az évente megrendezésre került országos „Közlekedésfejlesztés Magyarországon” c. konferencia szervezésében. Tagja volt a Közlekedéstudományi Egyesületnek, a Magyar Urbanisztikai Társaságnak, valamint a Magyar Mérnöki Kamarának.
Kitüntetései: KTE Egyesületi Ezüstjelvény (1994), KTE Egyesületi Aranyjelvény (1998), Pro Régió Díj (2006), Köz Szolgálatáért Érdemérem Arany fokozata (2012).

Szűcs Mihály búcsúztatása 2024. január 19-én, 14 órakor lesz a Budapest-Pestszentlőrinci Árpád-házi Szent Margit Plébánián (Bp. XVIII. kerület, Fogaras utca 16.)

Bánhidi László 1956-ban szerezte meg oklevelét a BME Gépészmérnöki Karán, mint épületgépész mérnök. 1956 és 1959 között tervezőként az Erőterv Csővezeték-tervező Osztályán, majd ezt követően 1989-ig az Építéstudományi Intézetben dolgozott, előbb, mint kutató, majd tudományos tagozatvezető. Ebben az időszakban ismerkedett meg az Európában akkor újszerű és gyorsan kiszélesedő komfortelméleti kutatások eredményeivel. Az intézet keretében Szentendrén komfortelméleti kutatásokra szolgáló laboratóriumot alakított ki és széles körű nemzetközi együttműködés keretében végzett kutatómunkát.

1989-ben pályázati úton elnyerte a BME I. Épületgépészeti Tanszék vezetését. Fontos feladatának tekintette a komfortelméleti oktatás – mint az épületgépész képzés egyik alappillére – tematikájának és részletes tananyagának kidolgozását és oktatását.

1996-ban kérte nyugdíjazását, de ugyanakkor megkapta a Prof. Emeritusi címet. E minőségben vett részt a továbbiakban is a tanszék magyar és angol nyelvű oktatásában.

2004-ben Széchenyi-díjat, 2009-ben a Temesvári Egyetemtől díszdoktori címet kapott. Több nemzetközi szervezetnek volt a tagja. Sok hazai és külföldi konferencián vett részt, 560 publikációja jelent meg angol, német, orosz, kínai, francia, dán stb. nyelven, ebből 12 könyv.

Dr. Bánhidi László professzor az épületgépész szakterület meghatározó kutatója és oktatója volt.

Átadták a technológiai innováció, műszaki és mérnöki kutatómunka terén mutatott kiemelkedő teljesítményeket elismerő 2023-as Gábor Dénes-díjakat az Országházban.

A BME Villamosmérnöki Karán szerzett villamosmérnöki oklevelet, majd tudását közgazdásági oklevéllel egészítette ki, melyhez kitűnő angol és német nyelvtudás társult. Talán nem túlzás azt mondani, hogy Zarándy Pálnak az élete a magyar energetika volt. Pályakezdő mérnökként épületvillamossággal kezdett foglalkozni, azonban pályafutása elején 1968-ban igazi szakmai otthonra lelt. Ekkor csatlakozott az akkor egyik legrangosabb szakmai műhelyhez, az ERŐTERV vállalatához, ahol keveseknek megadatott ívű pályát futott be. A szakmai ranglétrát végig járva, vezette a fejlesztési osztályt, majd a létesítményi és műszaki fejlesztési főosztályt. 1991-ben az ERŐTERV műszaki igazgatójának nevezték ki, majd a vállalat vezérigazgató helyettese lett. 1996-ban az ERŐTERV vezérigazgatójává választották, mely pozícióját 2002-es nyugdíjba vonulásáig megtartotta.

Vezetői tevékenységének is bástyája volt a mély szakmaiság megtartása, megőrizve a vállalat alapítójának, Lévai András professzornak a szellemiségét. Zarándy Pál szakmai közéleti tevékenységét röviden felsorolni is nehéz. Számos társadalmi pozíciót vállalt, a magyar energetika érdekeit, szakmai előrehaladását képviselve. A teljesség igénye nélkül, alapítója, majd egy ízben elnöke, illetve évtizedeken át elnökségi tagja volt a Magyar Mérnöki Kamara Energetikai Tagozatának. Több alkalommal tagja a MMK elnökségének, közben a MMK energetikai szakértője és szóvivője. A Magyar Energetikai Társaságnak (MET) sok éven át volt ügyvezető elnöke, majd elnöke.

Szakmai munkásságát és példaértékű közéleti tevékenységét számos kitüntetéssel, díjjal ismerték el, amelyek közül kiemelkedik a 2020-ban kapott rangos állami elismerés, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje polgári tagozatának kitüntetése. A Magyar Mérnöki Kamara Zielinski Szilárd-díjjal, az Energetikai Tagozata Ronkay Ferenc-díjjal tüntette ki. Sokéves szolgálatát a Magyar Energetikai Társaság a Magyar Energetikáért Emlékéremmel ismerte el.

Zarándy Pál megkérdőjelezhetetlen tisztessége, erkölcsi példamutatása követésre méltó volt mindenki számára. Elmélyült szakmai tudása, felkészültsége szerénységgel és közvetlen, barátságos stílussal párosult, amely méltán emelte őt az energetikai szakma legkiválóbb kollégáinak sorába. Zarándy Pál szakmán kívüli életében központi jelentőségű volt a sport. Sokszoros maraton teljesítő. Az evezést nemcsak magas szinten gyakorolta, hanem hosszú ideig társadalmi munkában a Danubius Nemzeti Hajós Egylet alelnöke is volt.

Magánéletében kiemelt szerepe volt a családjának. Fontosnak tartotta a családi összetartozást, a családi gyökerek ápolásának szellemiségét, valamint annak továbbadását az utódoknak.

Zarándy Pál temetése 2024. január 15-én, 14:30-kor lesz a Farkasréti temetőben.