BPMK

Elhunyt Oláh György Nobel-díjas kémikus

Életének 90. évében elhunyt Oláh György Nobel-díjas tudós – közölte a Magyar Tudományos Akadémia az MTI-vel március 9-én. A 20. század egyik legmeghatározóbb kémikusát előző nap érte a halál Beverly Hillsben.

Oláh György Budapesten született 1927. május 22-én. A Piarista Gimnáziumban tett szert humanista alapműveltségre, megtanult latinul, franciául és németül. A Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karán tanult, elsősorban a szerves kémia, a fluorvegyületek érdekelték. 1949-ben diplomázott és vette feleségül laboratóriumi munkatársát, Lengyel Juditot. 1954-től 1956-ig az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetének igazgatóhelyettese volt. Nevéhez fűződik a magyarországi műanyagipari kutatás és gyártás megalapozása, és ekkor kezdte a szénhidrogének reakcióinak és átalakítási jellemzőinek feltárására irányuló kutatásait. Az 1956-os forradalom leverése után családjával elhagyta Magyarországot. 1957 és 1964 között Kanadában élt, majd az Egyesült Államokban telepedett le. George Olah néven, már amerikai állampolgárként lett a Dow Chemical Company kutatója. Tanított a clevelandi, majd a Dél-Kaliforniai Egyetemen (USC), később az USC Loker Szénhidrogén-kutató Intézet igazgatója lett. A magasabb oktánszámú benzinre vonatkozó, még Budapesten megkezdett kutatásai és hipotézise, hogy újfajta kémiai reakciók révén metánszármazékokból új gyógyszerek és műanyagok állíthatók elő, az 1960-as években kerültek a nemzetközi érdeklődés homlokterébe. Nevéhez fűződik egyebek között a környezetkímélő, javított hatásfokú ólommentes benzin előállítása, és hozzájárult szénhidrogén-alapú új anyagok, komponensek előállításához. Bebizonyította, hogy a szénhidrogén-molekulák egyes fajtái stabilak és hosszú életűek lehetnek. Rendkívül erős szupersavakat, avagy mágikus savakat állított elő, amelyek még az általában reakcióképtelennek tartott metánt is pozitív töltésű részecskévé tudják alakítani, amely így már könnyedén tovább tud reagálni. E felfedezés nyomán megnyílt egy olyan ipari potenciál, amely nagyon olcsó alapanyagokból teljesen új termékek előállítására ad lehetőséget.  A karbokation (az öt vegyértékű "hiperszén") felfedezésén kívül igen fontosnak tartják az olajfinomítók környezetszennyezésének mérsékelésére vonatkozó eljárását is.
Mint az MTI-nek egy korábbi interjújában elmondta, az elmúlt több mint egy évtizedben a metanolra (metil-alkoholra) épülő gazdaság foglalkoztatta. Az emberiség túlnyomó részben fosszilis energiahordozókat használ, amelyek elégetve szén-dioxidot képeznek, hozzájárulva a klímaváltozáshoz, a Föld felmelegedéséhez. A másik probléma, hogy a kőolaj, a földgáz és hosszú távon a szén is fogyóban van, a kereslet pedig nő irántuk. A metanol-gazdaság célja ezen fosszilis energiahordozók kiváltása, helyettesítésük kevéssé vagy nem kimerülő, a környezetet nem szennyező energiahordozóval - ez lehetne a metanol. Az Amerikát hazájának valló, de magyarságát is óvó tudós munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. 1994-ben kapta meg a kémiai Nobel-díjat, az indoklás szerint a karbokationok kutatásában elért eredményeiért, amelyek révén "újabb nagy lehetőségeket tárt fel a vegyipar előtt, egyebek közt szénhidrogén-alapú új anyagok vagy komponensek előállításában". 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották, tagja volt egyebek közt az Egyesült Államok Tudományos Akadémiájának, díszdoktora egykori budapesti egyetemének. 2001-ben Corvin-lánccal, 2002-ben Bolyai-díjjal, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetéssel ismerték el, 2011-ben Széchenyi Nagydíjjal tüntették ki. Hozzávetőleg 1100 tudományos publikáció, 15 monográfia, 100 szabadalom szerzője volt. (MTI)


