„A te hited meggyógyított téged”. Ezeket a szavakat mondta Jézus a tíz leprás közül annak, aki visszament hozzá megköszönni gyógyulását, és ezt mondta a jerikói vaknak, akinek visszaadta látását és annak az asszonynak is, aki tizenkét éve szenvedett gyógyíthatatlan betegségben és Jézus köntösének megérintésétől gyógyult meg.
Ezek az emberek azért gyógyultak meg, mert hittek benne. Nemcsak hittek, de hálásak is voltak és további életüket gyógyulásuk megváltoztatta. Nem tudjuk, csak sejtjük, hogy ez számukra újjászületést jelentett, új életfelfogást, jobb és tisztább éveket.
A hosszas, súlyos betegség kilátástalansága az embert felőröli, reménytelenségbe taszítja, amelyből a gyógyulás kivezető utat jelent. Ez ritkán persze lehet negatív is, de a bibliai példák azt sugallják, hogy szereplőiknél új, szebb élet kezdődik.
Nem is lehet másként, hiszen a hívő élete a trauma után a jóra való törekvést fogja tartalmazni, és így értékesebb, szebb lesz.
Több embert ért megpróbáltatás után a veszély megszűntével hasonló gondolatok fogalmazódnak meg, és remélhetően közösségük, országuk élete is minőségi változáson megy át.
Hiszek abban, hogy a világjárvány jót tett az emberiségnek. Bízom benne, hogy az emberek többsége azt a következtetést vonja le belőle, hogy másként, tisztábban, jobban, becsületesebben kell folytatni.
A mérnökember hivatása az alkotás, építés, amit mindig lehet jobban csinálni. Most ez az idő jött el. Sokat hallunk szép tervekről, összefogásról, békességről. Ezek mind a jó törekvések fontos alkotó elemei.
Most csak lélekben meg kell fognunk egymás kezét és nem azt kell elsősorban néznünk, hogy mit tehetnek miértünk, hanem a sokkal fontosabbat: hogy mit tehetünk mi másokért.
A világ beteg. Gyógyulásra van szüksége. Mi mérnökök mindig élenjártunk az újjáépítésben, az újrakezdésben, a dolgok fejlesztésében és működtetésében. Tegyük ezt most kicsit nagyobb hévvel, hogy a hitünk meggyógyítson mindnyájunkat. Jó lenne kőrül nézve mosolygós arcokat, boldog embereket látni. Higgyétek el, nem is olyan nehéz ez…
Bocsák István
