BPMK

KISZÁMÍTHATÓ ÉRTELMISÉGI UTÁNPÓTLÁST!

Népszerű az elmúlt negyedszázad oktatáspolitikájának bírálata, ám a sok üres szólam nem sok jót ígért eddig sem, és úgy gondolom, a mindenáron való kritikai attitűd nem kecsegtet a jövőben sem értékelhető eredménnyel. Az oktatás kérdéseit hideg fejjel, józanul kell átgondolni, a problémákat és a megoldási módokat higgadt érveléssel kell megtalálni. A felsőoktatás minősége nemzeti sorskérdéssé vált.

Magam a mérnökszakma képviseletében többször is kifejtettem az álláspontomat, melynek az volt a lényege, hogy több mérnököt Magyarországnak. Ehhez nélkülözhetetlen a műszaki képzés társadalmi presztízsének a növelése, mert mérnöki munka nem csupán szakma, hanem elhivatottság! 
Ma is ezt az álláspontot képviselem: több mérnököt az országnak, vagyis azt, hogy kiszámítható értelmiségi utánpótlása legyen az országnak! És ebbe minden értelmiségi szakmát beleértek, természetesen a mérnökutánpótlást is!  Sem Magyarország, sem a világ egyetlen országa nem létezik saját műszaki értelmiségének szerepvállalása nélkül.
Az oktatási rendszert összefüggéseiben kell vizsgálni. A felsőoktatás az oktatási lánc csúcsa, melynek alapjait az általános iskolai és a középiskolai minőségi képzéssel lehet megalapozni. Jelenleg az oktatási rendszerünk hierarchiájában kedvezőtlen az a jelenség, hogy a különböző szintű képzéseknél az alacsonyabb szint hiányosságait is pótolni kell. Ez a sajnálatos helyzet megfigyelhető a szakképzés területén is, ahol az általános iskolai oktatás mulasztásainak a pótlása rengeteg időt rabol, és akadályozza a duális rendszerű szakképzés minőségi fejlődését. Ez vonatkozik a középfokú képzésre is. Valamikor az érettségi vízválasztó volt, és minőségi garanciát jelentett a felsőfokú képzéshez. Ma azt látjuk, hogy pótmegoldásokhoz folyamodunk a kétszintű érettségivel, így az óhatatlanul az érettségi devalválódásához vezetett. A részleges szervezeti reformok nem voltak elégségesek a felsőoktatás és a gazdasági szféra közötti kapcsolatok és a felsőoktatás innovációban betöltött szerepének az erősödéséhez. Nem ösztönözték az egész életen át tartó tanulás korszerű formáinak széles körű bevezetését. Mi mérnökök, naponta beleütközünk az oktatás hiányosságaiba, visszatérő bajaiba, szerkezeti aránytalanságaiba, olykor bizony meggondolatlanul végigvitt fordulataiba. Ezek az égető gondok a társadalom vállára nehezednek, és a problémák főleg mások munkáiban jelennek meg később. Az én szakterületemen, a műszaki képzésben is már-már befoltozhatatlan űrök támadtak. Először is újra kapóssá kell tennünk a műegyetemi és mérnöki karokat, rokonszenvessé a középfokú képzés során a műszaki és természettudományos ismeretek elsajátítását. A fiataloknak látniuk kell, hogy a műszaki terület egész életre szóló megélhetést nyújt. Biztos talajt a változó mindennapokban, mert műszaki szakember és szaktudás nélkül nincs élet, nincs ipar, nincs gazdaság – és gazdagság.
Megjegyzem, a Bolognai folyamat kritika nélküli átvétele nem volt szerencsés. Több műszaki, természettudományi területen az osztatlan képzést kellene előtérbe helyezni. Az okleveles mérnöknek alkotó, kreatív elmének kell lennie. Az iparfejlesztés nem nélkülözheti ezt a mérnöki képességet. Az alkotó mérnök korántsem csak a jelenlegi (összeszerelési) technológiák ismerője; ő olyan megalapozott tudással rendelkezik, amely folyamatosan kiterjeszthető, megújítható. Hogy ez így lehessen, ahhoz véget kell vetni a mérnöki szakma felhígításának. Egy társadalom számára ugyanis a műszaki-természettudományos képzés az egyik legfontosabb befektetés, mégpedig megfelelő követelményszintek alapján. Nem lehet a „hozott anyaghoz” csökkenteni az egyetemek színvonalát. Nem lehet, hogy az egyetemek pótolják a középiskolában elmulasztott tudás megszerzését. Az érem másik oldalát is lássuk: az egyetemek sem lehetnek érdekeltek a gyenge képességűek képzésben tartása, pusztán az elhibázott finanszírozási rendszer miatt. Tehát ne a hallgatói létszám legyen a meghatározó az egyetemek pénzügyi finanszírozásának alapja, hanem a minőségi képzés.
Érdemes lenne továbbá a korábban bevált humán-reál középiskolai modellt megvizsgálni. Szerencsés lenne az érettségi vizsga egyszintűvé tétele, annak érdekében, hogy az érettségi valódi mérőszámot (összemérhetőséget) adjon a jelöltek tudásáról,
El kellene gondolkodni a technikusi képzés újraindításáról, hogy a szakmai középszint is biztos alapokon álljon. Ismételten be kellene vezetni a főiskolai oktatást, különválasztva az egyetemi képzéstől, annak érdekében, hogy az okleveles mérnöki képzés rangjához méltó színvonalon történjen.
Kassai Ferenc