Metanol, a jövő üzemanyaga

Oláh György Nobel-díjas kémikus vezetésével kifejlesztett direkt metanolos tüzelőanyag-cella (Direct Methanol Fuel Cell, DMFC) ideája az utóbbi időben annak ellenére népszerű, hogy a kőolaj ára rég volt ennyire alacsony. Az érdeklődés nem véletlen: a professzor találmánya a hagyományos energiahordozók kimerülésével (nyersolaj, kőszén, földgáz) és a globális felmelegedéssel összefüggő problémákat oldhatja meg. Az energiacella ugyanis metanollal működik, amit szén-dioxidból állítanak elő, a folyamat végén pedig víz keletkezik.

Professzor úr, ön a 2006-ban megjelent könyvében részletesen foglalkozott a metanolgazdasággal, amelyben a fosszilis energiahordozókat a metanollal helyettesítik. Mi változott azóta?
A metanolgazdaság jelenleg a „felfutási” periódusában van, s a következő évtizedben várhatóan el is foglalja az őt megillető helyet a világ energiagazdaságában.  Jól jelzi ezt például az, hogy egyes országokban a metanol már kezdi helyettesíteni a kőolajból és a földgázból előállított üzemanyagokat a személy- és áruszállításban. Kínában már most is millió számban futnak metanolos üzemanyaggal működtetett autók. Svédország hajóipara pedig most van átállóban gázolajról metanolra. Az izraeli Eilatban nemrég avattak fel egy 50 MW teljesítményű, metanollal működtetett elektromos erőművet, bizonyítva ezzel, hogy a metanol a közlekedés mellett az energiafelhasználás más területein is megjelenőben van. A világ metanolgyártása közelít az évenkénti 100 millió tonna mennyiséghez, és ez tovább növekszik a jelenleg világszerte épülő, nagyméretű – több millió tonna/ év - kapacitású üzemekkel. Ebben a fejlesztésben olyan országok is részt vesznek, mint pl. Azerbajdzsán, Katar stb.
A palagáznak és a palaolajnak köszönhetően radikálisan esnek a nyersanyagárak, a benzin ára szinte a „régi szép időket” idézi. Ön szerint mennyire tartós ez az állapot, keresni kell-e továbbra is az alternatívákat?
Az utóbbi években felfutó palagáz- és palaolaj-kitermelés csak egyik oka az elmúlt hónapokban kialakult rendkívül alacsony olajárnak. Én a fő okot inkább abban látom, hogy az arab olajkartell túltermeléssel, „mesterségesen” nyomja le az árakat azzal a céllal, hogy a konkurenciát, pl. Irakot, Oroszországot bajba hozza.  Megítélésem szerint, az elmúlt negyven év trendjeinek megfelelően, ez az állapot nem fog sokáig tartani. Bár, egyes szakértők szerint a mostani helyzet hasonlít az 1986-ban kialakult állapotokhoz, ami viszont a jelenlegi alacsony árak akár évekig történő fennmaradását is jelentheti. A kérdésre adandó válasz bizonytalanságát jól mutatja az is, hogy egy széleskörű felmérés során megkérdezett 86, a témában járatos szakértő a 2015 évi várható átlagos hordónkénti olajárat 35 és 80 dollár közé tette. A fosszilis energiahordozók kiváltására alkalmas alternatív energiahordozók keresésének aktualitása nem az olajárakhoz, hanem elsősorban az olajkészletek nem túl távoli jövőben várható  kimerüléséhez, valamint a globális klímaváltozás megelőzéséhez kötődik.
Komoly pénz áramlik az elektromos autók fejlesztésébe. Ez mennyire rontja a metanol elterjedésének esélyét? Egyáltalán: hogyan látja a járműipari „alternatív hajtások" és az energiatárolás jövőjét? A mai trendek és fejlesztési irányok közül mi lehet a befutó technológia? Vagy esetleg több hajtási rendszer egyidejű korszaka következik?
Az elektromos autók jelenleg olyan áramot használnak, amelynek nagy részét szénből és földgázból állítják elő, általában nem túl olcsón.  Megjegyzendő, hogy elsősorban ezek a fosszilis energiahordozók - kiegészülve a kőolajjal -, okolhatóak a globális felmelegedésért felelős szén-dioxid légköri koncentrációjának növekedéséért, illetve más légszennyezésekért is. Az elektromos árammal kapcsolatos legnagyobb problémát jelenleg a hatékony tárolás megoldása jelenti, és ez első helyen szerepel az elektromos autókkal kapcsolatos kérdések között is. A ma használatos ólom és lítium alapú akkumulátorok nem megfelelőek erre a célra. Szerintem a hagyományos üzemanyagok korszakának lejárta utáni  racionális megoldást a metanollal működő belsőégésű motorok, valamint az általunk kifejlesztett ún. direkt metanol-üzemanyagcella, s az ezzel üzemeltetett elektromos járművek jelenthetik. Természetesen az elkövetkező évtizedekben még egymás mellett fognak futni az utakon a hagyományos, valamint az alternatív üzemanyagokkal (metanol, szintetikus olajtermékek stb.) és elektromos árammal működtetett autók.
Korábban elhangzott, hogy Kína egy 20 évre szóló, több mint 140 milliárd dollár összegű program révén indítja el metanol üzemei felépítését. Hogy áll ez a dolog?
Kína az évi 40 millió tonna fogyasztásával jelenleg a világ legnagyobb metanol felhasználója.  A gyorsan növekvő igénye kielégítésére az elmúlt években, nagyrészt szénre alapozva 30 millió tonna/év metanol előállítási kapacitást épített ki, amit  tovább kíván növelni.  A következő években, kihasználva az USA palagáz-kitermelésének felfutása által generált alacsony gázárat, az USA területén további kb. 15 millió tonna/év  kapacitást terveznek létrehozni.
Izlandon működik egy metanol gyár, amit önről neveztek el. Mik a tapasztalatok?
Az izlandi metanol üzemet (George Olah Renewable Methanol Plant) a geotermikus energiából előállított igen olcsó elektromos áramra és a termálvízben található szén-dioxidra alapozták. Az üzem létrehozása mindössze 15-20 millió dollárba került, amihez nem kaptak, s most sem kapnak semmiféle állami támogatást. Jelenleg folyik az üzem eredeti, 3500 tonna/év kapacitásának ötszörösére történő bővítése. Az üzem termelésének nagy részét elsősorban Nyugat-Európába exportálja.
A metanol, mint üzemanyag óriási lehetőség. Tegyük fel, hogy kiépült a gyártási kapacitás. Mennyire kell átalakítani a meglévő közlekedési infrastruktúrát (benzinkutakat, csővezetékeket), illetve milyen váltásra van szükség az autóiparban?
A metanol - köszönhetően a folyékony halmazállapotának és más fizikai és kémiai tulajdonságainak -, a hagyományos folyékony üzemanyagokhoz (benzin, gázolaj) hasonlóan kezelhető.  Ennek következtében széleskörű elterjedése csak minimális átalakítást igényel a jelenleg meglévő  üzemanyagellátó-infrastruktúrában (vezetékek, kutak stb.), illetve az ezzel működtetett gépjárműveken. Az autógyárak nagy része már több mint egy évtizede állít elő olyan gépkocsikat, melyek képesek mind hagyományos, mind pedig ún. nem hagyományos (alternatív) üzemanyagokkal (metanol, etanol) is működni (FlexFuel gépkocsik). Az elkövetkező években várható ezen autótípusok gyártásának általánossá válása. Érdemes megjegyezni, hogy a már forgalomban lévő - nem FlexFuel - gépkocsik metanolra történő átállítása mindössze kb. 150 dollár befektetést igényel. Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) közelmúltban bejelentett új fejlesztése, a metanollal működtethető módosított dízelmotor forradalmi áttörést hozhat a közúti közlekedésben. A jelenleg még csak nagyfogyasztású járművek (nehéz-teherautók, mozdonyok, hajók stb.) működtetésére alkalmas motortípus személyautókra történő folyamatban lévő adaptálásával, elérhető lesz az, hogy egyetlen üzemanyag hajtsa az utakon futó összes gépjárművet, nagyban egyszerűsítve ezzel az üzemanyagellátó-rendszereket.
Tavaly azt tanácsolta a Kaliforniába látogató Áder Jánosnak, hogy palagázból és pezsgő ásványi vizekből metanolt gyárthatnánk, fellendítve ezzel a magyar gazdaságot. Mi volt a javaslat visszhangja?
Magyarország a geotermikus energia szempontjából az egyik legjobb adottságokkal rendelkező ország a világon. A magyar alföld alatt nagy mennyiségű termálvíz, „pezsgő meleg víz” (széndioxid tartalmú víz) található. A szén-dioxid könnyen átalakítható metanollá, az ehhez szükséges energiát pedig a meleg víz szolgáltathatja. A már említett izlandi metanol üzem is erre az „ideára” lett megépítve az Atlanti–óceán közepén. Az Európa szívében fekvő Magyarország szállítás szempontjából sokkal előnyösebb helyzetben van. Találkozásunkkor Áder János elnök urat láthatóan érdekelte a metanol magyarországi előállításának  lehetősége, de azóta sem hallottam ezzel kapcsolatban gyakorlati tervekről vagy fejlesztésről. Úgy tűnik ahhoz, hogy a világ más helyein megvalósuló fejlesztések, technológiák eljussanak Magyarországra, hosszabb időre van szükség. Az atomenergia kapacitás további növelésének nem kellene azt jelentenie, hogy ne is foglalkozzunk a Magyarországon rendelkezésre álló forrásokon alapuló új folyékony üzemanyag előállításának fejlesztésével.
Mi kellene ahhoz, hogy Magyarország metanol nagyhatalom legyen? Akarat, pénz, kipróbált technológiák?
A befektetés, ami szükséges lenne ahhoz, hogy Magyarország a metanol termelő országok között előkelő helyet foglalhasson el, igen szerény lenne a paksi erőmű tervezett kapacitásnövelő beruházáshoz képest. De ez nem az én területem, az ország vezetői nyilván jobban tudják nálam, hogy mire van szüksége az országuknak. Megítélésem szerint az Izlandon használt, szén-dioxid hidrogénezésen, vagy az általunk feltalált  „bireforming” módszeren alapuló technológia Magyarországon is könnyen és előnyösen alkalmazható lenne. Jelenleg a világon és ezen belül Európában is több más lényeges metanolhoz kapcsolódó technológia is fejlesztés alatt áll. Nem hinném, hogy Magyarországnak kellene úttörő szerepet vállalnia ezekben, de nem szabadna kihagynia a kidolgozásra kerülő új technikák használatához való csatlakozás lehetőségét sem.
Mivel tölti mostanság az idejét?
Amennyire erőm és egészségem engedi, még mindig igen aktívan vezetem az Intézetünkben folyó metanollal kapcsolatos kutatásokat (A Los Angeles-i Loker Hydrocarbon Research Institute-ról van szó, amelyet Oláh György 1991 óta vezet. A szerk.) Emellett könyveket írtok, melyek közül kettő mostanában, egy harmadik pedig előreláthatólag jövőre fog megjelenni. Reményeim szerint ezek közül a felújított önéletrajzom anyanyelvükön is el fog jutni a téma iránt érdeklődő magyar olvasókhoz, elsősorban a tanuló fiatalokhoz.
Mit tanácsolna azoknak a fiataloknak, akiket ma vonz a mérnöki pálya?
Először is azt tudom javasolni nekik, hogy olvassák talán el az említett önéletrajzomat. A pályaválasztás előtt álló fiataloknak pedig azt tudom tanácsolni, hogy ha érdekli őket a mérnöki pálya, és megvan hozzá a szükséges alapjuk (bizonyos matematikai, fizikai, kémiai, számítógépes képzettség stb.), akkor válasszák azt! Ez a pálya nemcsak biztos és jó megélhetést tud nyújtani, de azt a jó érzést is meg tudja adni, hogy az ember olyasmit csinál, amivel segítheti az emberiséget és a magyar hazánkat.

(Az interjú 2015 februárjában készült a Mérnök Újság számára.)